A+ A-

Örvényben

Mennyire ismerheti meg egymást két ember órákon át tartó telefonbeszélgetésekből, elektronikus levelezésen át, vagy fotó alapján? Egyáltalán megismeri-e, vagy mégis létezik az a bizonyos "szikra", ami a lángot fellobbantja? Fellobban a tűz...
Örvényben
A mályvaszínű, elegáns, félhosszú dzsekit viselő rövid, jégszőke hajú nő kezeit fázósan összedörzsölve pattant be az autóba, amely a járda mellett várt rá. Vezetője kicsit hökkenten meredt a mellé zúduló jelenségre, mintha nem rá számítana, de meglepődésén gyorsan túltette magát, mikor meghallotta az ismerős, meleg, bársonyos hangot.
- Szia. Régóta vársz?
- Nem, csak most jöttem. - Egyszerre hajoltak egymás felé, hogy amolyan filmes puszival üdvözöljék egymást, ám a nő ajka véletlenül tényleg hozzáért a férfi bőréhez, akin elektromos áramként cikázott végig valami régen tapasztalt érzés. Zavarát leplezve szólalt meg gyorsan ismét, remélve, a nő semmit nem vett észre.
- Hogy utaztál?
- Elég vacak volt. De hát tudod, hogy vagyok az utazással... - válaszolt a nő, és a férfi tényleg tudta, mire gondol. Sok mindent tudott róla, hiszen e-mailben és telefonon már régóta tartották a kapcsolatot.
- A lényeg, hogy egyben ideértél - indított a férfi, és lassan besorolt a nagyvárosi forgatagba.
Ám a következő pillanatban kis híján nekikoccant az előtte lassító gépkocsinak, és ráébredt, hogy valami nincs rendben.
- Hol jár az eszem? - mérgelődött magában.
Hallgatagon ültek egymás mellett, ám ez a csend nem a kényelmetlen fajtából való volt, inkább valami puha, meleg, ismerős, ami közös takaróként burkolta be őket. A férfi hallgatott, mert a nő ajkának bársonyos érintése járt a fejében; a nő hallgatott, mert eddig sohasem érzett vágy ébredt benne.
- Felvesszük Imrét? - kérdezte a nő, hogy elterelje gondolatait zavaró érzéseiről.
- Igen, most oda megyünk. Jó messze lakik a pályaudvartól, azért kértelek, hogy gyere a korábbi vonattal. Kínos lenne, ha elkésnénk a megnyitóról - mosolygott a férfi, és közben rápillantott társnőjére.
Meglepetten konstatálta, mennyire más, aki mellette ül, mint akire számított: arca kipirult, szeme csillogott, kissé duzzadt ajka természetes rózsaszínben uralta arcának alsó felét.
Váratlan mozdulattal kormányozta a kocsit az útpadka mellé és leállította a motort.
- Mi baj? - nézett rá a nő csodálkozva.
- Semmi. Egyáltalán nincs baj. - válaszolta. - Csak ezt szeretném...
A nő szája cseresznye ízű volt és pontosan olyan puha, amilyennek elképzelte. Percekig harapták-tépték egymást - a nő a férfi hajába fúrta kezét, és szinte beleolvadt annak szájába.
- Mit csinálok? - villant fel a nőben...
- Mit művelek? - vágott bele a férfiba...
Hirtelen bontakoztak ki egymás karjából. Zavartan néztek a másikra: egyik sem tudta, milyen forgószél ragadta el az imént őket - de a megtörténtét már nem lehetett semmissé tenni.
- Hű, erre vágytam, mióta beszálltál... - vallotta be hatalmasat sóhajtva a férfi, majd beindította az autót. - Azt hiszem, jobb, ha minél előbb begyűjtjük Imrét...
A nő nem válaszolt - nem voltak szavai, amivel leírhatta volna a pillanatokkal előbb történteket, csak azt tudta, nem szabad többé kettesben maradniuk.
Imre középkorú, jó humorú társaságnak bizonyult, aki a páros között szinte fizikailag tapintható feszültséget szemmel láthatóan nem érzékelte - vagy nagyon is, épp ezért az egész utat végigbeszélte, viccekkel szórakoztatva társait.
A hátralévő utat már gyorsan és koccanásveszély nélkül tették meg. Hamarosan befordultak az eldugott utcácskába, amelyben a kis művelődési ház, a rendezvény helyszíne állt. Majdnem elsőként érkeztek, de nem túl korán: hamarosan szállingózni kezdtek az első vendégek. Miután többé-kevésbé mindannyian ismerték már egymást - levelekből, telefonbeszélgetésekből -, hamar kialakultak az asztaltársaságok. Nemsokára vidám zsongás töltötte be a kis előadótermet. A magas férfi néha, miközben az újonnan érkezőkkel beszélgetett, lopva oda-odapillantott a nőre, akinek alakját remekül kihangsúlyozta egyszerű fekete farmernadrágja és palackzöld, testhez simuló felsője. A ruha a következő pillanatban eltűnt, és a férfi lelki szemei előtt megjelent a nő pőrén, pusztán varázslatos illatfelhőbe burkolózva...
- Endre, mi van veled? Rosszul vagy? - hallotta meg távolról Imre hangját, azután a kép kitisztult, a látomás eltűnt - a nő már két asztallal odébb merült élénk beszélgetésbe egy másik férfival. Endre hirtelen megmagyarázhatatlan, robbanásszerű féltékenységet érzett, pedig tudta, a nő soha nem lehet az övé. Tizenöt év korkülönbség. Ráadásul őt otthon család várja. Mindezek csak a hirtelen eszébe jutó érvek voltak, amelyek józanságra intették, ám mikor pillantása a nő korábbi csókjaiktól lángoló ajkára tévedt, a vágy ismét elsöpörte a józanság utolsó morzsáit is.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.85 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 cervelo 2012. 10. 18. csütörtök 08:18
Olyan mindennapi.
#3 Rinaldo 2012. 10. 18. csütörtök 06:58
Jó történet.
#2 genius33 2012. 10. 18. csütörtök 06:18
Egészen remek smile
#1 Törté-Net 2012. 10. 18. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?