A+ A-

Barát és orvos

Muszáj volt néznem. Ahogy ott ültem az ágy szélén rátapadt a tekintetem. Mindenére. Akár egy kobra, akit megbűvöltek. A legjobb gyerekkori barátom feküdt mellettem Lucien, a zöld szemű, barna hajú fiú, akivel együtt koptattuk az elemi padját, és akivel közösen tanultuk végig az érettségi tételeket.
Annyi év után most újra találkoztunk. Én, mint sebészorvos, ő mint beteg. A bal lába eltört egy szerencsétlen bicikli balesetben, felpolcolva pihent, ami miatt Lucien nem mozoghatott, és ez igazán dühítette az egyébként nagyon is mozgékony fiút. Hazamehetett volna járógipszben, de mivel eséskor az eszméletét is elveszítette vissza volt egy -két vizsgálat, így pár napra a kórházban kellett maradnia.
- Nem változtál semmit- néztem végig rajta, megállapodva az arcán, ami nem lett keményebb az elmúlt hat évben, ugyanolyan szép vonású maradt akár azelőtt.
- Látom keveset voltál a napon- folytattam végig járatva a szemem a hófehér felsőtestén, ami nagyon- nagyon tetszett az arányosságával, az izmaival. Nem volt izomkolosszus, csak nagyon formás. Olyan, akit bárki szívesen a karjai közt tartana.
Csak egy lepedő fedte Lucien testét, és ez a tudat valahogy felforrósított. Tudni kell rólam, hogy nős vagyok, egy jó nagy adag visszafojtott biszexuális álommal.
- Aham - válaszolta- de te látom már strandoltál eleget- nézett végig a barnára sült karjaimon.
- Horgászni voltam párszor, onnan ez a barnaság.
- Jól áll- bólintott-nem is hinné az ember, hogy egy orvos pecázni jár! -mosolyodott el huncutul. Beszélgettünk még egy nagyon kicsit, majd mennem kellett tovább és az ápolónő is megjelent a lázmérővel. Mindenesetre megbeszéltük Luciennel, hogy másnap az éj leple alatt beugrom hozzá egy hosszabb beszélgetésre, és becsempészek némi sört is.
Már alig vártam a másnap estét, bár nem tudtam elképzelni, hogy közelebb kerülhetek Lucienhez, különben sem vallottam volna be neki, hogy néha napján fiúkra gondolva élvezek el. Mindenesetre utána jártam a dolgainak, megtudtam, hogy szerencsére semmi baja a lábtörésen kívül, nemsokára hazamehet akár másnap reggel is.
Elintéztem a régi barátságunkra hivatkozva, hogy át tegyék egy egyszemélyes szobába, de úgy, hogy ne tudja meg én állok a jótétemény mögött. Titokban ugyanis készültem valamiféle csábításra. Én magam sem tudtam, hogy pontosan mit is akarok egy mozdulni is alig tudó fiútól a kórház falain belül, mégse tudtam megnyugodni, egész álló nap az estére gondoltam.
Munka után hazaugrottam lezuhanyozni, ettem is pár falatot, majd konferenciabeszélgetésre hivatkozva, visszatértem a Johansonba, a kórházba ahol dolgozom.
Az éjjeli nővérkével szerencsére bizalmas viszonyban voltam, így megkértem, hogy ne jöjjön be addig, amíg én bent vagyok a fiúnál, különben is nálam jobb kezekben nem lehet!
- Helló Steve már vártalak- szólt Lucien mosolyogva, letéve a vaskos sport magazint amit olvasgatott. Az ággyal szemközti falra szerelt kis tévéből az egyik zenei csatorna ontotta a dallamait, de halkan, így kényelmesen beszélgethettünk. Az orvosi táskámba csempésztem be jobb híján a négy doboz sört, sercegve kattant a fémzár amikor Luciennek felbontottam az egyik dobozt. Segítettem neki feljebb tornásznia magát a két párnán, ami alatt feküdt, majd ráhúzott a sörre.
- A fenébe is, te aztán jól kicsesztél velem!- nézett rám a fejét rázva.
- Miért mit hittél, hogy a fájdalomcsillapítóra, amit szedsz, majd alkoholt hozok? Orvos vagyok, hahó! - Egy kis grimasz volt a válasz, majd ekkor az egyik széket a kettő közöl az ágy mellé húztam és elővettem a régi fényképeket tartalmazó albumot, amit szintén bevittem. Luciennel felelevenítettük a múltat a képeket nézegetve, sok emlék előjött. Bár bevallom többször is rajta felejtettem a szemem a nevető arcán, elbűvölt a mosolya, a kivillanó mellkasa, a hófehér nyakán átlátszóan lüktető ér, vagy a tekintete, amelyben huncut kis szikrák csillantak meg.
Egészen belemelegedtünk a beszélgetésbe, amikor Lucien egészen elsápadt.
- Mi az, mi a baj? Fájdalmaid vannak?- kérdeztem aggódva.
- Hát haver, ő ízé. Szóval pisilnem kell. - Válaszolta enyhén elpirulva a fiú. - Tudod a sör.
- Oké semmi gond-és már nyúltam is az ágy alá a fehér ágytálért. - Addig elfordulok rendben?
Amikor hátat fordítottam, minden más zajt próbáltam kizárni a tudatomból valahogy szörnyen fontosnak és izgatónak találtam, hogy Lucien pisilésére koncentráljak.
Pár pillanat múlva hallottam is csorogni a vizeletsugarat, majd egy perc múlva megszakadt a csordogálás. Lucien vérvörös arccal hagyta, hogy elvegyem tőle a fehér műanyagot, és az ágy alá tegyem. Ő már éppen takarta volna be a péniszét- aminek a látványától erős szívdobogást kaptam-, szinte öntudatlanul kaptam elő egy zsebkendőt és kezdtem finoman letörölgetni azt a néhány vizeletcseppet a csodálatosan hamvasnak tűnő vesszőjéről.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.53 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Aelm 2013. 05. 19. vasárnap 08:52
Most vettem észre hogy VIP NÉLKÜL,SAJÁT TÖRTÉNETEIM ALÁ TUDOK KOMMENTELNI.
Jó ötlet az oldal részéről.
*

Azt hiszem, hogy pont az az író vagyok,aki hitelesen tud ábrázolni.(Hitelességet kutatani, az anyja bassza a fiát, testvérek egymást, kutya a banyát,27-30 centis farok, két prosztata, három dugás egyhuzamban,nyolc orgazmus egymás utána férfinak,és más egyéb buggyantságokat íróknál kellene keresgélni.)
Ágytál helyett valóban kacsát használnak a férfiak,ezt elírtam igen,hovatovább vannak akik szeretik a katéterezést, ezért keresnek direkt olyan valakit,aki ezt megcsinálja nekik, akkor is ha nem betegek...Perverzitás,nekem nem tetszik,de létezik.
Az orvosi sztorik külön kategórai egyébként...Ez egy gay, orvosi sztori.

*
Miért olyan nagy baj,hogy valaki sört kíván, akinek csak a lába fáj,és nem beteg???Ez nem baj,és haverok, úgyhogy ez innentől kezdve nem érdekes számomra eza kérdés...
*
Erőszak..azt hiszem,hogy az erőszak egy bizonyos szintem megmozgatja az adrenalint, kiszolgáltatott, alul- fölül rendeltség,bár más,mint a szadó kategória, ott a felek kölcsönösen akarják a dolgokat.
Az erőszakot jól ábrázolom,főként érzelmeken keresztül.
Én PÉLDÁUL a gagyi,pongyola, utánzott történeteket nem szertem, hát mindnekinek minden nem tetszhet.Mindenki más.
Szép napot.
#8 gaborthefirst 2013. 04. 12. péntek 00:58
Az aknamunka nem szokott kifizetődő lenni! De azért aranyos ... :-P
Nagyon dícséretes a hitelesség iránt támasztott igényed, mert hát had' szórakozzanak jól az orvosok is, nemigaz? (a sörrel nem világos mi bajod, de a sztetoszkóp csak játék volt!!!) Örülök, hogy ezek szerint a jövőben a hitelességet megtapasztalhatom majd írásaidban! Csak így tovább! smile
#7 author04 2013. 04. 11. csütörtök 23:52
Kedves Aelm!
Igen kellemes történet, ennek megfelelően magasra értékelem, ám mivel újabban egyes olvasótársaim különös hangsúlyt fektetnek a hitelességre, nem állhatom meg néhány kritikai megjegyzés nélkül, ami természetesen egyáltalán nem befolyásolja negatív irányban a pontjaimat: 1.)nyugtatóra legfeljebb alkoholmentest sör ad egy orvos (most nem dr. Mengeléről van szó!), mert bizony az is alkohol, és sajnos, kiszámíthatatlan a hatása (a "frei" sört viszont igya meg ő!). 2.)Az orvosok már elég régóta fonendoszkópot használnak (a sztetoszkóp az a mindkét végén tölcséres cső). 3.)Gyakorlatból tudom, hogy a fiúk a kórházi ágyon fekve kacsába pisilnek, nem ágytálba, hacsak a nővérek nem akarják megszívatni azzal, hogy telepisálják a lepedőjüket, egyszerűen az anatómiai felépítésünk miatt ez a praktikus. 4.) Biztos vagyok benne, hogy még életedben nem volt a testedben katéter, mert bár nekem egy leányom korú, igazán kedves és csinos nővérke vezette fel - az arcán bocsánatkérő mosollyal, és tényleg fájdalommentesen - a pokolba kívántam volna, ha akkor merevedésem támad, mert a kemény, kb. 5 mm vastag műanyag cső állandóan a hólyagomat izgatta, és ez megkímélt a pajzán gondolatoktól, amíg a farkamat az ujjai között tartotta. Ha esetleg utána lett volna erekcióm, sz már az S/M kategóriába tartozna, szóval Luciennek fene a gusztusát.
Bízom benne, hogy megjegyzéseimet nem okoskodásként (miért is akarnálak kioktatni?), vagy kötekedésként (miért is bántanálak?)fogadod, téged az átlagon magasan felül teljesítő szerzők közé sorollak, és bár az erőszakos jeleneteket tartalmazó történeteiddel nem tudok azonosulni - egyszerűen nem bírom végigolvasni - továbbra is szívesen fogadom a műveidet az általam kedvelt kategóriákban. Üdv és kösz!
#6 franceska 2012. 10. 30. kedd 16:35
Olvastam ezt, nagyon jól meg van írva.
#5 cervelo 2012. 10. 16. kedd 08:44
Csak homiknak.Fúj!
#4 karikás 2012. 10. 16. kedd 08:20
Kiváló!
#3 genius33 2012. 10. 16. kedd 06:28
Furcsa sztory.
#2 Rinaldo 2012. 10. 16. kedd 06:23
Két buzi.
#1 Törté-Net 2012. 10. 16. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?