A+ A-

A barátom az ellenségem?

Úgy döntöttem, hétvégén meglátogatom egy régi barátomat. Nagyjából ezer éve nem láttam Krisztiánt. Azóta..., azóta, hogy bevallotta, gyengéd szálak fűzik hozzám. És azért maradt olyan sokáig a barátnőmmel, hogy a közelemben legyen. Nekem soha nem jelentett semmit, a kezdetektől a barátomként tekintettem rá, sem több, sem kevesebb nem volt a szememben. Közöltem vele, hogy ez nagyon nem volt szép húzás a barátnőmmel szemben. Mindketten fontosak. De nem így. Nem rokkant bele, látszólag megértette, és megígérte, nem bánt ezzel többet. Azért hagytam neki kis időt, hogy tényleg lecsituljon benne minden. Egyébként más apropója is volt már a találkozásunknak. Egy régi közös üzlet gyümölcse most érett be, fizetett az ügyfél. Krisztián pénze is nálam landolt, őt magát nem tudta elérni a kedves úriember, aki egy kisebb vagyont hagyott nálam a munkánkért.
Nem hívtam fel Krisztiánt, meg akartam lepni. De mint később kiderült, nem ez volt életem legjobb döntése. Aki utólag okos...
Az utca a régi, a lépcsőház és a második emeleti lakás sem változott semmit. A csengő is ugyanaz a kopott, piros szocreál szerelvény, enyhe lógással. És ugyanazzal az idegesítő rekedtséggel.
- Helló, pajti! Ezer éve nem láttalak!
- Öööö, szia Lina!
- Nem zavarok?
- Nem épp a legjobbkor...
- Nem maradok sokáig, csak egy pár mondat, olyan régen találkoztunk - hadartam gyorsan, és beléptem az ajtón.
Krisztiántól, az örök magányra kárhoztatott agglegénytől szokatlan kép fogadott. Egy bájos lány és egy gyönyörű, egy év körüli gyerek.
- Krisztián, legalább sétálni hadd vigyem le a gyereket. Olyan nyugtalan így bezárva! - könyörgött majdnem sírva a lány.
- Megmondtam, hogy itt maradtok! Te meg mit keresel itt? Mondtam, hogy nem alkalmas!
- Én csak...
- Menj el!
- Ez aztán a jó baráti fogadtatás... - kezdtem a mondatot, de befejezni már nem volt időm.
Durván a folyosóra rángatott a karomnál fogva. Nem nagyon értettem a viselkedését. Szegény lány is, ahogy beszélt vele. Még annyit sem tudtam neki mondani, hogy pénzt hoztam neki. Arra gondoltam, hogy összeveszhettek a lánnyal. Meg sem fordult a fejemben, hogy az évek alatt lett ilyen agresszív állat, és azóta mindenkit csak terrorizál. Az pedig legvadabb álmomban sem jutott eszembe, hogy lett egy halom „őszinte, igaz jó barátja”, afféle nyíltszívű, barátságos jóakarója is. Az egyik ilyen őrangyala megsúgta neki, hogy nálam van a pénze. Csak nem éppen megfelelő körítéssel. Krisztián most úgy tudja, elloptam tőle. De nem adott esélyt, hogy megmagyarázzam, a telefont nem vette fel, ajtót sem nyitott. Szabályos hajtóvadászatot indított ellenem. Valamelyik embere mindig követett mindenhová. A sarkamban jártak, mindenről tudtak, amit csináltam. Azt azonban nem sikerült elérni, hogy legalább beszélni tudjak vele. Aztán megjelentek a kis üzenetek a postaládámban „Megdöglesz, hazug ribanc!”, „Add vissza a pénzem, tolvaj kúrva!” és hasonló szövegekkel.
Elkezdtem nagyon félni. Bár nem tudtam, mennyire, éreztem, hogy veszélyben vagyok. Rendőri védelmet kértem. Kérdés nélkül kirendeltek mellém egy rettenetesen jóképű félvér srácot. Kiderült, azért nem kérdezősködtek, mert már ismerték Krisztiánt. Évek óta szoros kapcsolat fűzi az alvilághoz, és már vér is tapadt a kezéhez. De olyan ügyesen csinálta a dolgokat, hogy nem tudták sehol megfogni.
Nem mehettem egyedül sehová. Olyan volt Nathaniel, mint az árnyékom. Néha idegesítő volt a közelsége, de az igazat megvallva jó érzés volt tudni, hogy vigyáz rám. A hallottak alapján volt okom félni. És talán túl sokat tudtam a múltjáról is. Akkoriban is volt vaj a füle mögött, bár ez még kimerült piti drogügyletekben. Fogkrémes tubusban drogot csempészni és ehhez hasonlók.
Az egyetlen dolog, ami némiképp feledtette velem, hogy az életemért aggódjak, az Nath közelsége volt. Nyíltan és egyértelműen a tudtomra hozta, hogy nem vagyok közömbös számára. És tett róla, hogy nekem sem legyen az. Félmeztelenül mászkált előttem a lakásban, igyekezett mindenben a kedvemben járni, és valahányszor a közelembe tévedt, nem átallott forrón hozzám érni sem. Nem akartam rá figyelni, nem akartam belehabarodni. Nem akartam rést a pajzson. Tény, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy akár Krisztián embere is lehetne, és ez az egész játék csak azért van, hogy a közelembe tudjanak férkőzni.
Vesztemre Nath tudta, mit csinál. Nem volt túl nyomulós, de minden támadása célt ért. Tudta, mivel vegyen le a lábamról. Lassan, óvatosan megbontotta az ellenállásomat.
Zuhanyzás közben „tört rám” először. Nem volt időm törölközőt kapni magam elé, csak meglepetten tátogtam rá.
- Nath, menj ki! Igazán kopoghattál volna!
- Eszemben sem volt - mosolygott kacéran, és egyre közelebb lépett.
Én még mindig csak álltam megkövülten és bámultam, ahogy lassan kigombolja a nadrágját, és leveszi az alsójával együtt, majd belép mellém. Finoman a hideg üvegnek fordított, és érzékien csókolgatni kezdte a nyakam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.41 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 feherfabia 2015. 08. 31. hétfő 19:53
Nagyon gyenge!
#12 zsuzsika 2014. 05. 4. vasárnap 10:30
Szar.
#11 A57L 2014. 05. 4. vasárnap 08:42
Nem rossz.
#10 papi 2014. 03. 5. szerda 05:12
Nagyon durva
#9 gaborthefirst 2013. 06. 10. hétfő 23:54
A sitten megkapják Vira, idő kérdése, ott vagy zsákban végzik az ilyenek.
Hát nahát Inkheart, te nagyon-nagyon tudsz, ez qrva jó volt! nyes 10 pont. Köszi, üdv!
#8 v-ir-a 2012. 10. 3. szerda 23:06
az ilyen pasiknak is ilyen szex kéne, de nem 2 évig....
#7 sztbali 2012. 10. 3. szerda 19:12
Igaz történet; szívszorító befejezéssel.
#6 tenzin 2012. 10. 2. kedd 23:34
rossz
#5 Rinaldo 2012. 10. 2. kedd 14:03
E+z a kurva megérdemelte,hogy jól meg baszták.
#4 cervelo 2012. 10. 2. kedd 11:22
Durva.
#3 sikamika 2012. 10. 2. kedd 11:17
hát ha a szexjelenetek ki lennének dolgozva akkor jo lenne.
#2 gyuri0926 2012. 10. 2. kedd 07:12
Beteg ember , beteg története
#1 Törté-Net 2012. 10. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?