A Büntetés

Hogy az a jó élet rakja telibe! Szaladt ki Tom száján a visszafojtott káromkodás!
Dühösen csapta le mobilját az anyósülésre.
Most mehetek vissza a munkahelyre – dühöngött magában – legalább egy óra, amíg helyrehozza a beosztottja által elkövetett szarvashibát. A frissen feltálalt vacsorát elfelejtheti, és tudja, hogy Angelica egész nap a péntek esti közös programra készülődött. Gyönyörűen kisikálta a lakást, kora reggel feltette a húslevest, áthúzta az ágyat frissen vasalt, ropogós ágyneművel, korán leszaladt a henteshez, hogy a legszebb húsokból válogathasson urának, pontos időzítéssel kezdett hozzá a vacsora elkészítéséhez és az aprósütemény szaggatásához, hogy pontban 7 – kor, minden frissen, forrón kerülhessen az asztalra, hogy aztán még kényelmesen legyen idő egy jó kávéra, egy együtt elszívott cigire és egy közös tussolásra mielőtt indulni kell a megbeszélt színházlátogatásra. Szegénynek nagy csalódás lesz, hogy hiába akart tökéleteset alkotni, a végeredmény maximum egy sebtében befalt, mikróban melegített, zama tát vesztett vacsora, egy kapkodó öltözködés, és egy kényszerűen feszengő, "alig várom, hogy vége legyen, és mehessünk a francba" hangulatú színházi est. A szeretkezés persze ilyen hangulatban felejtős.
– Mentsük az estéből, ami menthető – nyúlt Tom a telefonért.
– Szia, Kincsem, sajnos beütött a mennykő az irodában, legalább két órával érek később haza a tervezettnél. Ne aggódj a vacsora miatt, tudod, hogy akkor sem baj, ha nem olyan lesz, mint frissen lett volna. A színházat elfelejtjük, helyette beülünk a kádba, talpig habbal borítva, és kimasszírozhatod belőlem a feszültséget. Ne hagyjuk, hogy elrontsák az esténket, ígérem, tartalmasabb lesz az éjszakád, mintha a színházban feszengtünk volna! Igyekszem haza. Csók Drágám!
Bő két órával később, Tom ismét elfordította slusszkulcsot, kihajtott a parkolóból, és hazafelé indult. Útközben még megállt, egy csokor virágért, és egy doboz belga pralinéért.
Sóhajtva állította le a motort a ház előtt, és nagyott fújva szállt ki a kocsiból. Elégedetten nyújtóztatta ki hátát, végigropogtatva gerincét. Mosolyogva indult az ajtó felé.
Nem kellett a kilincshez érnie, Angelica már egy fél órája állt készenlétben az ajtó mögött, és arcán boldog mosollyal nyitotta ki urának. Karját szélesre tárva ölelte magához Tomot.
Tom nevetve lépett hátra, – legalább a táskámat had tegyem le, mosolyodott el.