A+ A-

A tanár, aki szolgává vált

Az egész a matematikával kezdődött. Egy ismerősöm megkért, hogy az unokaöccsét korrepetáljam matekból, ugyanis gyengén megy neki. A középiskolás matek az egyetemi után nem jelenthetett gondot. Mivel nem voltak estéim túlon-túl elfoglaltak, a heti két óra belefért. Legalább én is átismétlem, amit tanultam. Habozás nélkül igent mondtam. Egy hét múlva csörgött is a telefonom. A leendő tanítványom anyja hívott, hogy a részleteket megbeszéljük. Abban maradtunk, hogy hétfőn már megyek is, és a fizetésről majd megegyezünk.
Előzetesen csak annyit tudtam, hogy egyedül neveli a fiát, de amúgy sem kértem volna magas összeget, mert ismerős kért meg rá. A megbeszélt időre kimentem, és megtartottam az órát. Az anyja csak később jött meg, így csak mikor végeztem, az után tudtuk megbeszélni a piszkos anyagiakat. Akkor láttam először Edinát. Szőkésbarna hajú, kifejezetten szép arcú, vékony nő volt. Fiatalos stílusa és jó humora miatt hamar megtaláltuk a közös nevezőt.
Legközelebb úgy mentem, hogy feltétlenül tudjak pár szót vele is beszélni. Egyre többször beszélgettünk. Először csak kötetlen dolgokról, aztán egyre komolyabb dolgok is szóba kerültek. Elmondta, hogyan hagyta el a férje, miért nem talál igazi barátot, hogyan akart kikezdeni vele a főnöke, hogyan szerelte le?
Határozottsága minden szavából sütött. Utólag azt mondanám, hogy olyan nő volt, aki megszerzi magának, amit akar. A hetedik, vagy nyolcadik alkalommal aztán hamarabb kellett befejeztem a korrepetálást, mivel tanítványomnak sürgős programja volt. Ott hagyott bennünket, hogy az anyja ide adja az erre a hóra esedékes összeget. Miközben fizetett, csak úgy poénból megkérdeztem tőle, hogy minden férfinak fizet-e?
- Miért, férfi vagy? - jött a hasonló stílusú válasz.
- Nem úgy néz ki?
- Nem tudom, mély a hangod, de többet nem tudok rólad. Nem látszik más.
- És, baj?
Elmosolyodott.
- Mihez képest?
- A mély hang nem az egyetlen külső jel - adtam a tájékozott embert. Úgy látom, téged is korrepetálni kellene.
Rám nézett és elnevette magát.
- Kisfiú, ne udvarolj. Nem vagyok olyan nő.
- Milyen? - próbáltam folytatni, mert kezdett érdekes lenni a dolog.
- Akit könnyen megkaphatsz. Azért tenni is kell valamit.
- Mit? - újabb együgyű kérdés.
- Szeretnéd tudni? - megállt, és elkomolyodott. Rám nézett. Nézd, most nem alkalmas az idő, és különben sem tudom, hogy helyes volna-e?
Erre nem tudtam okosat mondani. Ha bizonygatom, hogy helyes, akkor tényleg olyan lennék, mint aki le akarja fektetni. Bármennyire is jó lett volna, nem bánhattam így vele.
Hirtelen megint felém fordult: tudod, mi az a szado-mazo?
- Igen - feleltem hirtelen, és csak utána gondolkodtam rajta, mit is mondott?
- És szeretnéd kipróbálni?
- Még sohasem gondolkodtam ezen. Csak olvastam róla.
Aztán megláttam lemondó tekintetét, és felül kerekedett bennem a férfi jellem. Nem hagyhatom ki ezt az alkalmat.
- Igen érdekel!
Azt hiszem rájött, mi jutott eszembe, és elmosolyodott. Nem szólt többet róla. Én meg azt hittem, hogy elvesztettem a menetet. Ebből sem lesz semmi. Beszélgettünk a tegnap esti filmről, a politikáról, aztán vettem a cipőmet és indultam. Kikísért, és mielőtt becsukta az ajtót, nagy komolyan azt mondta:
- A fiam a jövő héten táborban lesz. Én meg szabadságon leszek.
Mivel ezt már jóval előtte tisztáztuk, hogy nem kell jönnöm jövő héten, nem értettem teljesen, miért mondta ezt? Aztán a pillantásából megértettem. Hazamentem, és másra sem tudtam gondolni, mint a jövő hétre. Hétfőn aztán elindultam, fel voltam rá készülve, hogy félre értettem és kirúg, de nem ez történt. Csendben kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy vegyem le a kabátomat. Mikor bementünk a szobába, leültetett, aztán sokáig hallgattunk. Ő törte meg a csendet.
- Amit a múltkor kérdeztem, azt komolyan gondoltam. Nézd, nekem szükségem van erre. Már rég óta nem csináltam ilyesmit. A férjem gyakran megtette nekem, de amióta elváltunk, nem találtam megfelelő férfit. A fiam nagy lett, így itthon ilyesmiről szó sem lehetett. Nagyon szeretem irányítani a férfiakat, domina vagyok. Megpróbáltam magamban elfojtani érzéseimet, de egyre kevésbé sikerül. Öt éve nem próbálkoztam senkivel. Nézd, komolyan szeretném csinálni végre. Ha nem vállalod, akkor most még elmehetsz.
- Ez több volt, mint izgalmas. Nem megyek sehová.
- Akkor tudd meg - és sóhajtott egy nagyot - az eszközeim megvannak. Ha most itt maradsz, akkor előfordulhat, hogy fájni fog, amit csinálok. Most megbeszélhetünk egy olyan szót, amit kimondhatsz, ha úgy érzed, hogy nem bírod. Akkor abba hagyom. Egyébként bármit tehetsz, én fogom megmondani, mikor mi történik és mikor fejezem be. Így is vállalod?
A szívem már most a torkomban dobogott, abba már bele se mertem gondolni, hogy mi következhet. Vettem egy nagy levegőt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.8 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon54 2017. 11. 1. szerda 09:51
Megértvolna egy folytatást!
#6 A57L 2014. 03. 14. péntek 07:03
Ez gyenge volt.
#5 v-ir-a 2012. 08. 13. hétfő 02:10
mire rákapott volna az ízére, abbamaradt...kár érte
#4 cervelo 2012. 08. 8. szerda 12:41
Eddig nem rossz,csak a folytatás ne durvább.
#3 genius33 2012. 08. 8. szerda 12:26
Nem tetszett smile
#2 Rinaldo 2012. 08. 8. szerda 07:30
Mi lett volna ha tovább folytatodik.
#1 Törté-Net 2012. 08. 8. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?