A+ A-

Ébredés

Forgolódok az ágyamban. A selyem ágynemű cirógatja meztelen bőröm, fájó izmaimnak mégsem nyújt megnyugvást. Hideg verejtékben úszva, zihálva fordulok a hátamra. A plafon táncol velem, mint a halál a zuhanó repülőgépekkel. Jobb alkaromat a homlokomra fektetem, de így sem érzem magam sokkal jobban. Megint rémségeket álmodtam, és ez tagadhatatlan tény. Akárcsak az is, hogy tavasz vége van, de olyan korán felkeltem, hogy még teljesen sötét van a szobámban. Az ablakokon eső kopog rendíthetetlenül.
Lehunyom a szemem, és megpróbálom elrúgni magamtól az eszméletem.
Nem tudom, mikor sikerült elaludnom, de ahogy oldalra fordulok, és felhúzom a térdem, belerúgok egy rajzdeszkába. Kinyitom a szemem, és a félhomályban meglátom az áruló fa táblát a mellettem lévő ágyon heverészni. Morgok valamit magamban, majd egy gyenge mozdulattal odébb tessékelem a terpeszkedő pozdorjalapot. Újabb tengely körüli fordulat, és visszasüppedek az álomvilág fekete mocsarába.
Talán egy óra telhetett el, de az álmom máris jobbra fordult, így még kevésbé örülök annak, hogy az elröppen egy idegesítő koppanásnak hála, mely azt adta tudtomra, hogy egy madár azt hitte, bukósisak nélkül keresztül száguldhat az ablakomon. Természetesen elbukott a kísérlete. Engem pedig felriasztott. Ismét.
Mivel élvezem, ahogy a huzat simogat, újból átfordulok a másik oldalamra, a fal felé. Ám ekkor meglepő dolgot tapasztalok. Alig hiszek a szememnek: ahol nem is olyan rég még a rajztábla pihengetett békésen, most egy fiú van. Magas, vékony testalkatúnak tűnik, ahogy a vékony, nyári takaró rásimul a testére. Haja tüsi, sötét barna, már majdnem fekete, arca hosszúkás, arcéle határozott, orra vonala törött. És a szeme. Merthogy egész végig engem nézett azzal a zöldes - barnás szemével. Mit zöldes - barnás?! A pupilla körül világosabb zöld, amit legkívül egy vékony, sötétebb kör foglal magába. A hajnali szürkületben mintha még haloványabb lenne a szeme zöldje, akárcsak pár filmben a vámpírok szeme.
Szívem kihagy egy ütemet, és heveny pislogásban szenvedek, mikor felfedezem a mellettem fekvő Adonist. De vajon hogyan került ide? Furdal a kíváncsiság, mégsem merem megkérdezni. Csak nézek azokba a megbabonázó szemekbe, és várom, hogy történjen valami. Akármi.
Sikerül is elérnem, hogy a történések beinduljanak. A fiú, anélkül hogy annyit mondana facipő, észrevétlenül elém suhan, megfogja a tarkómat, beletúr égővörös hajamba, és összetapasztja ajkainkat. Első meglepetésemben még a szememet is elfelejtem becsukni. A fiú ujjai erősen tartják a fejemet, így esély sincs a menekülésre. Nem mintha nagyon akarnék. Gyümölcsös vízipipadohány illata csapja meg az orrom. Még csak kevésszer éreztem ezt az illatot, de mindig is lehengerelt. Olyan tiszta, édes, vágykeltő számomra.
Megvizsgálom a szemhéjam belülről, és közben átadom magam a fergeteges csóknak. Ajkaink szétnyílnak, hogy utat engedjenek a nyelveinknek. Azokkal pedig őrületes táncot járunk. Úgy csókol, mintha már régóta ismerne. Pont akkor nyitja, és csukja a száját, amikor én is. Csak annyira tolakodik a nyelvével, amennyire szeretem.
Aztán a takaróm megmozdul, és egy tenyér tapad az oldalamra. Hosszú ujjaival lágyan simogatja a bőröm, egyelőre egy helyen. Talán, hogy megszokjam az érintését. Szívverésem alig bírja követni a történéseket. A fiú keze elkalandozik a hátamra, átsiklik három sebtapaszon, de nem érzem, hogy megrökönyödne rajta. Mikor megtalálja az a pontot a derekam közelében, ahol nincsen sebtapasz, elkezd maga felé húzni. Addig csörlőz maga felé, míg le nem csúszik rólam a takaró, és át nem érek a másik ágyra. Immáron csak az a pár sebtapasz takarja a testem, amit tegnap fürdés után magamra fabrikáltam.
A csók lassan elhal, és kipirulva, zihálva nézek a fiúra. Ő egyértelműen a testemet térképezi fel, már amennyit lát belőle. Viszont úgy tűnik, hogy tetszik neki a látvány, mert szemeiben izgatott csillogást vélek felfedezni. Újabb szó nélkül megragadja a karom, és miközben fölém kerekedik, a kezemnél fogva a hátamra gördít. Érdeklődve várom következő váratlan megmozdulását, de előtte rá kell döbbennem, hogy a fickó is meglehetősen mezítelen. Eddig fedte őt a régen megvetett, ám használatlan ágynemű, de legutóbbi mozdulatával felfedte előttem természet adta kinézetét. Szőrtelen, izmos felsőtestét, szálkás, termetéhez képest vékony karjait, lapos hasát, izmoktól dagadó lábait, és igen... azt is, ami az utóbbi két felsorolt között van. Ami meg kell vallanom, nem elhanyagolható. Sőt! Első pillantásra talán el is sápadok a hatalmas dákó láttán, de aztán kinyújtom a kezem, és óvatosan megérintem. A fiú, aki nem lehet több nálam korban, lehunyt szemmel hátradönti a fejét, és egyre mélyebb levegőket vesz.
Marokra fogva kifejezetten kellemes érzés, és pont jó méret a fickó. Izgalmas érzés érinteni feszes, méretes szerszámát, ahogy meg - megborzong a kezem alatt, miközben simogatom.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.5 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2013. 05. 20. hétfő 06:54
Egész jó
#3 cervelo 2012. 07. 30. hétfő 08:27
Nem egy csúcs.
#2 genius33 2012. 07. 30. hétfő 07:51
Nekem bejött smile
#1 Törté-Net 2012. 07. 30. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?