A+ A-

Fürödni jó

Melissa hanyatt dől a meleg, habos vízben, elégedetten sóhajt fel, érezve a selymes nedvességet, amint testét simogatja. Kortyol egyet a borából és lehunyja szemét.
Ritka alkalom az ilyen; Mick egész nap távol van, ő pedig már végzett az összes házimunkával. A fürdőszoba függönye elhúzva, kellemes arany csillogássá szelídítve a késő reggeli napfényt. Halk zene szűrődik be a nappaliból.
Melissa levendulával illatosította a vizet; imádja ezt a meleg, érzéki aromát. Kezét lassan a mellére csúsztatja és elmosolyodik, mikor mellbimbói azonnal reagálnak. Most a fürdőkád fölött a törülközőért nyúl, szárazra törli két kezét, aztán a mobiltelefonért nyúl. A címlistán csak egy C betű látszik; megnyomja a hívógombot.
- Szia, Mel. Örülök, hogy hallom a hangod. Hogy mennek a dolgok?
- Remekül; nagyon jól állnak a dolgok, ő most nincs itthon, úgyhogy gyere át. Az ajtó nincs bezárva, én meg a fürdőkádban vagyok. Emlékszel, mit mondtam?
- Naná, hogy emlékszem... tíz perc és ott vagyok.
- Jó fiú vagy. Jusson eszedbe minden, amit mondtam, de rögvest.
- Úgy lesz. Viszlát.
Melissa kikapcsolja a telefont és a fürdőmatracra ejti. Fogja az alvómaszkot és felveszi, gondosan eligazgatja. Lazítani próbál. Egyik kezével gyengéden cirógatja a melleit, hogy mellbimbói kemények maradjanak és vágyakozóak. Másik keze lesiklik a hasára, lágyan csúsztatva a habon. Kitapintja a szeméremajkait, és igyekszik nem gondolni arra, mikor jön meg ő... és mit tesz majd vele.
Valami hangot hallott a nappaliból? Melissa a fülét hegyezi, lélegzetét is visszafojtja, de csak a halk zenét és saját pulzusát hallja. Olyannyira feszült, hogy szinte szétveti az izgalom. Semmi más hangot nem hall; nem bírja tovább visszatartani lélegzetét, úgyhogy megint hátra kell dőlnie, hogy normálisan lélegezhessen.
Egy pillanatra elbizonytalanodik... mi van, ha valaki más akar bejönni? Az egész tervben csupán a nyitott ajtó zavarta. Gondolhatott volna arra, hogy ad őneki is egy kulcsot, ez esetben viszont képtelen lenne nesztelenül belépni.
Már jócskán elmúlt tíz perc, mióta felhívta, nemde? Most már bármely pillanatban itt lehet. Talán már itt is van és bekukucskál a nyitott furdőszobaajtón, nézi az ő tarkóját.
Melissa azon tűnődik, nem kellene...
Az ő keze nagy és erős, az egyikkel könnyedén összefogja Melissa két csuklóját, a másikkal befogja a száját. Mire ráeszmél, mi is történik, ő már valami selymeset csavar a csuklói köré és szorosan összekötözi azokat. Melissa tiltakozásra nyitja száját... ez nem volt benne a tervben, csak az, hogy beköti a szemét, ám mielőtt még szólhatna, ő egy szájpecket teker az arca köré, a két ajka közé húzza és szorosan megköti.
Melissa most hát össze van kötözve, nem lát semmit, szólni sem tud. Az ő nagy kezei kalandoznak végig a hátán, le-föl a gerincén. És most hirtelen pánikba esik... nem éppen így gondolta... egyáltalán biztos, hogy ez ő? Mert hiszen bárki lehet...
Ne légy már hülye, hát persze hogy ő az. Nem szól ő semmit, Melissa viszont hallja, hogy súlyosan, izgatottan lélegzik. Mereven, egyenes testtel ül a meleg vízben. Azok a nagy kezek cirógatják, kényeztetik. Hát persze hogy ő az; most végre megnyugszik. És minthogy teste merevsége már felengedett, a kezek lejjebb kúsznak, a mellei alá. Jólesően emeli fel azokat, cirógatva, simogatva. Melissa már előre örül, milyen érzés lesz, mikor ujjhegyei a mellbimbóihoz érnek.
És ő most elengedi egyik mellét, a másikat magasabbra emeli, szorosan fogja össze a mell alatti bőr és felfelé tolja a mellbimbót anélkül, hogy hozzáérne. Aztán a másik keze ismét hozzáér, Melissa vállától csúsztatja lefelé a felemelt mell hajlatán. Melissa a lélegzetét is visszafojtja, miközben az ő ujjhegyei kívülről a mellbimbójához érnek. Érzi, milyen merev, kemény, mint a dió és alig várja, hogy megérintsék... sőt, nemcsak hogy megérintsék, hanem meghúzkodják, az erős ujjak között morzsolgassák és hüvelykujjal dörgöljék.
És ő most a másik mellét is ugyanúgy emeli fel, feltolva a mellbimbót. Az pedig mohón reagál, az ujjak most odacsusszannak. Gyerünk már, ó, kérlek, gyerünk, fogd már meg! Ő azonban ezúttal még könyörtelenebbül incselkedik; ott köröz mutató-és hüvelykujjal, aprókat csípve a bőrébe.
Kezét ő most a fürdővízbe meríti, markával locsolva a meleg vizet Melissa mellei közé. Aztán közelebb hajol és ráfúj a nedves mellbimbókra. A hirtelen hideg borzongás kellemes egy másodpercre, aztán kész kínszenvedés. Melissa mellbimbói mostanára már olyannyira feszesek, hogy érzi, amint a szomszédos bőrt húzzák. Elfojt egy feltörő vágyakozással teli sóhajt, miközben érzi, hogy szeméremajkai megduzzadnak, és most már síkosak saját nedvüktől.
Az ő kezei most megint Melissa vállán nyugszanak, majd lesiklanak a mellkasán és ezúttal - végre - megragadják a mellbimbókat, keményen megrángatják, fokozatosan növelve a nyomást.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 11. 10. hétfő 06:11
Nem jött be.
#4 papi 2013. 09. 18. szerda 08:35
Egész jó.
#3 genius33 2012. 11. 18. vasárnap 16:04
Tuti smile
#2 Pavlov 2012. 01. 26. csütörtök 13:17
"véső sóhajtás"???
Egyébként a jelen időben írt történetek nekem nagyon... idegenek.
#1 Törté-Net 2012. 01. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?