A+ A-

Az új élet

Egy alkalommal, amikor éppen otthon pihentem ki az iskola fáradalmait édesanyám egy hihetetlen, és számomra meglepő ötlettel állt elő.
- Fiam költözés várható! - közölte velem illetve szögezte le a tényt.
- És mikor? - érdeklődtem zaklatottan és mégis kiváncsian.
- Remélhetőleg amikor hazaköltözöl a nyári szünetre az egyetemről. - hangzott anyám válasza, de már tova is tűnt és visszatért a teendőjéhez.
Egészen addig, amíg apám haza nem ért a munkából azon agyaltam, hogy vajon hogy mehetünk lakni, amikor az egész eddigi életemet ebben a harmadik emeleti panelban éltem le, és mi tagadás nem is állt szándékomban a jól megszokottat újra cserélni.
- Sziasztok! - csapta be jókedvűen az ajtót maga mögött apám.
- Na, mit hoztam? - az arcán bujkáló mosoly volt látható. Anyám persze teljesen önkívületi állapotba került, amikor meglátta, hogy az új lakásunk vételét igazoló iratok és a kulcs - amit bár nem is neveznék kulcsnak, mert valami izé volt csak.
Pár nap alatt anyámmal és apámmal megbeszéltük ezt a dolgot, és amit tudtam előre leszögeztem, hogy milyen szobát szeretnék. Hamar eltelt az a pár nap ami a pihenésé volt, így rövid időn belül távoztam otthonról újabb de már csak az utolsó másfél hónapra.
(...)
A vizsgák meglettek és már összepakolva vártam apámat, aki kisvártatva be is fordult a bérelt lakás előtti parkolóba.
Nem egész két órás autóút után megláttam a városhatárt jelölő táblát, és ekkor belém csapott a felismerés, hogy akkor másfél hónappal ezelőtt voltam utoljára otthon, abban a lakásban, amiben már valaki más éli a mindennapjait. Apám talán láthatta elkeseredésemet, mire megszólalt és a kezével a lábamra csapott.
- Csak nem siratod a régi lakást?
- Hát nem is tudom apu. - hangzott a számból a keserédes mondat.
- Ne bánkódj! Nem adtuk el valami idegeneknek, a nővéredék élnek ott ezekutan, tehát mindig hazamehetsz.
Nagy megkönnyebülés volt ezt hallani. Egyszer csak megváltozott a szokott környezet és egy új lakónegyed felé gurult az autónk. Megérkeztünk. Izgatott voltam, vajon melyik a miénk. Ahogy a bejárat felé haladtunk egy nagyon helyes ki kreol sráccal találkoztunk, aki láthatóan már jól ismerte apámat. Mint megtudtam Csabának hívják, 32 éves és friss diplomás orvos. Meg kell, jegyeznem, hogy gyönyörű volt a látványa. El is köszöntünk egy pár perc múlva és nem tudtam, hogy ki lehet ő. Amint beléptünk a lakásba, csodálatos látvány tárult elém. Egy hatalmas lakás egy hozzá tartozó akkora tetőterasszal, hogy el sem hittem. Mindig szerettem volna egy olyan helyet ahol nyáron akkor is napozhatok, ha nem megyek ki a strandra.
A nagy álmélkodásból csak anyám hangja zökkentett ki.
- Szia! fiam, na mit szólsz az új lakásunkhoz ?
- Hát igazán nagyon szép. - mondtam és reflexből adtam a kérdést.
- Na és hol van az én szobám?
Anya csak mosolygott és megfogta a kezem majd egy teljesen más irányba vezetett, mint ahol eddig kutakodtam. Amikor feltárult az ajtó azt hittem összeesek. Egy saját szoba és ehhez egy saját balkon. Persze kisebb, mint a nagy, de akkor is a célt szolgálja.
Ez a szoba a lakás másik oldalán helyezkedett el és itt meg volt egy balkon, ami rés utasan jobbra felettem volt. Pedig azt hittem, hogy mi lakunk a legmagasabban.
(...)
A napok teltek és egyre melegebb lett az időjárás. Naponként már-már a lehetetlenségig hevült a levegő és az éjjelek sem voltam valami kellemesek ezekben a melegekben. Ekkor anyámék bejelentették, hogy nyaralni mennek és enyém a lakás, de csak okosan. Amint elmentek és felszállt velük a gép is, tudtam, hogy több mint két hét paradicsom.
(...)
Az egyik reggelen nem tud korán, de a nap már eléggé magasan járt, felébredtem. A saját kis teraszomon reggeliztem, majd kávéztam. Aztán egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve arra gondoltam, hogy levetem a göncöm és napozok egyet csak úgy, meztelenül. Valószínűleg a nap jótékony hatására a forróságtól elbambultam és szunyókáltam is. Egyszer csak az-az érzetem támadt, hogy figyel valaki.
Csaba volt az a felső balkonról és nyálcsorgatva figyelt.
- Látom élvezet a szabadságot és a napot. - Vigyorgott kajánul.
- Hát mindenesetre...! - próbáltam valamit magam elé kapni.
- És te hobbyszinten szomszédleső lettél? - vágtam vissza kissé lehet durvábban a kelleténél.
- Hát..., hogy izé.... Én? - habogta
- Igen ki más? Ki stíreli a másikat nyálcsorgatva?
- Várj csak, majd ha lemegyek.
- Akkor mi lesz? - kérdeztem egyre inkább felingerelve magam.
- Jól ellátom a bajod, hogy ilyeneket dumálsz!
- Hát csak gyere majd te is kapsz a fejedre.
Ekkor bementem a teraszról és próbáltam megnyugodni, mire csengettek. Ott állt előttem Csaba, akin csak egy sokat sejtető sort volt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.08 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 11. 27. csütörtök 06:04
Ez tetszett.
#2 v-ir-a 2011. 12. 30. péntek 16:57
1-2 elgépelés a szövegben , héha zavaró volt, de ettől függetlenül is azt gondolom, h jó a fantáziád smile
#1 Törté-Net 2011. 12. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?