A+ A-

Tehéncsöcs 1. rész

Kipattant a melltartó elülső csatja, s mintha belső rugók szabadultak volna fel a nagy nyomás alól, a finom, diszkrét mintázatú fehérnemű két kosara merész lendülettel kétfelé röppent. Egy darabig még a nőiesen lágy vonalú, ám meglehetősen izmos felsőkarok a mellkashoz szorították, a prés azonban néhány másodperc alatt észrevétlenül meglazult, s a melltartó alig elképzelhető könnyedséggel hullott alá a mozaikpadló élénk tarkaságát elfedő műanyag rácsra. A lány a tükör előtt állt, s máris vidáman szemlélték önmaguk mását a természet s az elődök génjei által tökéletesre formált, a megereszkedésnek még az árnyékát sem sejtető mellek, ezek az izgatott férfitenyerek fészkébe kívánkozó huncut kis madárkák, a jókora holdudvar sejtelméből előbukkanó, friss cipóhéjra emlékeztető pirosbarna bimbókkal. Ez utóbbiak a nyugalmi állapot átmeneti Csipkerózsika-álmából ekkor még nem ébredeztek, Andrea tenyerei azonban - nem tudván s nem is akarván ellenállni a késztetésnek - már elindultak, hogy véget vessenek a szunnyadásnak, lepkekönnyű mozdulattal érintették meg a csúcsokat, melyek hirtelen rőtbarna lázban türemkedtek elő, s duzzadtak meg eredeti méretüknek majdnem a háromszorosára. A lány testét mintha egészen kicsi áramütés érte volna, még csak meg sem vonaglott, amit érzett, inkább borzongásnak lehetne nevezni, ez azonban nem kellemetlennek, inkább bizsergetőnek tűnt. Mintha szikrákat vetettek volna az idegvégződések, melyek ugyan a lélek belsejében felkavargó homályt át nem világíthatják, csupán a felszíni gomolygásokat érinthetik villamos tűhegyek módjára.
Cserepesedni készülő ajkait Andrea kissé összecsücsörítette, mintha csókolózásra készülődne, ám tudván, azt, hogy egyedül van az egész házban - ebben a tágas, vidéki zöldövezeti, sokféle komforttal felszerelt kertvárosi lakásban, Tilda nagynénje otthonában -, szembe kellett néznie a rideg ténnyel, hogy smárolni itt most csak a levegőt lehet, legfeljebb még a tükör közönyösen hideg lapját. E gondolatba most már lábujjától a feje búbjáig beleborzongott, s miután a tükörből kikerekedő, világosbarna szemekkel visszanézett önmagára, és száját cicamód körbenyalta, alig tudott ellenállni a lélek belsejéből előtörő csüggeteg hangulatnak, melynek belsejében kemény magként ott fészkelt a hiány, a nehezen körbejárható, ámde a test belső útjait mégiscsak hatalmába kerítő démon.
Andrea a maga tizenhat és fél esztendejéhez képest éppúgy nem volt buta, mint ahogy már szűz sem, épp ezért nem is áltatta magát, tudván tudta, s teljesen egyértelmű volt számára, hogy amit érez az a nedvek, a hormonok, az érzékek, a sejtek hiánya, mely befészkeli magát a zsigerekbe, főképpen pedig öle tüzelő húsába. A belső homály buja, puha és párás mélységeibe. Ráadásul az a típus, aki képes önmagán megfigyeléseket végezni, s vágyakozása ezáltal csöppet sem redukálódik, de már-már kibírhatatlanná fokozódik. Lélegzetét néhány pillanatra visszafogta, sima, lapos hasa tündökletes homorulattá vált, táncoló ujjai megálltak a csípőkön, kedvet érzett ahhoz, hogy hüvelykjével - mindkettővel - bemélyedjen húsába, mindaddig, amíg a tompa fájdalom éles, holdsarló alakot nem kezdett ölteni. De ezzel csak azt érte el, hogy az önkínzás hirtelen abbahagyásával a vágyakozás szinte lüktetni kezdett az ölében.
Igen, az ölében, melyet még elfedett - már úgy, amennyire - a hálószerűen mintás fekete kis bugyi, melynek likacsain át-áttünedezett a vörösbe átjátszó melegbarna szőrzet. Pillanatnyilag mást nem tehetvén, abban lelte örömét, hogy akárcsak egy intim jelenet beállítására készülődő filmrendező, apróra megtervezett minden mozdulatot, a siker érdekében még azt is képes volt elképzelni, hogy sztriptíztáncosnő, akit a nézőtéri homályból guvadt férfiszemek százai figyelnek, a fellobbanó férfifantázia vörös ködöket gyújt maga körül, az asztalok alatt lucskos női hüvelybemeneteket tapogatnak az ujjak, a másik tenyér helyi izmai felkészülnek a maszturbáló mozdulatokra, vérömleny tolul a herezacskók és hímvesszők irányába, vénák ajzott húrjai feszítik lövésre készen az íjakat... Tudta, hogy a kísértés most már végképp a hatalmába kerítette, de mivel arról is volt tapasztalata, éppen elegendő, hogy ez a kísértés nem a poklok kárhozatát, sokkal inkább a gyönyör édességét ígéri, ezért nem tiltakozott ellene, inkább szépen, fokozatosan, türelmesen átengedte magát. Képes volt már arra is, hogy körberajzolja tudatával a személyhez nem kötődő vágyakozást, mely nem jelent többet, de nem is kevesebbet, mint például azt, hogy ha most a semmiből elővarázsolódna egy szép, meredt fütyi - szinte mindegy, hogy kié -, bizony igyekezne mielőbb megmarkolni, lehetőleg két kézzel, kiszáradó ajkaival körbecsókolgatná a hegyét, majd pedig combjai közé illesztené, hogy behatoljon a vérrel telő szirmok közötti rózsaszínű, nedves kis nyílásba.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.5 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 papi 2014. 05. 10. szombat 21:30
Nem a legjobb részt másoltad ki a könyvből.
#7 Bikmakkocska 2013. 05. 14. kedd 17:49
Ne lazsálj!
#6 Bikmakkocska 2012. 11. 23. péntek 10:13
Elég jó, folytasd!8.
#5 sipospista 2012. 07. 24. kedd 10:34
joo
#4 tomjoe 2012. 01. 17. kedd 13:24
folytasd
#3 gyuri0926 2011. 12. 25. vasárnap 09:25
Akár ki írta , nekem nem frenetikus.
#2 x124 2011. 12. 23. péntek 16:44
Ezt Hatvani Dániel írta még jó régen, meg is jelent.
#1 Törté-Net 2011. 12. 23. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?