A+ A-

A Csere(IN)diák

A történetem ne nyúlik régebbre, mint négy évvel ezelőttre. Egyetemista lévén és a mindenféle oktatásügyi változtatásoknak köszönhetően megtudtuk, hogy a másodfokú képzés befejezése előtt majd szükségünk lesz egy nyelvvizsga is.
Még csak másodévesként csaptam hát bele a "lecsóba" és kezdtem meg tanulmányaimat az egyetem mellett egy igen kis kedves és hangulatos nyelviskolában. Mivel elég jól haladtam, csakhamar magaménak tudhattam az első fokot. Azonban sajnáltam, hogy itt be kell fejeznem a képzésemet és úgy határoztam, hogy maradok a következő szintre is. Ekkor azonban hatalmas sokkhatás ért, mivel egy másik tanárhoz kerültem, aki egy amerikai lektor volt. Ebből kifolyólag egy "nyö-t" sem beszélt magyarul sem semmilyen más olyan nyelven, amiket én elsajátítottam az évek alatt.
Mitagadás el is érték a kitűzött célt, mert mindenki, aki a csoportba tartozott akadály nélkül vette a következő szintet a vizsgán. Persze ez nekem hatalmas dicsőség volt és örültem annak, hogy egy újabb nyelv van a tarsolyomban. Eközben természetesen egyetemi életem is valahol egy mérföldkőhöz közeledett és a Bc. Diploma után felvételt nyertem a mesterképzésre is. Ekkor jött a hír, hogy egy csereprogram keretén belül több helyre, országba lehet menni illetve pályázni ezekre a kiváló egyetemekre. Amikor elkezdtem keresgélni a listán megakadt a szeme egy amerikai egyetemen, amiről már sokat hallottam, és hát kinek ne lenne a szíve vágya az, hogy olyan emberektől tanulhasson, akik az archeológia atyai.
Ezen felbuzdulva adtam be a pályázatomat, amit kisvártatva jóvá is hagytak. Ekkor kezdődött el az amire álmomban sem gondoltam volna.
A apot, amikor magam mögött hagytam családomat, barátaimat és szülőhazámat soha nem felejtem el. Nehéz volt és a repülőn pár alkalommal meg is telt könnyel a szeme, de nem volt mit tenni. Itt volt az alkalom és végre olyan helyen lehettem, ahol nem kellett azt sem szégyellenem esetlegesen, hogy nem csak a lányok érdekelnek, hanem a srácok is.
(...)
Egy nap, amikor éppen a geológiai elemzéseket és ezek természetéről olvasgattam, amikor a fa tövénél megjelent egy borzasztóan sármos és karizmatikus pasi. Körülbelül 185-190 centi lehetett, szép deltáján, izmos karjain csak úgy feszült az ing, több lehetett, mint 100 kiló, de szín izom. Gyönyörű szénfekete haja és fekete szemei voltak. Köszönt és megkérdezte, hogy leülhet-e. Erre én igennel feleltem.
- Ugye te nem idevalósi vagy? - hangzott a kérdés.
- Nem csak cserediák vagyok.
A beszélgetés elég jól megolajozódott. Meg kell jegyezni, hogy nem éppen lehettem számára közömbös, mert többször ülőpózt változtatott, na és ahogy rám nézett azokkal a villogó fekete szemekkel. azonban mikor az órára tekintettünk mind a ketten egyszerre kértük a másik elnézését és az "órám van"- felkiáltással indultunk utunkra.
Nem hagyott nyugodni az előadóba menet a srác. Éreztem, ahogy minduntalan a szénfekete hajára és már lassan sötétlilába forduló színű húsos ajkaira gondoltam. Kisvártatva meg is érkeztem az előadóba. Mondja nekem az egyik csoporttársam, hogy felesleges futni ez a tanár mindig késik.
(...)
Pár perc múlva azonban, amikor belépett a terembe a tanár azt hittem meghalok. Ez a srác az imént a fa mellől volt és még neki szapultam, hogy mekkora ökörség ez a geológiai akármi. Te jó ég - gondoltam magamban mi lesz ebből. Amikor feltette első kérdését rögtön felszólított mondván, hogy nekem talán ez lesz a szakterületem, mert ezt ecseteltem neki imént a szünetben. - a hangjában olyan irónia volt és gúny, hogy legszívesebben behúztam volna neki egyet.
(...)
Mindent leszámítva az óra eltelt és a végén magához hívott. Megkérdezte tőlem:
- Gondolod, hogy egy kávé mellett is folytathatnánk az geológiai eszmefuttatást?
- Igen ez csak természetes. - mondtam, de ekkor az arcom mintha azt tette volna, amit akart - kacsintottam rá egyet és a számat kaján mosolyra húztam.
- Ez ő csak annyival toldotta meg, hogy talán az archeológiai feltárás jobb téma lenne. - vigyorgott, de én már iszkoltam is, mert csak ekkor kerültem tudatába annak, hogy mit is tettem.
Te jó ég én kikezdtem a tízedik napon a tanárommal, akitől vizsgajegyet kell majd kapnom. Féltem és szorongtam. Nem tudtam, hogy mit várjak ettől az esetlen flörtömtől.
(...)
Pár nappal később, amikor már az egész alma materünket jól ismertem felfedeztem egy nyugodt kis helyet, amit csak nyuginak hívtak. Itt a nap minden percében a csend honolt. Kiváltképp este, amikor egy lélek sem volt ott. Én ilyenkor osontam ide a hűs szellőbe ahol csak én és az anyaföld voltunk kettesben. Egy alkalommal, amikor éppen elmélázva feküdtem egy padon éreztem valaki közeledését, de nem kellett félnem, mert az esti szellő már elöljáróban bemutatta nekem parfümje alapján, hogy ki is az.Ő volt az Matt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.11 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 genius33 2012. 10. 10. szerda 08:05
Joooo smile
#1 Törté-Net 2011. 12. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?