A+ A-

Egy bürokrata kalandjai - Az utolsó találkozás 3. rész

A heves szeretkezés után mindkettőjüknek jólesett a pihenés. Gábor hamar otthagyta a szűk, ölelően langymeleg barlangot, majd előzékenyen egy óriási fürdőlepedőt terített a lány alá és újratöltötte a poharát. Máskor talán összebújtak volna utána, romantikusan cirógatta volna a lány puha, barna testét, amíg az kipiheni magát, de most mindez esze ágában sem volt és szemlátomást Lilla sem igényelte. A levegőben valami hamisság érződött, amitől borzolódni kezdtek az érzekei, pedig esküdni mert volna, hogy ha a lány sokszor nem is, de a teste mindig őszinte volt hozzá.
Az iménti hangzavar után a csend megsűrűsödött a szobában, de már a parkból sem hallatszottak be az ismerős neszek. Olybá tűnt, mintha maga a környék is feszült várakozással figyelné, mi következik.
- Megemberesedtél. - szólt Lilla.
- Meg - bólintott a férfi - de nem nagyon érdekel. Azt hiszem, nem ezen múlik.
- Ki tudja? - szúrt Lilla egyet a homályba - Péter közel negyven és mégis nagyon sportos.
Gábor nyelt egyet. Nem akart megjegyzést tenni a teniszedzőre, hogy az bizonyára vak, vagy túl kiéhezett ahhoz, hogy a lány enyhén megereszkedett formáival foglalkozzon. Hiszen tárgyilagosan magának sem tudott volna elszámolni az imént történtekkel. De ez más, nyugtatta magát, köztünk mindig is megvolt az az állati, kémiai vonzódás.
- Bizonyára... Tudod Lilla, tényleg nem ezen múlik. Nem azon, hogy valaki sovány-e, vagy telt. Nagy-e valakinek a melle, vagy kicsi.
Lillának eszébe jutott Szonja, ahogy egyszer futólag, társaságban látta... Emlékezett rá, ahogy a nő méretes keblei szétfeszíteni látszottak amúgy visszafogott, szürke blúzát. Emlékezett rá, hogy fogta el a szégyen, hogy a Jóisten őt nem áldotta meg nagyobb mellekkel (pedig igazán nem kellett szégyenkeznie), amivel elhódíthatja tőle Gábort. Most a férfi szavai simogatóan jólestek neki.
- ...és ugyanez férfiban. Kerek-e a feneke, lapos-e a hasa, izmos-e a karja és válla. Persze, esztétikailag vonzóbb, ha igen. Vagy: nagy-e a farka, vagy csenevész? Mit számít...?
- Na igen... - tűnődött el Lilla. - Melletted nagyon sokáig hittem, hogy tényleg a méret a lényeg... - mélázott - és hidd el, ez volt a tapasztalatom is. De tavaly az a fiatal srác, akiről azt hiszem tudsz te is...
- Az informatikus?
- Aha... Na, mellette jöttem rá, hogy nem. Meg kell mondjam, nagyon ügyesen bánt azzal, amije volt...
- Ifjonti hév...? - húzta fel Gábor a szemöldökét.
- Valami olyasmi... Pedig nem mondom, közelébe sem érhet a tiednek! Csakhát...
- Ühüm - a férfi arcán nem látszottak érzelmek - Ifjonti hév. Kitartás, meg minden.
- Úgy valahogy - vetette hátra tincseit a lány - És hát Péterre sem lehet panasz, legutóbb is ötször... - harapta el a mondatot és megjátszott aggódással tekintett Gáborra.
A férfi azonban szemlátomást a saját gondolataival volt elfoglalva, nem nézett a lányra. Kezdte sejteni, hogy mire akar kilyukadni a lány, de a módszer felbosszantotta, úgy vélte, lehetne ezt másképp is. Elmerengve sóhajtott fel.
- Hát igen... - nagyon vigyázott, hogy ne tűnjön színpadiasnak - az a helyzet, hogy már én sem leszek fiatalabb.
Lilla gonoszul mosolygott, érezte, hogy a szavai célt értek, elevenjén találva el a férfit, egyszerre dicsérve és megkérdőjelezve képességeit. Jól számított. Gáborban biztos fellángolt most a féltékenység és a férfiúi hiúság... A férfit azonban csak az dühítette, hogy a korábban kettejük közt tabunak számító témákról a lány most nyílt őszinteséggel beszél. Eddig sosem érezte úgy, hogy meg kéne osztania vele más tapasztalatait is, igyekezett kímélni az érzékenységét, de Lilla, pökhendiségével átlépett egy határt, úgy érezte, vissza kell vágnia a burkolt becsmérlésért.
- Régebben persze... na igen. Akkor más volt. - nagyot szippantott a cigarettájából - mondjuk tíz éve igazán nem jelentett gondot nekem sem négy-öt menet...
- Négy-öt? - hökkent meg Lilla - De hiszen mi csak... - elharapta a mondatot, rájött, hogy egy pillanatra kiesett a szerepéből, de a férfi láthatóan nem figyelt fel rá.
- Tekintsük ezt valamiféle maximumnak... - tette hozzá elnézően - Manapság... Tudod azt mondom, inkább legyen kevés, de az aztán igazán nagyon jó.
- Nincs semmi baj... - susogta Lilla - emlékezz csak. Volt úgy, hogy én sem bírtam veled... Arról meg... hát... igazán nem te tehetsz róla, hogy fizikailag már te sem bírod úgy, mint régen.
Gábor halkan felkacagott.
- Nem, tényleg nem... Hol tartunk éppen? Öt-egy? - kérdezte. Lilla villámgyorsan számolt magában.
- Öt... egy... igen. Úgy valahogy...- bizonytalanodott el.
- Hát akkor "messze még a vége", ahogy a dal mondja... - fújta ki a füstöt. A szoba pillanatok alatt megtelt az aromás dohány nehéz, fojtó illatával - a tizenhathoz képest elmaradásban vagyunk. És az is csak egy menet volt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.71 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 09. 3. vasárnap 07:19
A folytatás gyengébb lett.
#6 listike 2014. 05. 31. szombat 10:50
Jó volt.
#5 A57L 2013. 11. 8. péntek 04:42
Elég jó.
#4 v-ir-a 2011. 10. 1. szombat 21:15
nekem tetszett
#3 Pavlov 2011. 10. 1. szombat 09:36
Nekem elég szószátyárnak tűnik.
#2 Shavo 2011. 09. 30. péntek 07:12
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2011. 09. 30. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?