A+ A-

Egy bürokrata kalandjai - Az utolsó találkozás 1-2. rész

1. rész
Gábor kényelmesen dőlt hátra a plüsshuzatú fotelben, lassan, élvezettel kortyolt egy nagyot a söréből és az ablak alatti fák koronáját bámulta. A levelek ernyedten lógtak az ágakon, a tikkasztó kánikulai délutánon egy szellő sem rezdült. Egy pillantással ellenőrizte a hőmérőt: 32 fok. Sóhajtva pillantott körbe a legénylakás javát adó nappalin és elégedetten szürcsölt egyet. Minden a helyén.
Ez persze enyhe túlzás volt. A vasalatlan ingek csupán több kisebb kupacból egy nagyobb halommá lettek összehordva, de az asztal tiszta, a kanapén a párnák felrázva, a szomszédos, kis hálószobában friss az ágynemű, a fürdőszoba kvázi tiszta és a konyha sem szalad. Egy ilyen forró vasárnap senki emberfia ne várjon nagyobb háztartási teljesítményt de legfőképpen nem porszívózást attól, aki egy unalmas irodába zárva töltötte az elmúlt, hasonlóan meleg hetet. Áldotta az eszét, hogy még a nagy hőség előtt egy tálca sört pakolt a hűtőbe, mellé sajtot és vékonyra szelt parasztsonkát. Megszokásból gyümölcsöt is készített be, de gyanakodott, hogy előbb-utóbb muslica-eledel lesz belőle. Nem nagyon törődött ezzel. Nem volt sportember. Tisztában volt azzal, hogy van rajta vagy tucatnyi fölös kiló, amitől a dereka köré csavart fürdőlepedő viccesen feszül a hasán, mint ahogy azzal is, a törölköző ápol és eltakar, de nem törődött vele. Viszonylag magabiztosan hitte, hogy az ilyen dolgok összességében igen keveset számítanak, ami az emberi boldogságot illeti. Leszámítva persze, hogy ennél több ruhában dőlne róla az izzadság, és ettől nagyon boldogtalan lenne.
Elgondolkodva sodort magának egy cigarettát és hangosan fújta a vaníliás füstöt maga elé.
***
Péntekig úgy tűnt, élete lassan a helyére kerül. Az elmúlt években minden barátja és ismerőse megházasodott, férjhez ment, gyereket nemzett, vagy szült. Akik nem, azok legtöbbször a valahol félresiklott életüket, rossz munkahelyüket, sikertelen magánéletüket siratták. Gábornak egyik csoportba sem akaródzott tartoznia, de magában kelletlenül elismerte, hogy megkésve, de legalább óvatosan tempózik a zavarosban az első véglet felé. Egyedül élt ugyan saját, parkra néző lakásában, de már felmerült, hogy összebútorozik évek óta stabil kapcsolatával, a dúskeblű, vörösesszőke Szonjával és ha ez megtörténik, akkor bármi más is megtörténhet.
Nehezére esett feladni a függetlenségét. Sosem volt csajozós alkat, de időről időre be-becsúszott egy-két kaland, sőt, éveken át "állandó" szeretője is volt és ezeket a dolgokat jobb volt Szonjától távol intézni. Lilla, az említett szerető egy ideig többre is vágyott, de néhány év gyötrődés, kiakadás, sírás, könyörgés és ajtócsapkodás utána feladta a küzdelmet a láthatatlan riválissal és a makacs, egyre inkább Buddha-forma férfival. Gábor szerint ennek így is kellett lennie, hiszen addig sem nagyon értette, hogy a lány miért akarja pont vele megerőszakolni saját sorsát, így hát tudomásul vette a dolgot, ahogy azt is, hogy a korábban sűrű találkák elmaradoztak, majd úgy egy féléve meg is szűntek.
Tisztában volt vele, hogy mellette a lány másokkal is próbálkozott, sejtette, hogy hosszabb elmaradása is annak köszönhető, hogy az nem kívánja vele megosztani szabadulási kísérleteinek örömeit és kudarcait. Természetes, gondolta, hiszen ő sem beszélt soha arról, hogy Szonja és Lilla mellett milyen más kalandjai voltak. Nagyot sóhajtott... jó kis évek voltak. Lilla... amikor megismerkedtek, a barna lány még csitriből hirtelen nővé érő főiskolás volt, aki suli mellett egy étteremben dolgozott pultosként. Az albérlet, a sovány koszt és a hajnalig tartó rohangálások miatt karcsú volt, lányosan vékony, tenyérbe illő, helyes mellekkel. Aztán lediplomázott, értelmiségi ülő foglalkozása lett és lassan beértek nőies idomai. Melle feszesen kitelt, bordái már nem bökték át a pólóját, járásából is elmaradt a riadt őzikeszerűség...
És csiszolódott is. Bár nem Gábor volt neki az első, valamiért megragadt a másodhegedűs szerepében, de közben mindent elkövetett annak érdekében, hogy egyszer majd ő vezényeljen. A testiségben tapasztalatlan lány örömmel vetette magát az érzéki örömökbe Gábor oldalán, aki bár nem rajongott a tanítóbácsi szerepéért, tőle telhetően türelmesen magyarázott, feddett, dicsért az együtt töltött "órák" alatt. Hamar rájött, hogy minden új, amit csak mutatni tud, és mivel mindenre nyitott emberként jóval járatosabb volt a témában, igyekezett mindent megismertetni Lillával is. Az addig szemérmes lánynak ugyan voltak elvei és bizonyos fenntartásai is, de többnyire ezek pillanatok alatt hamuvá égtek az együtt töltött éjszakák hevében.
Lilla gyorsan fejlődött, tetszett neki minden, amit kapott és igyekezett többszörösen visszaadni azt. Megdöbbentette, hogy ez a fiatal és akkor még jóval sportosabb srác egy-egy érintéssel olyan érzésekkel ajándékozza meg, hogy az orra hegyéig mindene elzsibbad, ahogy az is, amikor csak a mellének lágy simogatásától robbanásszerűen, gyönyörben fetrengve élvezett el.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.39 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 09. 3. vasárnap 07:10
Van fantáziád!
#4 Ulysses 2015. 02. 13. péntek 21:26
Nagyon profinak tűnik, tényleg jó írás.
#3 listike 2014. 05. 31. szombat 09:27
Nagyon jó.
#2 A57L 2013. 11. 8. péntek 04:42
Jó írás.
#1 Törté-Net 2011. 08. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?