A+ A-

Szőke epizód

Hosszú, szőke haja kellemesen hullik vállára, bal felől kivillan alóla kecses nyaka egy pillanatra. Az órámra pillantok. Késik, talán el sem jön. Talán jobb is így. Nem tudnám megmondani, melyik verziónak örülnék jobban. A szőke nő ott a bárpultnál egyedül van, akárcsak én. Bordó ruhája feszesen tapad íves derekára, gömbölyű fenekére. Pillanatnyi testhelyzete kellemes belátást engedne elölről combjai közé, de a kívánatos látvány a pult fa borításába vész. Sóhajtok. Arrébb piszkálom a félig üres poharamat. A zárt félhomály elálmosít, pedig ilyenkor ébredek igazán. Lustán leng körbe a helyiségben szüntelen kavargó cigarettafüst, torkom újra és újra kaparni kezd tőle, de legyűröm a kellemetlen érzést. Hátradőlök a fotelszerű ülőalkalmatosságban és kényelmesen nyújtózom. Még egyszer ellenőrzöm órám zöldes fényű kijelzőjét. Az idő lassan vánszorog, de nem bánom, legyen hát így. Nem gondoltam volna, hogy pofára ejt a nő, aki olyan heves érdeklődést mutatott irántam. Mintha nem ő győzködött volna, hogy egy találkozás még nem a világ vége. Hát, tényleg nem az. Csendben nevetek magamban. Vagy inkább magamon. Minek is mentem bele? Rég megfogadtam, hogy csak alkalmi partnereket szedek föl. Azon a hülye fórumon aztán annyira egymásra találtunk, annyira nyitottnak és elfogadónak tűnt, hogy kicsit előbújtam a nicknevem mögül. Nem hinném, hogy ő csak játszott volna, de az eredmény mégis egyértelműen itt röhög rajtam. Vállat vonok és inkább a szőke nőt nézem tovább. Lábai izmosak, szépek. Magassarkújából épp akkor bújik ki és hagyja a földre hullani. Arcából csak egy-egy pillantás jut, ahogy néha körbenéz. Határozottan tetszik, akárcsak a többi férfinak, akik szintén mind őt vizslatják. Már-már azon vagyok, hogy megkörnyékezem a nőt, amikor egy szőkésbarna hajú, enyhén borostás férfi érkezik elegáns ruhában. Hanyagul leül mellé egy másik bárszékre, és italt rendel. Szóval foglalt. Kár. Elmosolyodom. Ilyen az én szerencsém, pedig sima ügy lett volna. Igazából nem is értem, mit keresek még a füstös, sötét, föld alatti helyiségben. Vár az éjszaka, a vadászat, vagy valami ahhoz hasonló. Csak minél kevesebb feltűnéssel. Mégis nehezemre esik megmozdulni. A szőke nő céltalanul lóbálja lábait, testtartása unalomról árulkodik, amibe enyhe, alig észlelhető idegesség keveredik. A férfi mindezt mintha észre sem venné, rendeli az újabb italt és közben a bordó anyagba bújtatott feneket simogatja. Kíváncsivá tesz a helyzet. Van egyáltalán közöttük valami? Akar-e a nő egyáltalán itt lenni, azzal a férfival lenni? Minél tovább figyelem őket, annál egyértelműbbé válik a válasz, ami minden kétséget kizáróan: nem.
Hirtelen elhatározással felállok, hogy hozzájuk lépjek. Ugyan mi veszítenivalóm lehet? Ekkor azonban megélénkül a levegő. Mintha indulni készülnének, de aztán pofon csattan, majd a férfi is ütne, ám a nő gyorsabb. Hárít, majd ökle a férfi arcába fúródik, megtántorítva egy erős pillanatra. Elismerő pillantást vetek felé, szebben nem is csinálhatta volna. A férfi a meglepetésből eszmélve, elkapná a nő csuklóját, de az nem hagyja. Már lendülne a kecses, ám izmos láb, mikor egy megtermett kidobóember jelenik meg és szereli le a férfit, mielőtt kellemetlen helyen érné egy minden bizonnyal gyönyörű rúgás. A férfi heves kézmozdulatokkal kísérve bizonygatja az igazát, de az izomagyat ez nem különösebben érdekli. Határozottan tessékeli ki őt a helyiségből. A nő kelletlenül kapja kezébe a cipőjét, táskáját. Erre már mozdulok.
- Várj! - szólok mielőtt nagyon neki indulna.
Felém pillant, szeme mintha sárgán csillanna, ahogy találkozik a tekintetünk. A belsőm egy pillanatra összerándul. Jól láttam? De ő nem törődik velem. Mérgesen hátat fordít és kiviharzik az egyre sűrűbb füstből. Mozdulj már, ne hagyd elmenni! Sietős léptekkel érek fel a felszínre, lehunyom egy pillanatra szemem, hogy jobban halljam a körülöttem lélegző, mozgó világot. Balra indulok, befordulok az első utcába. Meglátom a bordó ruháját, szőke haját és hallom légzésén, hogy dühös. Figyelem, ahogy egy kukába hajítja a cipőjét. Lépteim lassúvá válnak, a nő rám emeli tekintetét. Szinte ijesztő is lehetne a sárgán megvillanó szempár... de nem nekem.
- Mit akarsz? - szegezi nekem a kérdést, mikor kellően közel érek hozzá.
- Felszedni téged - állok meg és mosolyodok el, immár a vágyott tudás birtokában.
Tudom, hogy ezzel a mondattal még jobban felkorbácsolom a dühét, de kíváncsivá tett és nem mellesleg még vonzóbbá vált attól a ténytől, hogy hozzám hasonlatos.
- Húzz el a francba! - förmed rám, azonban ennyivel nem lehet engem leszerelni.
- Akkor legalább engedd meg, hogy egy kicsit megismerjelek - nyújtom felé a kezem.
Ellöki és harcra készen áll, ám nekem eszem ágában sincs verekedni vele. Állunk egymással szemben és egyikőnk sem mozdul, akárcsak a nyár esti levegő körülöttünk. Jó nő, ügyes és erős. Elismerő pillantásom sem lágyítja meg.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.64 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 feherfabia 2016. 05. 26. csütörtök 06:23
Közepes!
#2 A57L 2013. 12. 20. péntek 06:02
Egész jó.
#1 Törté-Net 2011. 07. 18. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?