A+ A-

Egy hölgy Angliából

Sandár Boró: A gyönyör pillanatai című novelláiból
A sárga Volvo megállt a szálloda bejáratánál.
- Vigye a parkolóba! - szólt a sofőr felé Miss Dorothy, s kiszállva az elegáns kocsiból gyors léptekkel eltűnt az ajtóban.
A főportás már tudott az érkezéséről, mert a szállodai szobát előre lefoglalta, mint ahogy mindig tette, amikor ellátogatott Magyarországra.
Szeretett Budapestre jönni, tetszett neki a város, és kedvelte a magyar férfiakat.
Még nyolc évvel ezelőtt került olyan helyzetbe, hogy apja - egy orvos kongresszus alkalmával - elhozta őt Pestre, és akkor ismerkedett meg Zoltánnal is. A rövid két hét alatt úgy összebarátkoztak, olyan szerelem szövődött közöttük, hogy az elutazás előtt egymásé lettek. Dorothy még szűz volt. Ám egyáltalán nem bánta meg, hogy Budapesten hagyta szüzességét, mert Zoltán olyan férfi volt, aki meglehetősen magas szintű szexuális kultúrával - no meg gyakorlattal - rendelkezett, s így szinte a legkisebb fájdalom nélkül vette el Dorothy ártatlanságát. A profi "akcióba" nyilván besegített az a tény is, hogy Zoltán tíz évvel volt idősebb a lánynál, s így már kellő tapasztalattal bírt. Mindezt csak jóval később tudta Dorothy igazán értékelni, amikor visszautazott Angliába, s ott egyre másra csalódnia kellett a hazai férfiak tudományában. Ezért is szeretett Budapestre látogatni, mert itt mindig talált magának egy-egy olyan férfit, aki legalább fél évre ellátta valódi szerelmi élménnyel. Most is azért jött. S úgy tervezte, hogy ezúttal Zoltánt is felkutatja. Noha az utóbbi években ez mindinkább kockázatossá vált, mert a férfi három éve megnősült. A felesége pedig őrült féltékeny volt.
- Tessék a szobakulcs, kisasszony, a száznégyes az öné! - szólt a főportás udvarias mosollyal, majd a lift felé mutatott.
Miss Dorothy friss lendülettel lépett a felvonóba, s mint aki nem is több ezer kilométert utazott, vidáman dudorászva vonult a lakosztályába. Már előre felcsigázta hangulatát az a tudat, hogy este látni fogja Zoltánt, sőt, talán szeretkezhet is vele. Azért drukkolt most igazán, hogy a férfi felesége legalább az egyik éjszaka kórházi ügyeletben legyen.
A csomagok és ruhák kipakolása után már emelte is a telefonkagylót, tárcsázott, és hívta a Dél-pesti Kórházat. Zoltánnak közvetlen száma volt.
- Tessék, itt Balog doktor! - szólt a kagylóba egy kellemes hang.
- Találd el, ki vagyok? - suttogott angolul Dorothy, és várta a hatást.
A férfi kicsit bizonytalankodott, majd hirtelen fölkiáltott:
- Dorothy!... Szervusz, te édes!... Honnan beszélsz? - kérdezte örömmel.
- A Continentalból - csacsogta a nő már teljes hangerővel.
- Ide tudnál jönni valamikor?
- Megpróbálom... Talán estefelé... Hat körül jó lesz?
- Várlak, Zolikám! - örvendezett Dorothy, most már át-térve magyarra, hiszen szüleitől egészen jól megtanulta a nyelvet, s odakint, családi és baráti körben sokat gyakorolták.
- Akkor igyekszem! - szólt a főorvos, de már búcsúzott is, mert beteghez hívták.
Dorothy végtelenül boldog volt. Arcán átfutott az öröm pírja, testét megérintette a vágyakozás bizsergése, s máris elképzelte magának a régi, szokásos jelenetet, ahogy Zoltán megérkezik, átöleli karcsú derekát, becézgeti, csókolgatja kicsit, majd a szoknyája alá nyúl, belekotor a dús szeméremdombba, és - punciját marokra fogva - szinte vonszolja őt a széles re-kamié felé.
Órák teltek el feszült várakozásban. Közben pakolászott, megfürdött, szépítgette magát, s minden idegszálával arra törekedett, hogy majd a belépő férfi várakozásának első pillantásra megfeleljen.
Hat óra volt, amikor megcsörrent a házi telefon.
- Vendége érkezett, Miss Dorothy! - szólt bele a főportás.
- Felküldjem, vagy lefárad?
- Kérem, küldje fel! - válaszolt a nő.
Három perc múlva kopogtatás hallatszott. Zoltán állt az ajtóban. Ahogy belépett, hosszan egymásra néztek, kutatták egymás érzelmeit, majd a nő erős karolással a nyakába fonódott, és hosszú, véget nem érő csókolózásba kezdtek.
Zoltán tért magához először. Bal kezével átfogta Dorothy érett, asszonyos fenekét, jobbjával pedig gombolni kezdte a díszes pongyolát. A nő mellei megfeszültek. Bimbójuk kidomborodott, majd a bal cici lassú, vibráló mozgással belekúszott a felajzott férfi szájába. Zoltán keze lesiklott a pongyola alá. Ekkor döbbent rá, hogy Dorothy bugyi nélkül várta. Hirtelen megmarkolta a bozontos szeméremdombot, s úgy, álló helyzetben két ujjával széthúzta a nagyájkakat, majd a harmadik - középső ujjal - finoman simogatni, dörzsölni kezdte Dorothy lüktető csiklóját. Amikor érezte, hogy a nő izgalmi állapota kellőképp felfokozódott, játékos ujját egy hirtelen mozdulattal bedugta a gyönyörtől nedves vaginába.
Dorothy fölszisszent. Érezte, hogy Zoltán ujja egyre beljebb, egyre mélyebbre hatol, s tudta, hogy a lábak remegése miatt nem maradhat már sokáig álló helyzetben.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.18 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 02. 3. péntek 08:52
Ez mitől volt megtorlás? Ha bosszút akart állni, csak le kellett volna buktatnia a pasit a feleségénél - bár az túl durva dolog lett volna.
#6 zsuzsika 2014. 12. 20. szombat 07:47
Nem rossz.
#5 papi 2013. 12. 24. kedd 10:08
Tetszik
#4 A57L 2013. 07. 22. hétfő 05:27
Jó írás.
#3 genius33 2013. 03. 8. péntek 17:40
Jóóóóféleség smile
#2 tiborg 2011. 05. 24. kedd 01:39
...motyogva KAPARTAK egymas remego tomporat..????!!!Kulonben jo lenne...
#1 Törté-Net 2011. 05. 24. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?