A+ A-

Szexuális fejlődésem - a kezdet (infantil)

Kamaszkoromnak nem a legszebb nyara volt, de kétségtelenül abban az évben is volt nyár.
Két órát bicajoztam, mikor először éreztem azt a különleges bizsergést a lábam között, amely később döntően befolyásolta az életemet.
Törtek rám hasonló érzések korábban is, egészen pontosan emlékszem például az óvodáskori bugyihúzósdikra. Kérem szépen abban az időszakban nem csak a lányok, hanem a fiúcskák is bugyikát hordanak, mert így nevezi a mamájuk, ezért ők sem mondják alsónacinak, mint később, mikor öntudatra neveli őket valami hülye uralkodhatnék hormon. Halkan sutyorogva érdeklődtünk egymás iránt:
- A tiedbe mi van? - majd ezt kukucska és bizonyos esetekben fogócska is követte, csupán természettanilag. A természet okosan kezdi mindezt adagolni fiainak, lányainak, ha figyelnek rá, rendben is alakulnak a dolgok.
Tehát a kétkerekű nyerge különös hatást gyakorolt rám, azok a valamik, amik nemileg olykor piszkálgattak, létező, megfogható irányt mutattak. Minél jobban tekertem, annál ingerlőbb és idegesítőbb lett. Kiérve a peremkerület peremére, az érdekes tárgyaktól színes szemetes kiserdőbe, a pataknak nevezett szennyvízelvezető árok partján guggolva elmélkedtem azon: MI EZ? Kis fekete benzingőzös fikákat túrtam az orromból, melyek a kocsikat követve, légcsere közben tapadtak orrcsillócskáimra. És mert ez a tevékenység nem csak öntisztító, hanem gondolatébresztő is, minden jel a pisikélőm felé mutatott, bizony ottan nem stimmelnek a dolgok. Kellemesen nem. A gondot az okozta, hogy nem tudtam mit kezdeni a felismeréssel, csak azt tudtam, hogy ez valamiképpen a járgányommal és a nővé válásommal függ össze, és bizarrsága miatt úgy döntöttem, diszkréten kezelem. Hazafelé kegyetlen mód meghajtottam a bringát, hol jött a valami, hol múlt, nem voltam ura a testemnek és ez dühített.
A suliban én voltam a legszebb lány mindenki szerint. A legszebbség odaítélésében nem játszott szerepet göndör, égővörös hajam, kerekded szeplőkkel napsminkelt pofim, sem tündöklő személyiségem, sem elmém hatalma, csupán nekem nőtt meg először jó nagyra a cicim. Vagy a rím kedvéért a keblem halma. Na, azért ez nem ment ilyen egyszerűen. Két kemény évszakot éltem át, mikor az addig kedves tornatrikó helyett kénytelen voltam gusztustalan mell leszorító dreszt húzni, arra még valami bő pólót is, hogy takarja azokat a felemásan duzzadó, leginkább össze-vissza nyomorgatott, puha pehelycukorhoz hasonlatos, ráadásul nem is egyforma izéket, amik helyén később helyes kis csecsbimbók értek, ahogy a terjeszkedő bőrt kitöltötte a természet. A kis törpe spicc csáveszok sokat gyakorolták, hogyan futkorásszanak el mellettem, hogy hozzáérjenek büszkeségeimhez anélkül, hogy kapjanak egy jókora fülest. Eleinte idegesítettek, később rájöttem, mindez hatalom felettük. Kérhettem tőlük bármit, nyálcsorgatva engedelmeskedtek. Noha azt hiszem, ők maguk sem voltak tisztában azzal, valójában ez nekik miért jó?
Ezek a puncim köré csoportosuló ingerlő ingerek egyre gyakrabban kísértettek. Tapogattam, nyomkodtam magam itt-ott, zuhanyozás közben aggódva lestem micsoda husika terpeszkedik egyre nagyobbra odalent és nem, és nem értettem.
Egy éjszaka csodaszépre ébredtem, kellemes lüktető, zsibbasztó és lihegtető, a kezem a combjaim közt, csak néztem bele a sötétbe, hogy EZ MEGINT MI LEHET? Persze hogy figyeltem a tévét, olvastam mindenfélét, de egészen más, amikor a test üzen olyat, amit leírni sem lehet.
Az első csoda kötélmászás közben lepett meg. Már majdnem elértem a csúcsra, amikor tényleg. Szorítottam lábam közt a durva, dörzsölős darócot és egy pillanatra eltűnt a világ. Mire eszmélhettem volna honnan ered, beborította egész testemet, és mikor elmúlt, kimerülten ereszkedtem alá. Szégyenlősen pillantottam körbe, hogy mennyire vált nyilvánossá az intimszférám, de senki ügyet sem vetett rám. Viszont villámcsapásként ért a felismerés, DÖRZSÖLNI KELL!
Életem azon szakasza következett, amikor kipróbáltam mindenfélét, amit erre alkalmasnak ítéltem. Fotelkarfát, tűzoltócsapot, de a legjobb a vidámparkban a lovacskás körhinta volt, az az előre-hátra ringatható paci. Hát az valami isteni! Harminc-negyven kört is mentem rajta, a szünetekben kilihegtem a fenomenális kétperceket, amíg egy menet tartott. A pár emígyen töltött órácskát követően én is, és a gyomrom tartalma is az épület elé toccsant, de megérte.
Szép türelmesen megtanultam bánni magammal magam. Arra is lassanként rájöttem nem kell feltétlen fárasztó és később kellemetlen égést, sajgást okozó bútor molesztálással, vagy véget nem érő kötélerőlködéssel (amit egyébként a tornatanár egyre gyanúsabban szemlélt) fáradnom, ügyes kézimunkával is célhoz érhet az ember lánya, ha akar, anélkül, hogy a családi kasszát kiürítené a vidámparkban.
Amire ugye legkevésbé vágyik egy erotikusnak ítélt történet olvasója, az a fika meg a hányás, nem de?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.96 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 vakon53 2016. 03. 18. péntek 15:58
Nemrossz.
#1 Törté-Net 2011. 03. 24. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?