A+ A-

Fournier papa

Idén tavasszal meghívást kaptam Amszterdamba, apai nagyanyám rokonaitól. Barátságosan invitáltak, látogassam meg őket, hiszen régen nem találkoztunk. Hosszas számolgatás után, úgy döntöttem, hogy autóval teszem meg az utat, legalább meglátogathatom Düsseldorfban dolgozó évfolyamtársamat, noha így valamivel többe kerül majd az út. Még Németországban heves vihar tört ki, ami csak lassan csillapodott ezért a biztonság kedvéért lassabban hajtottam. Kevéssel az után, hogy elhagytam a német-holland határt, felvettem két dán
diáklányt, akik Voorburg városába tartottak.
Nem is tudom, hogy miért álltam meg. Soha nem veszek fel stoppost, mert utálok idegenekkel beszélgetni
utazás közben. A két lány azonban olyan csapzottnak és elkeseredettnek látszott, hogy megsajnáltam őket. Beszállásuk után rossz angolságom minden mulatságos fordulata ellenére (vagy talán éppen ezért) hamar
összebarátkoztam velük. Helen és Teo közül Helen az első pillanattól kezdve potenciális zsákmányként tekintett rám, induláskor befészkelte magát mellém, s egyfolytában faggatott. Honnan jöttem? Hová megyek? Van e nőm? (szó szerint ezt kérdezte) stb. Noha a természet feltűnően nagyvonalúan bánt vele, nekem mégis Teo tetszett inkább. Hosszú, fekete haja finoman keretezte a hűvös időtől kipirult arcát. Telt ajkait idegesen rágta, miközben nagy, szomorkás, kék szemeivel a tekintetemet kereste a visszapillantó tükörben. Helen féltékenyen próbálta magára vonni a figyelmemet, ennek érdekében olyan közel hajolt hozzám, hogy egy ízben majdnem félreváltottam. Két karját szorosan testéhez szorítva még inkább kidomborodtak formás mellei.
Mellbimbói szinte átszakították gyapjúpulóverét. Éreztem testének kipárolgását, ami az út menti várakozás izgalmai miatt már nem volt üde de kellemetlen sem, sőt kifejezetten izgatónak találtam. Kerek arcából feltűnő
gyakorisággal, simogatta arrébb göndör vörös loknijait, miközben gömbölyű válla felett felém pillantva egyfolytában kacagott. Percek teltek el úgy, hogy csak a vihogását hallottam, miközben néha-néha egy dalt dudorászott. Úgy viselkedett, mint egy gyerek. Kotorászott a kesztyűtartóban, babrált a szellőzőrostélyokkal, szórakozottan végighúzta ujjait a műszerfalon. Németekről szóló disznó viccekkel próbált mulatatni, viszonylag kevés sikerrel, mivel a dán akcentussal kevert angollal továbbra sem boldogultam. Amit addig sejtettem az lassan bizonyossággá vált, nevezetesen a várakozás unalmát néhány joint-tal oldották fel, s mire felvettem őket kicsit már elszálltak. Helen egzaltáltan, míg Teo apatikusan élte meg mindezt. Az egyik kanyarban, mintha csak kitámasztotta volna magát, Helen rátenyerelt a combomra. Szórakozottan megcirógatott. Lassan és finoman húzta végig a kezét térdemtől az ágyékom felé. Önkénytelenül összerándultam, bár szíven szerint rögtön letepertem volna. Ilyen kitárulkozóan és kihívóan még soha nem viselkedett velem egyetlen nő sem. Ne áltassuk magunkat ivartársaim!
Mindannyian egy ilyen pillanatról fantáziálunk. Ott ült mellettem két betépett, kacér (és facér) lány, kiéhezve, szolgálatkészen csak meg kellett volna érintenem őket. Lassan kinőtt a harmadik lábam és ezt Helen is
észrevette. Lázasan gondolkodtam hogyan tovább, ekkor azonban Teo megszorította a vállamat, kérve álljak meg mert pisilnie kell. Utólag belegondolva örültem, hogy észrevette feszengésemet és segített leszerelni
Helent.
- Nem jössz Helen? - kérdezte Teo. A lány duzzogva rázta meg a fejét. Már nem hasonlított arra a fenevadra, aki néhány perccel ezelőtt majdnem felfalt. Amikor kiszálltam a szél finom esőpermetet csapott az arcomba.
Megfordultam és megláttam Teo-t. Keresztbefont karral állt dideregve előttem. Lenge fehér blúza alatt láthattam kicsi, hegyes melleit. Még sajgott az előbbi erekció, s erre, tessék újabb kihívásokkal kellett szembenéznem. Teo az érzékeny, megközelíthetetlen angyal, tálcán kínálta fel magát. Egyszerűen gyönyörű volt. Mégsem vékony alakja ejtett rabul, hanem a nézése. A vágyakozás, az érzékiség és a szomorúság furcsa keveréke. Úgy éreztem, hogy el akar mondani valamit, de nem itt és most Helen jelenlétében. Elővettem pulóveremet a csomagtartóból és a hátára terítettem.
Először érhettem hozzá. Ott álltam néhány centire a háta mögött, a haját az arcomba fújta a szél, mámorítóan kellemes bizsergést éreztem. Rövid időre kivillant a nyaka, vágytam rá, hogy megcsókoljam. Válla fölött hátra nézett, egy darabig mintha várt volna, majd megköszönte figyelmességemet és besietett a közeli erdőbe. A helyzet silány pornófilmhez kezdett hasonlítani. Két ismeretlen, kissé kába lány a semmiből, akik láthatóan
készségesen hajoltak volna a sliccem fölé néhány órás ismeretség után. Aztán majd kirakom őket Voorburgba, és viszlát. Nem, ennél már többre vágytam. Nem csak a testükbe akartam behatolni, hanem az életükbe is. Kíváncsi voltam arra mit fognak csinálni az elkövetkező néhány napban. Eldöntöttem velük tartok ameddig csak lehetséges.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.4 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Andreas6 2017. 12. 28. csütörtök 13:48
Ha lesz folytatás, akkor jó. Különben kevés.
#7 zsuzsika 2015. 01. 5. hétfő 09:42
Közpes.
#6 papi 2014. 01. 8. szerda 21:08
Egész jó
#5 genius33 2013. 06. 2. vasárnap 15:20
Nemrossz ez.
#4 listike 2013. 05. 7. kedd 18:12
Semmit sem ér. 000
#3 tiborg 2012. 07. 5. csütörtök 05:00
Ez ennyi,vagy lesz folytatas?? mert ez bekezdesnek is keves!!!
#2 sunyilo 2011. 03. 23. szerda 20:11
Nagyon jó Borisz, hogy nem vizet prédikálsz!
Csak így tovább.
#1 Törté-Net 2011. 03. 23. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?