Titok 2. rész - Délelőtti

k

alf

éj

alf

má

alf

mo

alf

r

Mikor felébredtem, Nóri még békésen szuszogott mellettem. Álmosan nyújtóztam végig az ágyon, de már tudtam, hogy nem fogok tudni visszaaludni. Halkan felkeltem, magamra vettem a köntösöm, majd a konyhába indultam kávét főzni. A nappali úgy nézett ki, mint egy csatatér. Az unokahúgom ruhái és a kanapéról a párnák a földön szerteszéjjel hevertek. Túl kómás voltam még ahhoz, hogy rendet tegyek.
Neki álltam kávét főzni, és közben összedobtam magamnak egy szendvicset is. Már tíz óra volt, de Nóri még mindig húzta a lóbőrt. Különösebben nem bántam, gondoltam majd most bepótolom a forrófürdőt, mely tegnap kimaradt. Megittam a kávém, megettem a szendvicsem, majd a fürdőbe indultam. Vizet engedtem, közben pedig levetkőztem. Illatos fürdősót szórtam a vizembe, majd kényelmesen elhelyezkedtem a sarokkádban, s élveztem, ahogy a forró víz nyaldossa testem. Szemeim behunytam, s felidéztem magamban a tegnap este történteket. Lelki szemeim előtt élesen jelent meg Nóri csupasz puncijának látványa. A képek gyorsan követték egymást, hirtelen bevillant formás feneke, majd pedig a mellei, melyeken keményen meredeztek a mellbimbók. A következő pillanatban szinte éreztem nedvének édes ízét a számban. Puncim azonnal reagált, és bizseregni kezdett. Mellbimbóim is megkeményedtek. Szerettem volna Nóri nyelvét újra a csiklómon érezni. Ahogy fantáziáltam az unokahúgomról, egyre jobban felizgultam, s kezem szinte önállósodva kezdte simogatni melleimet.
Nyílt az ajtó, én pedig hirtelen abbahagytam minden eddigi cselekvésem. Nóri lépett be az ajtón egy törölközőbe csavarva. Haja kócos volt, sminkje szétkenődött arcán, de még így is nagyon kívánatos volt számomra. Álmosan mosolygott rám.
– Jó reggelt! Ne haragudj, hogy így rád török, de nagyon kell . – magyarázkodott álmos hangon, majd a WC felé indult.
Nem foglalkoztam vele, gondoltam, gyorsan elvégzi a dolgát, majd kimegy. Kis idő múlva hallottam, hogy lehúzza a WC-t, majd a lépteit is, de nem néztem oda, hogy merre megy, vagy mit csinál. Mire észbe kaptam, már a kád mellett állt, és engem nézett. Kissé zavarban voltam, annak ellenére, hogy nem vagyok szégyenlős.
– Mit szólnál hozzá, ha én is veled fürödnék? Olyan nagy ez a kád, szerintem simán elférnénk benne ketten! – vetette fel az ötletét.
– Hát... végül is... Miért ne? Gyere! – válaszoltam kicsit meglepetten.