A+ A-

Válságos időszak

A válság alattomosan érkezett és alattomosan hódította meg előbb a hitelintézeteket, majd a hitellel tartozók életét. Az emberek először csak a törlesztő részletek növekedése miatt bosszankodtak, szidták a bankokat, a nagytőkéseket, s kicsit meghúzva a nadrágszíjat, fizették a részleteket.
Néhány hónap múlva egyértelművé vált, hogy a válság sem nem átmeneti, sem nem visszafordítható. Különböző jólöltözött, láthatóan a felső középosztályba tartozó személyek persze elmagyarázták az érthetetlen összefüggéseket és azt is, hogyan lehet a helyzetet normalizálni, ám az egyre csak nehezebb lett. A családi közös nyaralások elmaradása volt kezdetben az első veszteség. A szülők a munkájukra hivatkozva otthon maradtak, s gyermekeik utazását finanszírozták. Ez sem volt lehetséges mindenkinek. Aki bírta, az is csak időlegesen. Így jártak Katiék is. A nő negyvenegy évesen két gyermekkel és néhány éve még a férjével élt. Korábban stabil anyagi helyzetben voltak, ami persze távolról sem volt mondható kifejezetten jómódnak, de tény, hogy elsősorban a férje, Zoli egy, az átlagemberek számára egészen kicsit jobbnak mondható állása lehetővé tette, hogy a gyerekek minden normális szinten jelentkező kérését teljesíthessék. Jó helyen lévő saját házra már nem tellett, de lakásuk volt, s ha nem is nagyon nagy, de legalább egy kis zöld környezetben. Nyaralás az Adrián, a Balatonon. Nem jómódban, de elfogadhatóan, stabilan éltek.
A válságtól függetlenül az első csapást a családra az asszony lebukása mérte. Összeszűrte a levet egy harmadikkal, s a hevületet, ami ezt a kalandot jellemezte, nem kísérte kellő megfontolás a leplezésre, majd a fenyegető következmények elhárítására. Férjét nemcsak megbántotta, de az ügy kipattanását követően csúnyán meg is alázta, gyakorlatilag folyamatosan, hosszú ideig. A férfi a mai világban naiv baleknak számított - vagy igazi főnyereménynek, ízléstől, életszemlélettől függően. Szerette asszonyát, persze nem mindig egyformán és főleg nem mindig mutatta ki, s gyakran morgolódott, de alapvetően élete végéig az asszonnyal szeretett volna élni. A nőt nagyra értékelte, s különösen azt a tisztaságot szerette benne, ami egész lényét átjárta, az őszintesége, jólelkűsége természetes sajátja volt. Ráadásul gyönyörűnek látta, ami külső szemlélő számára azért meglehetős túlzás lenne, de tény, hogy Kati elfogadhatóan csinos volt mindig - persze az életkorához viszonyítva. A férfi rajongása az igaz szerelem megnyilvánulása volt. Élete biztos pontjának asszonyát tekintette. Aki ezt az egészet nem érti, az tekintse őt nyugodtan balfácánnak, aki rég letűnt idők érzésvilágának rabja. Aki meg érti, annak már nedvesedik is a bugyija.
Mindez összetört az asszony hűtlenségével, amin túlléphettek volna, ha ő valóban kalandnak minősíti, de valamilyen lelki szadizmussal nagy szerelemként fogta fel és így beszélt róla férjének is, amikor az szóba hozta a számára nyilvánvaló kapcsolatot. Látva a férfi összeroppanását még elszántabban lovalta bele magát a külön kapcsolatába, értéktelennek tekintve és nevezve addigi családi életüket. A férfi meghalt, belepusztult a csapásba. Nem kellett eltemetni, nem a teste hűlt ki, hanem a lelke fagyott meg. Elköltözött. Fizikai értelemben is, hiszen másik lakásba távozott, de pszichésen is. Férfi létére sokáig rendszeresen zokogott, nem hangosan, de miközben könny folyt az arcán, belül megjárta a poklok poklát. Mindezt elrejtette a világ elől, de eltűnt belőle a naiv lélek, a szeretni tudás- és akarás, a bizalom. Egyedül a gyerekek iránti szeretete nem halt meg, arra képtelen lett volna. Ahogy az szokás, támogatta a gyerekeit, de a szétköltözéssel már érezhetően romlott a család anyagi helyzete. Nem tragikusan, nem lettek nagyon szegények, de a rosszabbul éltek, mint korábban.
Idővel az is kiderült, hogy az asszony nagy szerelme értéktelen kaland volt, utólag több szégyent jelentett, mint amennyi örömet bármikor is. Ez meg a nőt viselte meg. Ott maradt egyedül, az egyetlen, őt valaha rajongásig imádó embertől távol, s életkora miatt komolyan vehető, tartós párkapcsolatra nem túlzott reményekkel.
Ezt az egész problématömeget tetézte a gazdasági válság.
Zoli egy nagy cégnél dolgozott középvezető beosztásban. Messze volt a csúcstól, de a piramis aljától is. A saját részlegén gyakorlatilag teljehatalommal rendelkezett. Fentről elvben bármikor bármiben utasíthatták, de ez elvétve fordult elő, s tudta, hogy ameddig az eredményeket szállítja, addig nem ez is várható. Miután túlélte a Kati által okozott traumát, az azt követő lelki kérgesedést, fokozatosan változásokat tapasztalt saját magán. Abban az időben sokat kellet túlóráznia, s mivel bánata elől a munkába menekült, ezt nem is bánta. Titkárnőjét ugyanakkor sajnálta, hiszen a késő esti munkát lehetetlen lett volna anyagilag ellentételeznie, ezért a nőt rendszeresen hazavitte autóján.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.66 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2015. 01. 1. csütörtök 15:25
Nem tetszett.
#2 listike 2014. 02. 14. péntek 06:51
Nem volt jó.
#1 Törté-Net 2011. 01. 24. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?