A+ A-

A távoli vendég

A repülőtéren várakoztunk a nővéremmel. Igazándiból nem éreztem szükségességét, hogy itt legyek, de a családi kupaktanács - persze a nővérem közbenjárásával - eldöntötte, hogy nekem kell bőröndöket cipelni. Na és hogy kire vártunk? Hát a tesóm levelezőpartnerére egy bizonyos Ikeda Megumira Japánból. Nem hozott lázba a dolog túlzottan, nem hozzám jött és nem is tudtam róla túl sokat. Leginkább semmit. De mivel villogni akartam megtanultam pár köszöntést, hogy jó színben tűnjek fel. A gép pontosan érkezett, a nővérem hamarosan ki is szúrta a csajt és integetni kezdett. Megu kb. úgy nézett ki, ahogy számítottam; alacsony vigyorgós keleti csaj, hát milyen lett volna. Az arca nagyon aranyosan nézett ki egyébként.
- [Konnichi wa. Watashi wa Zorutaan desu. Hajimemashite dózo yoroshiku.] - hajoltam meg.
- [Aa, Konnichi wa. Ikeda Megumi to móshimasu. Kochira koso yoroshiku.] - és meghajolt.
(röviden; üdvözöltük egymást és bemutatkoztunk, meg egy kis ömlengés, hogy mennyire örülünk a találkozásnak.)
- [Nihongo o hanashi masuka?] (Beszélsz Japánul?) - kérdezte.
- He?
- Beszélsz Japánul? - Ő persze nem beszélt magyarul, leszámítva pár szót, amit még a tesóm írt meg levelezés közben. Azokat se tudta kiejteni. Őszintén, még a vicces angoljára is oda kellet figyelni.
- Én? Dehogy. Ezt a kedvedért tanultam meg.
- Á, milyen kedves. - és újra meghajolt, amit én viszonoztam. A haverjaim szét röhögték volna az agyukat, ha ezt látják. Váltott pár szót a nővéremmel aztán kifele indultunk.
- Őőőő... na itt elfelejtettem mi is jönne, így csak ennyit mondtam [suutsukeesu kudasai.] (a bőröndökről van szó)
- [Dózo. Arigató gozaimasu.] - szerencsére kerekeken gurult, így nem kellet cipelni az autóig.
A nővérem vezetett, udvariasan hátra ültem, erre fogta magát és beszállt ő is hátra. Ez után nem volt pofám kiszállni és előre ülni. Az úton se unatkoztam, mivel egy csomó kérdést tett fel ráadásul nekem. Ez még hagyján, de egy része rám vonatkozott. Kifejtettem szerényen, hogy sajnos nincs kiemelkedő képességem semmiben, teljesen átlagos vagyok. Ó, pedig a nővéremtől tudja, hogy nagyon jól sportolok, így biztos szorgalmas is vagyok.
- Hát, régebben rendszeresen úsztam, manapság inkább csak karban tartom magam, na meg az érettségi miatt is kevesebb időm jut rá. - Ami elég nagy hazugság volt, mert hol van az még. Ami a szorgalmat illeti az ő fogalmaikat még alulról sem súrolom. Nem szoktam teperni, jó közepes vagyok mindenből.
- Akkor biztos nagyon elfoglalt vagy. - bólogatott. Mondom eléggé. Aztán, hogy tereljek gyorsan róla kezdtem faggatni, és ő elég lelkesen beszélni is kezdett. Így aztán megtudtam, hogy van neki is egy nővére, aki már férjnél van, meg azt is milyen zenét szeret, mi a kedvenc kajája és még egy csomó ehhez hasonló haszontalan információt. Utólag visszagondolva épp a lényeges dolgokat nem mondta el.
Nem túl nagy a lakásunk, de azért tudtunk egy külön szobát biztosítani a vendég számára, ideálisan pont a tesóm szobája mellett. Az elkövetkező napokban kicsit kómásan közlekedett, az időeltolódás miatt. Az első nap még az is előfordult hogy ültében elaludt, ami nem tudom hogy sikerült neki, de kétszer is produkálta a műveletet. Gyakran haza is telefonált, minket kímélve a mobiljáról. Súlyosan tévedtem mikor azt hittem nekem nem sok dolgom lesz, ilyen olyan indokkal elég sok helyre el kellet kísérnem őket. Leginkább a nővérkém gyenge angoltudása miatt. Megu bezzeg jól nyomta, volt is mit mondania. Egészen megkedveltem, a vidám mosolygós természete miatt és már a túlzott udvariaskodása sem viselt meg.
Az egyik este szokásos fürdésemről vánszorogtam visszafele is elmentem az ajtaja mellet, ami most résnyire nyitva volt, a szoba ablakán beszűrődő fény hagyott egy kis sávot a padlón. Nyöszörgést hallottam egészen tisztán. Mivel sok furcsasága volt ennek a lánynak, biztosra vettem hogy elrontotta gyomrát vagy valami más kínja van és most szenved. Egyből bementem.
- Hé Megu, jól vagy? Minden rendbe? - Összekuporodva feküdt az ágyon, így odaléptem, hogy megnézzem mi van vele. Ekkor tudatosult bennem mit is látok. Csak egy póló volt rajta alul semmi. Lábai felhúzva miközben mindkét keze közötte volt. Elég egyértelmű helyzetben. Nagyon hirtelen felült. Ekkor versenyt színeződött a fejünk. Ő elvörösödött én pedig lesápadtam. Már amennyire meg tudtam ítélni. Elkezdtem habogni valami bocsánatkérés félét, ő meg közben felállt az ágyról. Elég szürrealisztikus volt, mert nem szólt egy szót sem. Mivel tett felém pár lépést én folyamatosan hátráltam kifele, közben rájöttem, hogy magyarul gajdolok és egy szót sem ért. Valószínűleg nem is volt rá szükség. Furcsa mód inkább volt fenyegető mint ijedt vagy zavart. Már majdnem az ajtóhoz értem, amikor egy szökelléssel ott termett és bevágta az ajtót és rázárta kulccsal.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.7 pont (47 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Andreas6 2018. 01. 1. hétfő 14:51
Tetszett. Mindig is szerettem volna egy japán nőt, de sajnos, sohasem jött össze.
#3 vakon53 2016. 03. 19. szombat 12:32
Aranyos a kis csaj.
#2 papi 2013. 07. 25. csütörtök 06:59
Egész jó
#1 Törté-Net 2011. 01. 17. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?