A+ A-

Végre

Végre, ezek már az itthoni utcák. Itt minden kátyút ismerek, odafigyelés nélkül rutinból kerülgetem őket. Hopp, itt egy hely majdnem a ház előtt! Még is csak van Isten! Soha ilyen könnyedén nem parkoltam még le, a kocsi szinte a helyére libben.
Azért ez sok volt. Ez a hét a világ végén. Utálom a továbbképzéseket. Álmosító előadás sorozat, a környéken semmi látnivaló. A pasik esti mértéktelen ivászatai. Minden este akad valaki, akit úgy kell levinni a porondról. Meg persze egy két románc is kialakul, többnyire az is alkoholgőzös állapotban. Ezekből én nem kérek. Tímár - a cég macsója - hajt rám, „dögös csaj” vagyok. Nem csak célozgat, félreérthetetlen ajánlatokat is tesz. Ráadásul meg van győződve, hogy engem érne megtiszteltetés, ha megdugna. Fújj! Az egész miliő szörnyű.
A fiúk közül Kálmán az egyetlen kivétel, de ő meg bátortalan. De nem baj, nekem itt vagy te! Nagyon vágyok már az ölelésedre, amit napok óta nélkülöznöm kellett.
Leállítom a motort, kiszállok és megszokásból felnézek az ablakunkra. Sötét. Hol a búbánatban vagy életem szerelme? Hiszen SMS-eztem, hogy most jövök! Nagyon vártam, hogy megöleljél és kényeztess! Elönt a méreg. Mehetek fel az üres lakásba. Nyilván rendetlenség és kosz vár. Hulla fáradt vagyok és farkas éhes. Gyűlölök mindent és mindenkit. Főleg téged. Magamban szitkozódva visszadobom az útitáskát a kocsiba és átballagok a szemközti kis étterembe.
- Tatárt! - mordulok köszönés helyett a mosolyogva közeledő Józsi bácsira, aki kiköpött mása a gimis történelem tanáromnak. Ő összerezzen, de már iszkol is, érzi, hogy baj van. Hozza előbb a pohár boromat, majd a tatárt. Majdnem ráförmedek, hogy bort nem kértem, de elszégyellem magam. Neki állok bekeverni a húst. Nagyon kényes vagyok az arányokra, kizárólag neked van engedélyezve, hogy megcsináld helyettem. Ahogyan az kell, a pirítós pontosan akkor érkezik, amikor elkészülök. Megszólal a mobilom, ránézek. Te vagy. Gondolkozok egy kicsit, hogy felvegyem e egyáltalán.
- Hogy a francba jutottam az eszedbe? Valaki figyelmeztetett, hogy nős vagy? - szólok bele ellenségesen.
- Tessék? - döbbent a hangod - Mi a baj?
- Semmi különös, csak néhány nap után hazaérkeztem. De ez téged ne zavarjon!
- De hát nem is vagy itthon! - nyögöd ki hosszú csend után elkeseredetten. Megáll a számban a falat.
- Te otthon vagy? - jövök egy pillanat alatt rettenetes zavarba.
- Hát mégis hol lennék? Téged várlak!
Félre lököm a kaját, amibe éppen csak belekóstoltam. Futtomban az öreg kezébe nyomok egy nagyobb címletet, aki elégedetten bólogat, mintha megfelelő választ adtam volna a tatárjárás időpontjára vonatkozóan. Kifulladva érkezek az emeletre. Nincs türelmem a kulccsal bajlódni, neki támaszkodok a csengőnek. Szinte azonnal kinyitod. A nyakadba ugrok, boldogan csókolgatlak. Esetlenül állsz. Semmit se értesz. Az előbb a goromba telefon, most meg ez az érzelem kitörés.
Bevezetsz a szobába. Mindenhol rend és tisztaság. Terített asztal! Villany helyett az asztalon gyertya ég. A fenébe! Ezért hittem, hogy nem vagy itthon! Közben hozod a vacsorát. Tatár! Majdnem kiverem a kezedből, amikor nevetve megint neked esek.
- Ne haragudj szerelmem! - csókolgatlak hévvel.
Csak evés közben mesélem el végre, hogy mi történt. Fuldokolva nevetünk.
- Máskor azért bízzál bennem, kedvesem! - jegyzed némi dorgálással a hangodban.
Leülünk még egy pohár borral. Csendben beszélgetünk, egymás kezét fogjuk. Nézem barna hajad, feketén csillogó szemeidet. Nagyon hasonlítasz Ferire, akibe évekkel ezelőtt voltam reménytelenül szerelmes. De ezt nem árulom el neked. Szeretlek. Nagyon hiányoztál nekem. Hozzád bújok, hajamba túrva gyengéden simogatsz. Nagyon kívánlak, de nem sürgetlek. Csókolózni kezdünk. Szád forró, szenvedélyes. Beviszel a hálóba. Kitudja, hogy, de már meztelenek is vagyunk. Nyakamba csókolsz, finoman harapdálsz, amit annyira szeretek. Egyik mellem kezedbe simul, hüvelykujjaddal bimbómat becézed. Az bizseregni kezd, majd ez az ágyékomra is átterjed. Bimbócskáim élvetegen meredeznek, ahogy nyalogatod és szívod őket. Végre! Lihegésem nyöszörgésre vált. Még kedvesem! Kitárom tüzelő ölemet, odavárlak. Lassan megérkezel. A kis szőrpamacs között nyelved tévedhetetlen biztonsággal nedves ajkaimra talál. Jaj de gyönyörű! Hatolj közéjük életem! Mintha meghallanád a ki nem mondott kívánságot, közéjük csúszol. Felkiáltok. A simogató nyelv érintésétől puncimban szétárad a kéj. A bementnél időzöl, hüvelyem meg-megrándul. Kicsit belém hatolva mozogsz. Még és még! De csak jajgatni tudok. Elindulsz felfelé. Reszkető ágyékkal várom a közeledő nyelvet. Amikor duzzadt rügyecskémhez érsz, egy ujjad barlangomba csúszik. Felsikoltok. Végre! Ez csodálatos szerelmem! Szeress! Így szeress! Még a csiklómat! Most mi van? Mi történt? Abbahagytad?!? Ezt nem teheted! Bele pusztulok, ha most így hagysz!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.88 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 11. 1. szombat 11:53
Nem tetszett.
#3 listike 2014. 04. 9. szerda 17:03
Jó.
#2 tiborg 2011. 01. 4. kedd 06:59
Vegre!....Ez mesteri!...Ebben a stilusban tovabb!...
#1 Törté-Net 2011. 01. 3. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?