A+ A-

Régi álmok

Az üres korsók szinte egyszerre koccantak a tisztának épp nem mondható asztallaphoz, a három férfi pedig lusta elégedettséggel mosolygott egymásra. Szerencsésnek érezték magukat, amiért feleségeik, barátnőik sosem gördítettek különösebb akadályokat a péntek esti sörözések elé. András szája sarkában az elégedett mosoly lassan gúnyos fintorrá alakult, mikor meglátta, hogy a másik kettő szedelőzködni kezd, aztán elővette jobbik énjét, és lenyelte az ironikus megjegyzést, ami kikívánkozott belőle. Megpróbálta belátni, hogy barátainak immár nem csak feleségeikhez, hanem egy-egy apró kisbabához is haza kell sietniük, szemben vele, aki az imént még azt is csak ímmel-ámmal vallotta be, hogy soros barátnője épp a héten hagyta el. Szótlanul intett a távozók után, és a tárcájával kezdett matatni. Egyébként is ő lett volna a soros a fizetésben, de az adott körülmények mellett duplán természetesnek tűnt, hogy utolsónak marad.
Kihúzott két bankjegyet a bőrtokból és a pult felé igyekezett, mikor megpillantotta a tűsarkakon bebillegő égi tüneményt. Tekintete lassan pásztázott végig a nőn, a bokától indulva fel a formás, selyemharisnyába bújtatott vádlikon, a szűk szoknyával fedett combokon és csípőn, a bő, ám de mélyen dekoltált blúz alatt domborodó melleken, majd megállapodott a vörösesbarna fürtökkel keretezett arcon, mely hirtelen kísértetiesen ismerősnek tűnt számára.
- Judit - lépett oda némiképp magabiztosabban a nőhöz.
A tip-top jelenség ránézett, szemei összeszűkültek, látszott, hogy nehezére esik a férfi arcára fókuszálni.
- András! - kiáltott fel aztán mégis, mikor végre felismerte. Ugyanebben a pillanatban kibillent kissé egyensúlyából, s talán el is esik, ha a másik nem nyúl előzékenyen a könyöke alá, és segíti fel őt a magas bárszékre. Meglepetten konstatálta, hogy Judit bizony nem egészen józan.
- Mi szél hozott erre? Megengeded, hogy meghívjalak erre az italra? - bökött a pohárra, amit épp az imént csúsztatott a nő elé a pultos.
- Rémes napom volt - mondta Judit, miközben aprót biccentett beleegyezése jeléül. - Szar az élet!
A férfi nem igazán tudta, mit válaszoljon erre, ezért inkább hallgatott és egyetértően bólintott.
- Na és hol hagytad a férjed? - vetette oda látszólag könnyedén, holott határtalan erőfeszítésébe került, hogy ne fogcsikorgatva tegye fel ezt a kérdést.
Judit válasz helyett csak a magasba emelte jobb kezét, András pedig meglátta gyűrűsujján a gondosan átalakított aranykarikát. Némi elismeréssel vegyes borzadállyal konstatálta, hogy a nyilvánvalóan kudarcba fulladt házasság után a nőnek maradt annyi lélekjelenléte, hogy gyakorlatias leleményességgel mentse meg értékes jegyajándékát. Judit gyűrűjében immár három apró, utólag beillesztett zafírszem csillogott, lehetőséget adva arra, hogy tovább viselje az ékszert. András előtt hirtelen felrémlett a néhány évvel ezelőtti emlék, mikor Judit ugyanezzel a diadalittas mozdulattal mutatta fel az akkor még egyhangú aranyszínben ujjára simuló gyűrűt. A férfi akkor úgy érezte, egy világ omlik benne össze, pedig már közel harminc évesek voltak, és rég a múlt ködébe veszni látszott a Judit iránti kamaszos rajongása. Mégis, annak ellenére, hogy már nem álmodott minden este a lányról, mint a gimnáziumban, nem lebegett a képe a szeme előtt, miközben maszturbált, személyes sértésnek érezte, hogy a nő végül egy másik férfihoz köti az életét. Most pedig itt ül előtte elázva, elváltan, és ő még ezzel a kimondhatatlan csalódással a háta mögött is őrülten kívánja. Judit vidáman csacsogott, az alkohol megoldotta a nyelvét, és András hamarosan arra eszmélt, hogy vadul flörtölnek egymással.
- Na, nekem ehhez egy kis szünet kell - gondolta magában, majd hangosan így szólt. - Ne haragudj, ki kell mennem a mosdóba. Rendelj addig magadnak még egy italt!
Elverekedte magát a WC-ig a péntek esti tömegben, és mélyet sóhajtva állt meg a piszoár előtt. Lehunyta a szemét, és kényszeredetten elismerte, hogy fogalma sincs, miről beszélt a nő az elmúlt háromnegyed órában. Tudta, hogy úgy viselkedik, mint egy nyeretlen kétéves, de képtelen volt másra koncentrálni, mint a Judit nyakláncán himbálózó apró medálra, ami sejtelmesen tűnt el a nő két melle között, és a sötét rózsaszín rúzsra, ami kicsit elkenődött a felső ajkán. András egész idő alatt őrült késztetést érzett, hogy odanyúljon, és hüvelykujjával még inkább szétkenje a sminket Judit arcán.
- Hé haver! - szakította ki egy lelkes hang az ábrándozásából. - Mit ültök még itt? A nő ma estére már a tied.
András oldalt nézett, a tőle jobbra lévő piszoár előtt egy húszas éveinek elején járó, szemmel láthatóan nem épp józan srác állt. Fiatal arcán fülig ért a vigyor, miközben vizelt.
- Á nem, mi régi ismerősök... - kezdte volna, ám a másik félbe szakította.
- Mit de? A csaj épp csak a bugyiját nem tolja le neked itt a nyílt színen.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.57 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 03. 19. szombat 14:10
Nem rossz
#5 zsuzsika 2015. 01. 14. szerda 07:52
Jó történet.
#4 A57L 2014. 09. 30. kedd 07:57
Szép történet.
#3 papi 2013. 06. 11. kedd 05:31
Nem rossz
#2 sunyilo 2010. 12. 14. kedd 09:36
Nekem ismerős a történet. Nem tőlem hallottad véletlenül? (Bocsi, csak élc volt.) Nekem teccik!
#1 Törté-Net 2010. 12. 14. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?