A+ A-

Szerpentin

Elkeseredett mozdulattal csapja be maga mögött a kaput. Lábát átveti az ülés fölött, nyeregbe pattan és beindítja a gépet. Vet még egy dühödt pillantást a telefon kijelzőjére. Semmi. Mérgében legszívesebben földhöz vágná a ketyerét. Beindítja a gépet, felbőg az egy literes motor, felrántja a dzsekin a villámzárat, lecsapja a füstüveg plexit a sisakon, és csikorgó kerekekkel elindul.
Az utca végén gyerekek fociznak az aszfalton. Óvatosan kerülgeti őket, szinte pattanásig feszült idegekkel várja, hogy kiérjen a fullasztó házak közül. Kínosan ügyel arra, hogy ne lépje át a sebességkorlátozásokat, szinte kínozva saját magát.
Mazohista vagy, röhög saját magán ironikusan.
Az utolsó házakat elhagyva kapaszkodik fölfelé a gép az emelkedőn. Még ötszáz méter.. még háromszáz... Kiteszi az indexet és rákanyarodik az autóútra.
Szabadjára engedi a majd kétszáz lóerőt és igyekszik kizárni minden mást a fejéből. Lassan kezd felengedni benne a feszültség, átadva helyét az elégedettségnek. A pattanásig feszült idegek lassan megnyugszanak. Szinte egybeforr a géppel, ahogy az autókat kerülgeti. Negyedórányi száguldás után lassít a kereszteződésnél és besorol balra.
Széles ívben veszi be a kanyart, utolsó pillanatban szorítva be a böhöm gépet egy szemből jövő terepjáró elé. Újra dübörög az ereiben az adrenalin. A mellékútra érve végre igazán szabdjára engedheti a tombolást, amit eddig tudatosan fojtott el magában. Tövig húzza a gázpedált, a motor egy keréken indul el felfelé a hegyi szerpentinen. A határ határán mozog, tudja ő is jól. Szinte belefekteti a motort a kanyarokba, mélyen rádőlve, és közben újra elborítja a düh.
Felrémlik előtte a park, ahol a fél délutánját töltötte, hiába. Haragosan felmordul a sisak alatt, és ebben a pillanatban beszitál a gép hátulja. Pillanatok alatt önti el a hideg veríték és ezzel szinte egyidőben a józanság.
Lelassít, kihúzódik az út szélére. Halad még néhány száz métert, majd félreáll a kialakított pihenőben.
Leállítja a gépet, lerántja a fejéről a sisakot, és mély levegőt vesz. Hát már itt tartunk? - kérdi magától. Fenébe. Ha már néhány szöveges üzenettől, néhány levéltől és egy röpke pár perces beszélgetésől kiborul, mi lett volna, ha meg is várja azt a nőt? Halkan felnevet.
Hülye vagy, mondja magának. Nem is ismered...
Mégis... Felrémlik agyában a kellemesen bizsergető lágy hang és szinte azonnal társul hozzá a fényképről jól ismert arc. Elkomorodik.
A lány azt igérte, szerdán landol a repülő, és amint sikerül elhoznia a gépét a bérelt garázsból, szól neki.
Ma délelőttre beszélték meg a találkozót, de hiába várta órákon keresztül - ezer közül is megismerte volna a narancs színűre fényezett hatszázas tuningolt Yamahát, annyiszor látta a fényképet - mégsem jött el a lány. Pedig több mint egy órán át várta.
Megcsörren a telefon. Mohón kap utána.
- Igen? - morran bele.
- Szevasz Gabikám. Na, megvolt a kicsike? - kebelcimborája kaján hangjától ordítani volna kedve.
- Ááá.. Fenét. Nem jött el - sóhajt.
- Nem??? Ne viccelj, ezt nem mondod komolyan! Hónapok óta erre várt, és mégsem? - hitetlenkedik a jó haver.
- Tudom. Nem jött, mit tudom én, mi történt. Felejtsük el, jó? - sóhajt - Egy- két órán belül otthon leszek, este leülünk egy sör mellé, és megbeszéljük, de ne most, oké, pajti?
- Rendben, rendben, hol vagy most?
- Hol lennék? A Füttyös fölött - néz szét. Mesébe illő látvány: az út túloldalán kicsiny kőkorlát, mögötte a több száz méteres mélység, és amerre a szem ellát, fenyvesek.
- Na igen, hol máshol? - vigyorodik el a haver - Bár, nem gondoltam volna, hogy egyedül jutsz ki. Sajnálom, öcsi - teszi hozzá.
- Nyugi. Túlélem. Este találkozunk - nyomja ki a telefont.
Ha a Verát túléltem, akkor bármit... - gondolkodik el. Felrémlik előtte egy repülő váza. Sajogni kezd a válla az emlék hatására. Akkor vágta hozzá a nője,mikor közölte vele, hogy szedje a sátorfáját, mert egy ócska ribanc. Vera kiborult, dobált mindent, ami a keze ügyébe került. Így tett szert Gábor egy csinos kék foltra a vállán, és néhány napi jeges borogatásra, mikor a közel két kilós agyag váza elől nem tudott idejében félrehúzódni.Vera persze röhögve vette tudomásul a pillanatnyi diadalt, mielőtt elszállt volna egy nevelő célzatú pofon (jóval kisebb kaliberű természetesen, mint a váza), amitől a lány végre jobb belátásra tért, és felfogta: tán-tán nem az a legjobb bosszú egy három napos haveri hétvégéért a motoros találkozón, ha a szomszéddal fekszik össze. Pláne, ha van olyan hülye, hogy hagyja magát meglepni.
Gyors és viharos balhé után a lány egy délelőtt alatt kisöpörte a lakást, eltüntetve négy közös év nyomát - no és pluszban egy jó nagy adag holmit... De neki nem volt kedve minden egyes darab fölött vitadélutánt nyitni, vajon, kié is az adott bögre, tányér, lejátszó, pokróc, miegyéb...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.1 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2014. 12. 11. csütörtök 08:59
Jó.
#4 listike 2013. 05. 5. vasárnap 11:06
Nagyon tetszett. 10pont.
#3 papi 2013. 05. 5. vasárnap 10:17
Ragyogó motoros történet.
#2 BalGa 2010. 10. 2. szombat 10:23
10 pont, de egy technikai apróságon fennakadtam, vissza kellett ugranom a sorban, újra elolvasni...
A motoroknak nincs "gázpedál"-juk - amit tövig lehetne húzni smile
Gázmarkolatuk van...
#1 Törté-Net 2010. 10. 2. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?