A+ A-

Kellemes utazás

Az utolsó heteket töltöttük a főiskolán, és ezek a hetek a vizsgák hetei voltak. Mindenki teljes erejével a tanuláson volt, de e mellett a diákok égtek a vakáció lázában. Arról beszéltek a baráti társaságok, hogy ki mit fog csinálni a nyári szünetben és merre fog utazni. Voltak, akik a szüleikkel készültek hosszabb nyaralásra, mások a barátaikkal készültek elutazni, és akadtak szép számmal olyanok is, akik a kedvesükkel tervezgettek közös programokat. Én pont egy ilyen réteghez tartoztam.
Nagyon régóta készültem már rá, hogy végre találkozzam vele. Sajnos eddigi kapcsolatunkat csak az internettel tudtuk életben tartani, de mindketten tudtuk, hogy ez a nyár már mindent meg fog változtatni. Több, mint négy évnyi tartós ismeretség után mindketten nyugodtan bevallhattuk, hogy szeretjük egymást és a jövőt mindketten közösen képzeljük el. Ezzel a tudattal minden napomat egyre izgatottabban éltem meg, hiszen a tanításnak július elejére tették a végét, melyhez már nagyon közel éreztem magam. Úgy terveztem, hogy amint vége a vizsgáknak azonnal utazom Miskolcra, hogy végre beteljesedhessen szerelmünk.
Gyorsan eljött az utolsó hét, melyen nekem már nem volt dolgom, mindösszesen a vizsgáim eredményét vártam. Csütörtökre esett a nap, amikor minden bekerült az indexbe és bátran kijelenthettem, hogy vége az iskolának, itt a nyár, az én nyaram. Délelőtt minden fontosabb dolgomat elintéztem és már csak annyi volt hátra, hogy becsomagoljak a táskámba, és szóljak a Kedvesnek, hogy másnap megyek. Délután kettő felé járhatott az idő, amikor kaptam a válasz e-mailt, hogy neki még aznap fel kell utaznia Pestre, így ha nekem is megfelel, akkor másnap utazhatunk együtt. Ettől a lehetőségtől nagyon izgatott lettem és azonnali válaszban megírtam neki, hogy nekem nagyon is megfelel az ötlet,majd tudtára adtam,hogy mikor fogok felérni a városba, és hogy hol találkozzunk. Ezután már tulajdonképpen semmi dolgom nem volt, csak várni a következő napot és az utazást. Két hetet beszéltünk meg, amit Kedvesemnek is könnyű volt elintéznie, mert egyszerre kivette minden szabadságát, hogy együtt lehessünk zavartalanul. Este alig bírtam elaludni, éjfélig csak forgolódtam az ágyamban, de aztán valahogy sikerült álomba szenderülnöm.
Reggel az óra csörgése előtt negyed órával ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, azonnal mosolyogni kezdtem, és hangosan azt mondtam:
- Végre! Ez itt a mi napunk!
Majd felkeltem és kivonultam a fürdőbe. Kellemes langyos vízzel lezuhanyoztam, majd szépen rendbe tettem a hajamat és már csak a ruha választása maradt hátra. Nem tudtam, hogy mi lenne a legideálisabb viselet, végül miután tájékozódtam az időjárás felől, arra az elhatározásra jutottam, hogy egy könnyű anyagból készült szoknyát és hozzá egy kellemes, ugyancsak könnyed anyagú blúzt veszek fel. Így is lett, a barna szoknya és hozzá az égkék blúz nagyon jól illett egymáshoz. Ehhez pedig egy egyszerű fekete, magas sarkú szandált vettem fel. Ahogy megnéztem magam a tükörben igazán szépnek, csinosnak tartottam magam. A hajamat egy nagyobb csattal tűztem fel, a fülembe két kis pontfülbevalót tettem, néhány ujjamra gyűrűt húztam, a nyakamba pedig feltettem a két kedvenc láncomat. Készen is álltam az utazásra.
11-kor értem be a végállomásra és már nagyon örültem neki, hogy végre leszállhatok, mert egyrészt nagyon izgatott voltam, másrészt pedig nagyon untam már az utazást. Előző napi levelezéseinkben megbeszéltük, hogy oda megyek a Keleti pályaudvarhoz és megveszem a jegyeket, és majd annál a peronnál találkozunk, ahonnan indul majd a vonatunk. Körülbelül 45 percet utaztam a helyi közlekedési eszközökkel, mire nagy nehezen célba értem. Mikor elindultam, hogy megvegyem a jegyemet, valaki hirtelen kikapta a kezemből a gurulós bőröndömet. Nagyon meglepődtem, de ekkor észrevettem, hogy a Kedvesem volt az és szinte a nyakába ugrottam örömömben.
- Hová mész Gyönyörűm?- kérdezte mosolyogva,mire mondtam neki, hogy talán jegyet kellene vennem. Erre újabb meglepetést okozva nekem meglengette a két papírdarabot, amit pár perccel azelőtt váltott meg, mielőtt velem találkozott.
- Honnan megy a vonat?- hangzott végül a kérdés az én számból. És széles szájjal mosolyogtam.
- A 10-esről, de még van fél óránk. Gyere, addig iszunk valamit -és már fogta is a kezemet és egy büféhez irányított.
Nagyon meleg volt és igazán jól esett egy üveg hideg üdítő. Emellett azért éhes is voltam és ezért ettünk még egy szendvicset is, majd az újságosnál választottam magamnak egy magazint, aztán elindultunk a vonatunkhoz.
Miközben kéz a kézben sétáltunk kellemesen beszélgettünk. Szóba kerültek a vizsgáim, és a velük járó eredményeim. Eldicsekedtem vele, hogy minden milyen jól sikerült, és mennyire vidáman, idegesség nélkül tudtam bemenni, megírni a feladatokat. (A nagy beszélgetés közben persze felszálltunk a vonatra, majd hamarosan el is indultunk.) Természetesen nem hibátlanul, de mindenből jól zártam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 09. 20. szerda 06:23
A stílusodon még csiszolhatsz.
#4 vakon53 2016. 03. 19. szombat 17:25
Olvasható.
#3 A57L 2014. 08. 23. szombat 08:43
Én szerintem is jó lett.
#2 listike 2014. 06. 1. vasárnap 17:55
Jó volt.
#1 Törté-Net 2010. 09. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?