A+ A-

Kínvallatás

Elképzelem, hogy a maffia kezébe kerültem és csak én, mint véletlen tanú, tudom, hogy a bűnbanda fekete gyereke, aki le akart lépni a pénzzel, hová rejtette azt (tegyük fel, hogy csomagmegőrzőbe). Te pedig, mint nehézfiú, megpróbálsz szóra bírni.
Teljesen meztelenül hátrakötött kézzel állok az előszobában. Nagyon meg vagyok ijedve, hiszen a bűnözőkkel eddig csak filmen találkoztam. Tudom, hogy olyat láttam, amit nem lett volna szabad. Tudom, hol van a fekete táska, de elhatároztam, nem fogom elárulni. Meg szeretném tartani magamnak a tartalmát.
A szemem be van kötve, sötétség áthatolhatatlan felhője borul rám. Fülelek, megpróbálom kitalálni, hová viszel, mit akarsz velem csinálni. Hallom, hogy nyílik az ajtó, megragadod a vállam, és durván betaszítasz a pincébe. Meztelen talpam megcsúszik a hűvös kövön, a lökés ereje majdnem a földre dönt. Megragadod a hajam és így vezetsz magad után. Nem látom, mit akarsz velem tenni, egyre izgatottabban várom a folytatást. Félek is, de elhatároztam, hallgatni fogok. Ismét előrelöksz, a hasam hozzáér valami kemény, hosszú, cső alakú tárgyhoz. Ez csak egy rúd lehet, de miért áll a rúd vízszintesen? Tartja valaki, hiszen a kettőnk okozta zajokon kívül semmit sem hallok. Ismét taszítasz rajtam egy nagyot, én pedig, ahogy kényszeredetten ismét a rúd felé lépek érzem, hogy ráléptem valamire. Nem tudom, mire, csak azt érzem, hogy olyan húsz centivel magasabb a padlótól. Az újabb lökésnek engedelmeskedve fellépek erre az emelvényre. A rúd, ami valószínűleg a falból áll ki, most a lábam közé kerül.
Szeméremajkaim szinte súrolják a rudat, ami kéjes, de ugyanakkor furcsán idegen érzéssel tölt el, lábujjhegyre emelkedem.
Kioldozod a csuklóimat, de csak azért, hogy a kezeimet kétoldalra, a fejem felé tudd kötni. Itt állok valamilyen emelvényen, lábujjhegyen egyensúlyozva, kezeim kétoldalt kikötözve, a könyököm szinte behajlítani sem tudom. Nem tudok rájönni, mit tervezel, nem tudom mi a terved velem, arra figyelek, hogy a láncaimra kapaszkodva távol tudjam magam tartani a rúdtól, de kevés sikerrel.
Hirtelen zajt hallok, mintha belerúgnál valamibe, a lábaim alól kiszalad a talaj. Testem visszazuhanna a padlóra, de a lábaim között feszülő rúd megtart. Nagyon erős, tompa fájdalmat érzek, mintha a hüvelyem bele akarna fúródni a hasamba. Felkiáltok, eddig talán még meg sem értettem, de a vallatás már elkezdődött. Megpróbálom magam feljebb húzni a csuklóimat fogva tartó lánc segítségével, enyhíteni szeretnék a hirtelen fájdalmon, de ekkor lesújt rám a korbács. A hátamat marcangoló fájdalom megismétlődik, összerezzenek. Nem beszélsz hozzám, nem kérdezel semmit, csak a korbács egyre sűrűbb suhogását hallom, annak égető simogatását érzem. Kétségbeesetten próbálom elkerülni a csípő bőrszíj ütéseit, mozogni nem alig tudok, minden kísérletemre a rúd egyre erősebben horzsolja szeméremajkaimat. Már nem tudok néma maradni, először csak nyögdécselek, majd a könnyeimmel egy időben felhangzanak sikolyaim is. A kettős fájdalomtól hajtva balra billenek, de olyan erősen, hogy félig lecsúszom a rúdról, bal lábam földet ér.
A korbácsütések azonnal abbamaradnak. Hallom bosszankodásod, amint odalépsz hozzám, és durván megragadod a hajam. A hajamnál fogva rángatsz vissza eredeti pozíciómba, én pedig nyögdécselve, a láncaimba kapaszkodva próbálom testem a kívánt helyre emelni.
Várom a további korbácsütéseket, de nem hallom a korbács süvítő hangját. Mi következik, hiszen tudom, hogy még nem szabadulhatok. Gyufa lángja lobban, majd megérzem az égő gyertya ismerős illatát. Először nem is jut el a tudatomig, honnan az újabb fájdalom. Csak egy kis idő elteltével tudom azonosítani szenvedésem újabb forrását, a talpam alá helyezett gyertyát. Forró levegő öleli körül a talpaimat, kapálózni próbálok, de hiába, a gyertya perzselését nem tudom elkerülni. Kínlódva vonaglom tovább, miközben a rúd egyre kegyetlenebbül dörzsöli lábam közét. Ekkor ismét lecsap a korbács. Jaj, ez már sok. A második és az azt követő ütések egyre nagyobb kínhoz juttatnak. Nem tudom, mit tegyek, csak szabadulni akarok a fájdalomtól, jaj, csak legyen már vége. De a korbács csak csattog a már egy egészként ordító hátamon. Könnyeim ismét elerednek, sikolyaim egyre erősödő visszhangja tölti be a pincét. Lábaimat a fenekemhez szorítva próbálok szabadulni a gyertya hőjétől, de nem tudok sokáig így maradni, a rúd kínzó érintése szinte elviselhetetlen.
A korbácsolás szünetében felhúzom testemet a kezemet fogva tartó láncokon. Hallom gúnyos nevetésed, ahogyan figyelve erőlködésemet mulatsz kínjaimon. A korbács továbbra is várat magára. Karizmaim egyre gyengülnek, vissza - visszaengedem testem a rúdra.
Megragadod a bal mellemet, erősen megszorítod, és egy csipeszt helyezel a mellbimbómra, ugyanezt megcsinálod a jobb mellemmel is. Mozdulataid nagyon gyorsak szinte egyszerre érzem a mellbimbóimba berobbanó fájdalmat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.16 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 03. 25. kedd 05:50
Nem rossz.
#3 genius33 2013. 04. 10. szerda 07:03
Érdekes smile
#2 love s/m (lány) 2003. 03. 10. hétfő 20:50
ohhh elmentem:)))
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?