A+ A-

Érzések 2. rész

Amióta Csenge másfél éves is elmúlt, kizárólag elalvás előtt kellett tisztába tenni.
- Gyere, megyünk pancsizni - fogta kézen a gyerekét Klári, miután kivette az etetőszékből. A fürdőszoba felé tartva a kislány lassan tipegett mellette; nagyon jó kedve lett hirtelen, immár nyoma sem volt az iménti visításnak.
A fiatalasszony a kádba állította és lemosta a fenekét. Csenge mindeközben egy sárga műanyag halacskával volt elfoglalva, amit még akkor sem engedett el, amikor tiszta rugdalódzót kapott.
- Kész, elég volt - zárta el Klári a csapot. - Most pedig megyünk hamikázni. - A fiatalasszony a franciaágyra ült, s a hátát párnákkal támasztotta ki. Csenge már alig bír magával. Befúrta magát anyja az ölébe; a mellbimbót a szájába se kellett igazítani, azonmód bekapta, majd erőteljesen szívni kezdte. Közben két csöpp kezével belekapaszkodott Klári keblébe. A fiatalasszony gyöngéden nézte kislányát, amint az szopik; eközben látta saját, hatalmasra duzzadt mellein a sötétkék ereket, a szabadon lévő piros bimbó csúcsán az újra megjelenő és lassan legördülő tejcseppeket, amelyek lassan, egymás után csordultak le a hasára.
Eszébe jutott, hogy volt férje a melleit szerette a legjobban. Ilyen senki másnak nincs - mondogatta, élvezettel simogatva a halmokat, amelyek csúcsán büszkén ágaskodtak az óriási, kupolaszerű, halványbarna bimbók. „Örülök, hogy tetszik”, válaszolta ilyenkor szerelmesen Klári, noha ő maga soha nem volt elragadtatva a fura formáktól. Mint a kecskéké - állapította meg némiképp boldogtalanul serdülő évei végén, amikorra cicijei már teljesen kifejlődtek. Ebből eredő gátlásai miatt még a barátnői előtt sem vetkőzött volna félmeztelenre; utóbbiak hiába irigykedtek az alakjára, a fiúk pedig hiába fordultak meg utána az utcán, hosszú ideig a csóknál tovább egyetlen srác sem jutott nála. Miután megszületett Csenge, Klári megbékélt eme adottságaival. Úgyis az a funkciójuk, hogy a gyereket táplálják, minden egyéb másodlagos - vélte. Legnagyobb örömére ez a mostani állapot jó ideje tartott: a kislány lassacskán húsz hónapos, és még mindig szopik.
- Akkor hát nem mindegy, hogyan néznek ki? - vonta meg vállát gondolatmenete e pontján a fiatalasszony. - Lacinak hiába tetszettek, mégsem maradt velem. Itt hagyott az egyéves gyerekkel és kész.
Ekkor az előszobában megszólat a csengő. Klári összerezzent, mert senkit nem várt ebben az időpontban. Anyja, húga, valamint Erika, a legjobb barátnője is többnyire az esti órákban ugrottak át hozzá.
- Ki vagy? - kiáltotta, miközben a hátára terítette fürdőköpenyét.
- Évi vagyok, a szomszédból - hallotta a bátortalan lányhangot az ajtó másik oldaláról. Évi, az a szép arcú, csinos kis fruska, aki két éve költözött ide a szüleivel. Richterék - jutott eszébe a nevük is. Annak idején jártak náluk bemutatkozó látogatáson, és megnézték Csengét is, amikor a világra jött, de az udvariasságon túl később sem került közelebb egymáshoz a két família. Évi... Kedves, illemtudó kölyök, ismerte el Klári, noha mindig bosszankodott, amikor a lány a találkozásaik alkalmával csókolommal köszönt neki. Soha nem volt még itt egyedül. Vajon mi járatban lehet?
- Bújj be, nyitva van! - szólt hangosan.
- Csókolom - dugta be a fejét némi bizonytalan botorkálás után a hálószobába a vendég, és szemmel láthatóan meglepődött, amikor megpillantotta az idillt. - Elnézést... Majd visszajövök - hebegte, s már araszolt is volna kifelé, de Klári kedvesen rászólt:
- Maradj csak! Ott találsz helyet magadnak - intett a fésülködő tükör előtti zsámolyra.
Évi illedelmesen helyet foglalt, miközben egyáltalán nem oldódott a zavara. Alig mert Kláriék felé pillantani, inkább a pipere holmikra szegezte tekintetét. A fiatalasszony is érezte a kínos csendet, ezért pár pillanattal később megkérdezte: - Mi újság?
- Csak egy sötétkék aljat szerettem volna kölcsönkérni... Az enyémet tavaly óta kinőttem, amikor felpróbáltam, akkor derült ki, és holnap lesz az évzáró, és oda kellene... - darálta egyetlen szuszra. - Már mindenhol megpróbáltam, de senkinek nincs, és anyának jutott eszébe, hogy próbáljam meg Klári néninél, mert nagyjából egyforma az alkatunk... Klári a „néni” szóra felkapta a fejét, de úgy döntött, egyelőre nem teszi szóvá. Elvégre is, hány éves lehet ez a lány? Tizenkettő? Legfeljebb tizenhárom? Mustráló tekintetét csöppet sem palástolva végigmérte, s megállapította: néhány esztendő múlva nagyon vonzó nő lehet belőle. Még így, ültében is látszott, hogy legalább olyan magas, mint ő. Az arca szép, a bőre hibátlan, a szemei kékek. Haja a válláig ér, s csak kétoldalt fogta össze világoskék csatokkal. Ugyanilyen színű topot visel, fehér csípőnadrágot és kissé magas sarkú fehér papucsot. Ahogy a zsámolyon előrehajol, a nadrágderéknál kibújik szatén bugyijának halványrózsaszín félholdja. Máris remek alakja van - állapította meg magában.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.42 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2017. 04. 4. kedd 02:32
Ez már egy kicsit jobb.
#7 papi 2014. 04. 17. csütörtök 14:54
Tetszik
#6 tiborg 2010. 08. 20. péntek 02:09
Szepen leirt, erdekes mellek gyonyore az anyasagnak.Ezt eddig senki nem hozta nyilvanossagra.Kerlek folytasd a sztorit!
#5 t2005 2010. 08. 18. szerda 20:53
Persze hogy! Eddig nagyon jó!
#4 eper1964 2010. 08. 18. szerda 13:33
irj sokat.
#3 Saskia 2010. 08. 18. szerda 10:21
topmay! Miért ötletelsz, miért nem írsz inkább???
#2 topmay 2010. 08. 18. szerda 02:29
Mindenféle képpen folytasd!:P Nagyon jó!:P Ha gondolod vannak ötleteim is.:P
#1 Törté-Net 2010. 08. 18. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?