1993 - Elveszett ártatlanságok

1993-ban történt az, amit most el fogok nektek mesélni. Én egy akkor 16 éves lány voltam, aki Heves megye egyik falujában nőttem fel, egy családi házban, ahol apum maszekként dolgozott egyik haverjával.
Fekete hajú, kék szemű lány voltam, elég későn érő. Az alakom már eléggé nőiesedett, de a melleimmel nem voltam kibékülve: olyan kis dudorra emlékeztettek – na jó attól azért valamivel nagyobbak voltak. Már sokszor álmodoztam a fiúkról, de ők persze mindig a barátnőim szemelték ki maguknak, mert nekik azért már nagyobbak voltak a melleik, kivéve az egyiküket, akivel a legjobb barátnők voltunk.
Sokszor beszélgettünk a fiúkról, hogy is állunk velük. Ugyanabba a fiúbanda énekesébe voltunk szerelmesek. Egy rövid, göndör hajú srác volt, jó kidolgozott felsőtesttel és egy fantasztikusan gyönyörű mosollyal. Sokszor végeztem önkielégítést, közben arra gondoltam, hogy ütemesen mozog bennem és csókolózunk. Ezt elmondtam a barátnőmnek, aki kicsit elpirulva, halkan, de bevallotta, hogy ő is szokott rá gondolni közbe és még az egyik srácra az osztályból (Márk), aki hasonlított rá, úgy nagyjából. Hosszasan beszélgettünk, mikor elmondta, hogy teljesen belezúgott a srácba és holnap órák után találkoznak majd. Az első randija.

Nekem még sosem volt randim, csak messziről csodáltam a srácokat és álmodoztam róluk, de lépni sosem mertem, de az úgyis az ő dolguk. Gondoltam, próbáltam így védekezni magam előtt, de nem hittem saját magamnak. Sosem. Tudtam, ha nem leszek kicsit rámenősebb, merészebb, akkor nem fognak felfigyelni rám. Ki is próbáltam.
Kicsit testhez feszülő szoknyát vettem fel és anyum egyik igen merész bugyiját (hátha összejönne valami), de a póló kicsit lazább, mert nem mertem a melleim miatt, amik ugye nem igazán voltak fejlettnek mondhatók. A héten így jártam suliba, de nem igazán vált be, vagyis több simogatást, paskolást, véletlen érintést kaptam a fenekemre, a combomra, de volt aki a szeméremdombomba ütötte bele a kezét, csak úgy véletlenül.
Ezt ő mondta: – Bocsi! Véletlen volt.
Na persze tenyérrel csak véletlen lehetett! Nem baj. Visszatértem a megszokott életemhez, az általam szeretett kicsit lazább ruhákhoz, mert a mellem hiányához a vékonyság is párosult és ezt próbáltam rejteni. De a hétnek egy haszna volt, még többet masztiztam, mint addig, mert ezek a véletlen simítások azért begerjesztettek. Amikor hazaértem az első dolgom volt, a suliban nem mertem.