A+ A-

Középkori játékok 1. rész

Az Úr 1356. esztendeje
Rouen, Franciaország
- Kívánod őt, igaz?
Mind Konrad, mind Eleonóra meglepetten pillantottak a rám, és láttam rajtuk, hogy először nem tudják mire vélni a kérdésemet. A kis tó partján ücsörögtünk, én, Alexander de Rouen gróf, az öcsém, Konrad de Rouen, és a feleségem, Eleonóra de Rouen. Jómagam 185 centiméter magas, arányos testfelépítésű, inkább szálkás izomzatú nemes vagyok. Testemen több helyütt találhatóak sebhelyek, mint ép bőrfelület, mert bár nemrég töltöttem be a huszonharmadik életévemet, én voltam az északi hadak parancsnoka is egyben, és a folyamatosan normand és angol betörések visszaverése közben nem szoktak egy dombtetőről figyelni a csata alakulását, hanem részt veszek benne magam is. Fekete hajam derékig ér, most épp varkocsba fonva lógászkodik alá. Arisztokratikus metszésű ábrázatom megnyerő; magas, boltozatos homlok, határozott áll fogja közre csőrszerűen előreugró, arisztokratikus orromat, fekete szemeim mélyén "magas intelligencia és rejtett humorérzék" csillan, mint ahogy azt egyszer őfelsége, II. János király megjegyezte. Öcsém, Codric szöges ellentétem: drabális, brutális izomzatú fenegyerek, akitől olyan távol esik a kifinomult elegancia, mint Rouentől a távoli, legendás mongolok unalmas pusztái. Cölöplábai kunyhónyi felsőtestet hordanak, hajókötélnyi izmok dagadoznak testén, és ha elkísér egy-egy hadműveletre, akkor kétkezes pallosával vág rendet az ellen soraiban. Mind a normandok, mind a britek már félik nevét, s mint fülembe visszajutott, úgy emlegetik: a Fehér Rettenet. Mikor Konrad ezt meghallotta, jót nevetett öblös hangján. Nevét egyébként feltételezhetően majdnem fehér, tejfölszőke tincseiről kaphatta, melyek a vállát verdesve bukkannak elő sisakja alól. Jégkék tekintete szertelen vidámságot tükröz, és bár szerintem nem, de mindenki szerint hasonlítanak a vonásainak egymásra.
A feleségem, Eleonóra, természetesen nem de Rouennek született. A távoli, déli tartományok egyik kis grófságának leánya volt, aki gyermekkorunk óta velünk nevelkedett. Húsz éves volt, pontosan annyi, mint az öcsém. Sudár virágszál a napsütéses Marseille közeléből, aki itt északon ritkán látott napfényt. Most egy fehér fürdőköntös volt csak rajta, mely nedvesen tapadt testére, kiemelve almányi, ruganyos kebleinek telt dombjait, lapos, izmos hasát, lovaglástól erős, hosszú combjainak íve pedig rangjához méltatlanul villant elő a ruha alól. Nem zavarta persze "meztelensége", gyermekként sokszor láttuk őt így, amikor még nem volt minden tilos, és amikor még nem társult szerelem kettőnk között. Csak most, amikor láttam Konrad vágyódó tekintetét, akkor értettem meg, hogy nem csak én szerettem bele Eleonórába, hanem az öcsém is. Feleségem bájos, szép vonású arca értetlenkedve meredt rám, majd fordult Konrad felé. Tudtam immár, hogy az okos nőm végig tisztában volt Konrad érzelmeivel. Hosszú, szőke haja a hátára, vállára hullott, ahogy az öcsém felé fordult.
- Kár titkolnod, Konrad. Tudom, hogy szeretsz - szólalt meg mézédes hangján, mire öcsém elpirult. Leültem Eleonóra mögé, és magamhoz húztam nedves testét.
- És te, Nóra? Te szereted őt?
- Mint a férjem testvérét, Alexander. - Döntötte fejét meztelen vállamnak, és mosolyodott el, amit inkább csak éreztem. A sors fintora volt talán, hogy még sosem láttam nejem mezítelen testét. Mindig elsötétített, vak szobában éltük házastársi életünket, és csak testem tapasztalta meg a ruganyos test símulékony érintését, szemem még nem. Éreztem, hogy teste, bár süt a nap, a nedves ruha miatt finoman reszket.
- Én nem... - kezdte Konrad elkínzottan, de nem tudta befejezni. Kék szeme követte a mozdulatomat, ahogy belecsókoltam feleségem nyakába, aki kérdőn felém fordult. Magam sem értem, miért tettem akkor, amit tettem, de nem kívántam öcsém szenvedését. A legkézenfekvőbb az lett volna, ha elküldöm Konradot a déli végekre, minél távolabb Eleonórától, de tudtam, hogy mind megéreznék szertelen öcsém távollétét. Nélküle kihalt lett volna a kastély.
- Reszketsz.
- Mert fázom. - Mosolyodott el Eleonóra.
- Így majd jobb lesz - csúsztak ujjaim feleségem fürdőruhájára, és felfelé húztam azt. Elpirult, de aztán felemelte a karjait, hagyva, hogy lehúzzam róla a nedves selymet. Mezíltelen testét élvetegen ragyogta körbe a délutani nap, fehér alabástrombőre sápadtan ragyogott. Kívánatos volt, éreztem, hogy megrezdül ágyékom, ahogy felálltam a padról. Konrad megnyikkant, de képtelen volt elfordítani a tekintetét Eleonóra testéről, aki szemérmesen eltakarta kebleit és összezárta a lábait. Furcsa érzés volt ez, mert nem éreztem féltékenységet, ahogy testvérem szinte felfalta a tekintetével Eleonórát. És akkor sem éreztem féltékenységet, amikor elképzeltem, hogy öcsém behatol nőmbe. Konradra látható hatással volt az imádott test látványa, ágyékkötője vadul megrándult, és bár odakapott, így sem takarhatta el hatalmas szerszámát, aminek mérete még engem is meghökkentett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.49 pont (70 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 papi 2014. 02. 26. szerda 07:49
Nagyon jó
#9 A57L 2013. 12. 10. kedd 06:34
Jó írás.
#8 mif23 2013. 01. 31. csütörtök 15:54
Nagyon tetszett! Remélem sok rész lesz belőle!
#7 sipospista 2012. 06. 13. szerda 16:37
nagyon jo tesok osztoznak..
#6 Kaszkadör 2012. 01. 7. szombat 17:02
Hát ez nagyon jó nyes
#5 tiborg 2010. 10. 11. hétfő 05:29
Anno Domini??!! csak ennyi a kulombseg!!??
#4 yorka 2010. 05. 10. hétfő 14:12
Szuper! Kérjük a folytatást!
#3 kelyhecske 2010. 05. 9. vasárnap 21:18
nekem is tetszett...írj folytatást azt is elolvasom:-) egy ilyet én is kipróbálnék amúgy
#2 Tábornok 2010. 05. 7. péntek 04:26
JOÓ! Várom a fojtatást.
#1 Törté-Net 2010. 05. 7. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?