Michel és Christine (az Idill vége)

Ordas-falkákat, vadóc-magokat hoz ránk,
a kacskaringós indákat neveli
ez a délutáni orkán-ájtatosság,
ős Európa hordákkal lesz teli.

Azon a délutánon hat óra felé kezdődött a felhők vonulása. Egérszürke, morcos fellegek taposták a madarak útjait lomhán, a városi parkok és a hidak ívei felett, szárazdörgéssel rémisztgetve a járókelőket. A felhők bizony alacsonyan vonultak. Náluk alacsonyabban már szúnyog se szállt.
A vasútállomáson nagy volt a nyüzsgés. Befutott két V43-as, és elrobogott egy BZMOT. A bemondó hangja folyondárosan trillázott. Diáklányok szálltak le a szerelvényekről, riszálva apró, csábos popsijukat. A váróterem sarkában egy alkesz harapdálta a kézfejét. A standnál felment a könyvek ára.
Harangzúgás, távoli emlékek a resti méla atmoszférájában.
Krisztike egy temetésről jött, a síneken át. A gyászfátyolt már félrehajtotta, valahol már el is hagyta. Szemhéjain elsírt smink éktelenkedett, combja izzadt a nyárutó katlanában. A felhők csak gyűltek, ám enyhülést nem hoztak. Majd este, mondta a meteorológus. Statikus recsegés a szigetelésekben és az elektromos térben. Talán majd este.

Pillanatokkal később megtörtént a találkozás.
A lány később nem hitte, hogy Misi az esete lett volna. Ám az jó érzékkel kihasználta a gyászát, és mellészegődött. A fiú ügyesen bánt a szavakkal, s mire átkeltek a Dagonyáson, mely itt még tisztán , meghívta a lányt egy fagyira. Kriszti úgy vélte, még innen is lett volna visszaút, ám a fagyi ízlett neki. Eper, puncs és csokoládé. Az üvegkehely peremén érzéki vörösben csillogott a késő délutáni napfény. És Misi szeme olyan kék volt! Ráadásul a kocsija nem messze parkolt, és a szülei Horvátországban nyaraltak. No hiszen! Kriszti nem fojthatta el mélyről jövő lüktetést. S különben is: az egyik egyetemista szeretője szerint Oroszország hamarosan lerohantja Európát, és jön a háború. Akkor pedig minden jóképű pasit behívnak. S akkor lesz ám haddelhad a párnacsaták terén...

Kriszti később, hajnalban, lüktető ölét zuhanyrózsával irrigálva, megállapította: annak rendje és módja szerint elcsábították. Bár addigra amúgy sem ez volt a fontos.
Misi már majdnem felállt, kezében érezve a helyzet kulcsát, amikor elmosolyodott és visszahuppant üres fagyikelyhe mellé. Kriszti szemébe nézett, és érzéki hangon odapökte neki e szót:
– Megtaláltam!