A+ A-

Magda 1. rész

16 év házasság alatt egyetlen férfi volt az életemben, a férjem. Előtte volt meg egy komolyabb kapcsolatom, de ezen kívül nem volt más férfi az életemben. 15 éves lányom már nem kötött le, mint akkor, amikor még kisgyerek volt. Egyre több időm jutott magamra. Férjem, vezető beosztásban dolgozik, így anyagi helyzetünk is jónak nevezhető. Kapcsolatunkat a férjemmel szintén jónak értékeltem, bár az utóbbi időben mintha egyre laposabbá, monotonabbá vált volna... legalábbis ami a szexuális életünket illeti. Visszagondolva az eltelt évekre, azt hiszem sem én sem pedig a férjem, nem nagyon próbáltuk frissíteni szexuális életünket. Egyrészt, mert mindketten kissé konzervatívak vagyunk/voltunk, másrészt pedig azért mert mindketten kielégítőnek éreztük. Több mint 10 év házasság után kezdtem érezni, hogy szeretnék valami újat, valami az eddiginél másabbat, érdekesebbet. Finoman próbálkoztam a páromnál, próbáltam a tudtára adni, hogy örülnék egy kis változatosságnak. Vásároltam néhány szexibb holmit, próbáltam kissé kihívóbb lenni. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt semmi eredménye a próbálkozásaimnak, de úgy érzem, mégsem értem el a kívánt hatást. A férjemnek jó volt úgy ahogy volt, nekem pedig többre volt szükségem. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé volt kielégítő számomra intim életünk, egyre fokozódott bennem a vágy az új iránt.
Egy közepes nagyságú Erdélyi városban élünk, én egészségügyi asszisztensként dolgozom. Bár nem ismer mindenki a városban, de azért mégsem engedhettem meg magamnak, hogy meggondolatlanul bocsátkozzam kalandokba, nem akartam kockára tenni a házasságunkat. Úgy éreztem, nem éri meg... arról már nem is beszélve, hogy már én sem a huszas éveimbe jártam, amikor az ember egy-kettőre talál kapcsolatot, kalandot, ha nagyon akarja. Átlagos 40 éves nő voltam...
Ildikó barátnőm volt az egyetlen, akivel bármilyen problémát meg tudtam beszélni. Nem kellett attól tartanom, hogy kiszivárog valami a beszélgetéseinkből. Annak ellenére, hogy barátságunk alig pár éves múltra tekintett vissza, nagyon megbíztam benne. 2 évvel idősebb volt és egy katasztrofális házasságban élt. A férjének komoly alkohol problémái voltak, hiába próbált segíteni rajta, nem sikerült. Ennek ellenére ő optimista maradt, nem látta rózsaszínbe a világot, de nem is keseredett bele a problémákba, élte a saját életét. Megértette a problémáimat, vívódásaimat, és próbált biztatni, segíteni. Örvendtem, hogy volt egy megértő barátnőm. Ildikó egy román-magyar cég humánerőforrás vezetőjeként dolgozott, nyitott, mindig vidám nő volt, az a típus, aki bátran hátrafordult ha egy vonzó férfit látott az utcán. Munkájának köszönhetően tudott is bánni az emberekkel, értett a nyelvükön.
Társasága minden alkalommal egy kellemes élményt jelentett számomra, és nem csak azért, mert megértő volt, hanem felszabadultsága miatt is. Az a nő volt, amilyen én is szerettem volna lenni.
Abban a kis kávézóban beszélgettünk, ahová gyakran mentünk, ha kedvünk volt egy kávé mellett beszélgetni. Mindkettőnk munkahelyéhez közel esett, igy egy idő után egy fajta törzshelyünké vált.
Rossz hangulatban voltam, volt egy oktalan vitám a férjemmel. Talán nem is volt igazam, talán csak a felgyülemlett feszültség váltotta ki belőlem azt a vehemens reakciót. Már bántam az egészet... Látta rajtam, hogy nem vagyok a legjobb passzban, fagatni kezdett. Elémeséltem neki, hogy mi történt, miért vesztünk össze a férjemmel. Cigarettáját szivva halgatott, majd amikor befejeztem a mondanivalómat, gyerekesen cinkos arccal mosolygott rám, majd nevetve megjegyezte-tudod mi a te bajod Magdi? Mostanába nem voltál rendesen megdugva :)
Döbbentem néztem rá, eléggé ismertem ahhoz, hogy tudjam elég szabad szájú, pláne ha kettesben vagyunk, de ez a kijelentése, és főleg az ahogyan mondta ledöbbentett. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most nevetnem kellene-e vagy inkább fel kellene háborodnom. Látta az arcomra kiülő megrökönyödést és nevetni kezdett
- Ugyan már, ne légy ilyen prűd, te is tudod, hogy ez a bajod.
Látva a nevető barátnőmet, úgy éreztem, nem sok értelme van a felháborodásnak, nem is beszélve arról, hogy talán még igaza is van... sőt, nagyon valószínű, hogy igaza van. A férjem a munkája miatt sokat van távol, na meg amúgy sem a régi már a kapcsolatunk, monotónia, egyhangúság jellemzi az életemet. . talán ez a bajom. Valójában én is tudtam, hogy ez a bajom és a legjobban az bosszantott, hogy nem tudtam változtatni rajta. Na meg kezdtem úgy érezni, mintha már nem lennék eléggé nő, mintha nem volnék már elég vonzó a férjem számára. Egyszóval a női büszkeségem szenvedett csorbát.
Pár nappal később felhívott telefonon, és bejelentette a rá jellemző módon, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy ráérek-e péntek este, vagyis másnap egy kis női pletykaparti lesz az egyik, és nem mondhatok nemet. Mit tehettem volna, megígértem, hogy ott leszek, pláne, hogy tudtam a férjem egész hétvégén távol lesz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.34 pont (86 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 feherfabia 2015. 10. 3. szombat 07:13
Egész jó!
#7 feherfabia 2015. 09. 19. szombat 11:12
Nagyon jó
#6 A57L 2013. 12. 16. hétfő 05:40
Elég jó.
#5 genius33 2012. 10. 19. péntek 06:19
Szépen megírt.
#4 tiborg 2010. 05. 3. hétfő 04:35
Jol atgondolt,szepen megirt tortenet. Elhiszem,hogy igaz!! Folytataskell es varjuk !!!
#3 papi 2010. 01. 29. péntek 03:41
nem a nevek hanem a történet az érdekes, folytatás jöhet ezerrel.
#2 gegmen 2010. 01. 28. csütörtök 20:26
Szerintem tuti, és várom a folytatást.
#1 Törté-Net 2010. 01. 28. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?