A+ A-

A szürkeség édes íze

Egy újabb szürke felhő úszik el az égbolt végtelen tengerén. A madarak halkan csiripelnek a távoli fákon, alig hallom őket. Némelyik kitárja szárnyait és tovaszáll, hogy eggyé váljon a szürke tömeggel. A járókelők monotonul tapossák a már-már elkopott járdát, s közben cipőik is kopnak, csakúgy, mint ahogy ők is. Némán merednek maguk elé. Mind sietnek valahova, de maguk sem tudják, hogy merre tart hosszú útjuk. Néhány kamaszlány tűnik fel a sarkon, kacéran riszálják magukat, mit sem törődve a rájuk szegeződő tekintetekkel. Élvezik az életet, mert még megtehetik. Ők is sietnek. Mindenki siet. Magas sarkú cipők kopogása, bakancsok tompa puffanása, sportcipők surrogása tölti ki a ködbe burkolózó utcát. A madarak már elszálltak. Magányosan ringatóznak utánuk a szélben az öreg fa ágai. A leveleit már elhullajtotta. Tél van.
Üveges szemekkel bámulok ki az ablakon, észre sem vettem, hogy eltelt pár perc. Pilláim megrebbennek, cserepes ajkaimat benedvesítem, s lassan elkapom tekintetemet. A már megszokott mozdulatokkal indulok ki a konyhába, hogy magamba öntsem a kávé feketeségét. Élvezem keserű ízét. Érzem, ahogy a meleg folyadék lecsúszik a torkomon, s halvány mosollyal teszem le a csészét. Koccan az alátéten. Szeretem ezt a hangot. A mindennapok apró alkotórésze. Visszamegyek a szobámba. Talpam alatt a hideg padló, melyet felvált a szőnyeg puhasága. Kinyitom a szekrényt. Végigmérem, majd kiveszek egy fekete pólót és egy farmert. Lábaim belecsusszannak a nadrágba, utána kissé nehézkesen gombolom be. Felveszem a pólót is. Melltartó nélkül. Feleslegesnek tartom, melleim még hetykén merednek előre. Egy zokni után nyúlok, közben azon merengek, vajon mi vár rám ma. A fésű fogai akadozva siklanak vörös tincseim között. Húzza őket, de nem fáj, már megszoktam. Pár hajszálam élettelenül hullik a földre. Nem sminkelek. Hallom, csörög a telefon. Vékony ujjaimmal felemelem, beleszólok. Áthív magához. Most induljak. Jól van. Leteszem. Belepillantok a tükörbe, egy barna szempár mered rám. Egy fehér bőrű, fiatal lányt látok, arcát kissé eltakarja vörös hajzuhataga. Tökéletes. Semmi extra, nem kell a bohócsmink. Belebújok a kabátomba, felhúzom a cipőmet és indulok. Út közben kicsit fázok, kevés az a póló.
Lassan odaérek. Oly sokszor láttam már ezt a házat, oly sokszor mentem oda az ajtóhoz és csengettem be. Oly sokszor hallottam, ahogy léptek közelednek, majd kulcs csörgését hallom, kitárul az ajtó, és én belépek. És most is ezt teszem. Mosoly ül az arcán, örül, hogy újra lát. Én is megeresztek egy mosolyt, majd leveszem a kabátot. Elveszi tőlem, felakasztja a fogasra. Bemegyek a nappaliba, lehuppanok a bőr kanapéra. Ujjaim végigcsúsznak a karfán. Milyen ismerős érzés. Ő mellém ül, beszél hozzám. Hallgatok, figyelek rá, de nem nézek a szemébe. Majd gyengéden megfogja az állam, és a fejemet maga felé fordítja. Puha ajkát érzem a sajátomon, megcsókol, visszacsókolok, majd elenged. A szemem lassan nyitom ki, megpillantom a zöld szempárt. Mélyen a szemembe néz, kutat, keresi, hogy mi a baj. Arcát lágyan kezeim közé fogom, s ajkain újra eggyé olvadnak. Már nem érdekel szürkeség, nem érdekelnek a léptek az utcáról, csak ő érdekel, csak az, hogy itt vagyunk ketten. Most akarom.
Beletúrok a hajába, a csók egyre hevesebb lesz, nyelvem már az ő szájában van. Tetszik neki, simogatni kezd. Először a nyakamat, utána végigsimít a hátamon, s keze a derekamon áll meg. Magára húz, nem ellenkezem. Megmarkolja a fenekemet. Aprót harapok az ajkába, ez megvadítja. A nyakát kezdem el csókolgatni, majd a fülébe súgom, hogy a szobában folytassuk. Buja mosollyal áll fel a kanapéról. Kézen fogom, együtt megyünk az ágyhoz. Nem hagyja, hogy levegyem a pólómat, ő akar tőle megszabadítani. Tekintetével végigméri meztelen melleimet, lefektet az ágyra, és nyalogatni kezdi az egyiket. Becsukom a szemem, átadom magam a lágy élvezetnek. Majd egyre lejjebb csúszik, végig a hasamon. Ujjai a nadrágom gombjával hamar elbántak, lehúzza rólam a ruhadarabot. Nem hagyom, hogy melege legyen, kigombolom az ingét és ő türelmetlenül dobja azt a sarokba. Tűz van a szemében. Belemarkol a fenekembe, magához húz, és arcát beletemeti vörös fürtjeimbe.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.87 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 23. szerda 15:42
5 Pont!
#6 A57L 2015. 05. 17. vasárnap 06:58
Gyenge lett.
#5 feherfabia 2014. 12. 26. péntek 07:00
5P
#4 listike 2014. 11. 3. hétfő 13:06
Kissé depis.
#3 genius33 2013. 04. 15. hétfő 15:10
Hát kicsit lapos szerintem is.
#2 v-ir-a 2012. 03. 14. szerda 22:27
kissé szomorkás és nem érződik át a szerelem, a szenvedély....
#1 Törté-Net 2010. 01. 14. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?