Fantázia! Fantázia?

A következő történet... nos... ki-ki döntse el, igaz-e vagy nem.

Egy balatoni osztálykirándulás alkalmával (ha jól emlékszem Siófok környékén) egy balul sikerült este után-közben történt minden. Szörnyű volt? Tökéletes? 3 perc múlva meg tudjátok majd mondani.

Hotel. Zene. Buli. Lányok. Fiúk. Italozás. Elegem lett a dologból és visszamentem a szobámba mondván, hogy majd jövök. Semmi kedvem nem volt jópofa arcot vágni... nem áll jól a rossz kedvhez. Lefeküdtem hát, és elővettem valami érdektelen havi lapot. Valami szörnyű tinilap. "Az is jó", gondoltam. Már a horoszkópnál tartottam mikor bejött egy srác, hogy mi van velem és, hogy menjek már vissza. Jól esett, de semmi kedvem nem volt hozzá. Maradtam. A következő 10 perc... inkább 20, nagyon forgalmas volt. Bejött Anna és Dávid... én gondoltam inkább kimegyek, nem akarok zavarni. Mikor léptem ki az ajtón bejött még egy pár... "Nna! " mondom, ennél "jobb" már nem is lehet. Sétáltam a folyosón, le akartam menni a hotel parkjába, kis friss levegőt szívni. A lift előtt megláttam Katit. Azt mondja, lemegy elszívni egy cigit, meg friss levegőt. Elkísértem, miért ne?

Éjjel sokat beszélgettünk, nagyon sokat, és nagyon jó volt. Ültünk egy ilyen fatákolmányban, valami játszótér tartozék lehetett, de pont jó volt. Be tudtunk ülni ketten, a szél se fújt. Nem érzem magam nagy lelkésznek, de beszélgettünk érzésekről, barátságról, szerelemről. Megemlítette, hogy nagyon magányos. Ekkor éreztem itt valami nem lesz rendben, gyorsan kell valami vicceset csinálni. Próbáltam volna, de Kati elhallgatott és csak nézte, ahogy idétlenkedek. Egy rövid idő után rájöttem, ez nem ilyen egyszerű és átkaroltam, hogy megnyugodjon.