A látogatás - Léna
Megjelenés: 2009. október 26.
Hossz: 30 744 karakter
Elolvasva: 1 709 alkalommal
(Szemelvény "Az őrségváltás" című regényből, ahol ez az epizód így nem önthetett formát, tehát ezért így ott nem is található.)
– 1 –
– Várj itt! – mondta András a lányának, amikor a hangosbemondó bejelentette végre, hogy a moszkvai gép leszállt. Elővéve igazolványát benyitott a szolgálati bejáraton, az ilyen egyszerű akadályok nem állíthatták meg őt. Egykori felesége Lenocska kénytelen lett volna a többi utassal együtt sorban állva kivárni, míg átjut a vámosokon és a határőrökön. Az ő igazolványa, amely Andráséval egyenértékű volt csak éppen nem Budapesten, hanem a saját fővárosában, itt nem volt használható.
– Zdrasztvujtye! – köszöntötte Lenocskát, aztán leguggolt, és az ötéves kislányt is arcon csókolta.
– Zdrasztvujtye Andrej! – viszonozta az üdvözlést Léna. – Jó, hogy bejöttél értem ide, mert nagyon hosszú a sor előttem.
Az utasok vizsgálatával foglalkozó egyenruhások tisztelgésre emelték kezüket, amikor Böglyös a két vendéget, mindenféle procedúra nélkül, kézen fogva átvitte a forgóajtón. Az ajtó túloldaláról nyújtotta vissza az útlevelét az asszony, bélyegzőre neki is szüksége volt.
A forgóajtó túloldalán kikeresték csomagjaikat a kiskocsiról, és kiléptek az előtérbe.
Natasa nyakába ugrott az anyjának, aztán a kis Zóját, ötéves féltestvérét kapta ölbe.
– Jól utaztál? – kérdezte a kislánytól oroszul.
Zója csak bólogatott. Fél éve nem látta mostohatestvérét és anyja első férjét, most meg volt illetődve.
Míg az üdvözlés zajlott, a hivatali sofőr kézikocsira rakta a poggyászt, és elvitte az egész cuccot a parkoló felé.
Léna belekarolt Andrásba, Zóját Natasa vezette kézen fogva a nagy tömegben.
– Még mindig ezzel a szörnyűséges vén Volgával közlekedsz! – zsörtölődött az egykori hitves. – Olyan ez nálad, mint az öltözködés. Soha sem tanulsz meg rendesen felöltözni, és soha sem leszel eléggé igényes ahhoz, hogy kikövetelj magadnak egy rendes hivatali kocsit. Már régen Mercedesen és BMW-n járnak a beosztottaid, te meg nem tudsz szabadulni ettől a vén roncstól.
– Hagyd abba légy szíves! – kérte András, mert tartott tőle, hogy a lányának hamar elege lesz a civakodásból, amit sosem szeretett hallgatni, ám most Natasa a kishúgával foglalkozott, és nem szólt rájuk, hagyják abba a veszekedést.
– Hagyd abba, hagyd abba! – pörölt tovább az asszony – Ennyi csak a mondani valód! Nem tudom, hogy a beosztásodban hogy tudsz helytállni, ha egyszer ennyire tehetetlen vagy.
– Várj itt! – mondta András a lányának, amikor a hangosbemondó bejelentette végre, hogy a moszkvai gép leszállt. Elővéve igazolványát benyitott a szolgálati bejáraton, az ilyen egyszerű akadályok nem állíthatták meg őt. Egykori felesége Lenocska kénytelen lett volna a többi utassal együtt sorban állva kivárni, míg átjut a vámosokon és a határőrökön. Az ő igazolványa, amely Andráséval egyenértékű volt csak éppen nem Budapesten, hanem a saját fővárosában, itt nem volt használható.
– Zdrasztvujtye! – köszöntötte Lenocskát, aztán leguggolt, és az ötéves kislányt is arcon csókolta.
– Zdrasztvujtye Andrej! – viszonozta az üdvözlést Léna. – Jó, hogy bejöttél értem ide, mert nagyon hosszú a sor előttem.
Az utasok vizsgálatával foglalkozó egyenruhások tisztelgésre emelték kezüket, amikor Böglyös a két vendéget, mindenféle procedúra nélkül, kézen fogva átvitte a forgóajtón. Az ajtó túloldaláról nyújtotta vissza az útlevelét az asszony, bélyegzőre neki is szüksége volt.
A forgóajtó túloldalán kikeresték csomagjaikat a kiskocsiról, és kiléptek az előtérbe.
Natasa nyakába ugrott az anyjának, aztán a kis Zóját, ötéves féltestvérét kapta ölbe.
– Jól utaztál? – kérdezte a kislánytól oroszul.
Zója csak bólogatott. Fél éve nem látta mostohatestvérét és anyja első férjét, most meg volt illetődve.
Míg az üdvözlés zajlott, a hivatali sofőr kézikocsira rakta a poggyászt, és elvitte az egész cuccot a parkoló felé.
Léna belekarolt Andrásba, Zóját Natasa vezette kézen fogva a nagy tömegben.
– Még mindig ezzel a szörnyűséges vén Volgával közlekedsz! – zsörtölődött az egykori hitves. – Olyan ez nálad, mint az öltözködés. Soha sem tanulsz meg rendesen felöltözni, és soha sem leszel eléggé igényes ahhoz, hogy kikövetelj magadnak egy rendes hivatali kocsit. Már régen Mercedesen és BMW-n járnak a beosztottaid, te meg nem tudsz szabadulni ettől a vén roncstól.
– Hagyd abba légy szíves! – kérte András, mert tartott tőle, hogy a lányának hamar elege lesz a civakodásból, amit sosem szeretett hallgatni, ám most Natasa a kishúgával foglalkozott, és nem szólt rájuk, hagyják abba a veszekedést.
– Hagyd abba, hagyd abba! – pörölt tovább az asszony – Ennyi csak a mondani valód! Nem tudom, hogy a beosztásodban hogy tudsz helytállni, ha egyszer ennyire tehetetlen vagy.
Ez csak a történet kezdete, még 14 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Köszönöm, hogy elolvastad. Gondolom, az itteni novellhoz tartozó regényt is megismerted már. Nem tudom, sikerült-e azt a képet, amit abban megrajzoltam, kicsit színesebbé tenni ezzel a két kikacsintással.
Üdv!
Remete.
Az őrségváltás talán itt is közlésre kerül. Én egy rövid technikai jellegő közlésre várok csak, aztán elküldöm; de azt nem tudom, mikor kerül elétek, mert a témája nem erotikus. A szerkesztők azt ígérték, talán lesz olyan szájtja is a honlapnak, amelyik elviseli a nem erotikus írásokat.
Ha türelmetlen vagy, akkor a Google talán segít.
Üdv. Remete.
László! A bevezetőben említett "Az őrségváltás" regény publikálva van valahol,valamilyen formában?