A szenvedély démona

Figyeltem a mozdulatait, a szemét, a mosolyát, a kis oldalpillantásokat, amikben néha megpróbált felderíteni. Vannak megállíthatatlan dolgok, amik sosem akkor jönnek, amikor jó, amikor illik. A húga esküvője, ott ül a lenyűgözően szőke és szolibarna barátnőjével, jobbra a csaj, balra a szülei. Ő mégis kifelé tekintget.

Nem én tehetek róla, hogy olyan ostoba módon összekoccantunk a mosdó előtti folyosón. Én épp lerántottam azt az átkozott combfixet, már alig vártam, hogy megszabadulhassak tőle, mert csak csúszott, folyamatosan, a mosdóban meg voltak, gondoltam nem jár arra senki. Csak felhúztam a szoknyám és lerántottam a harisnyát. Még meg is villant a gondolat az agyamban, mit szólna bárki is, ha tudná, hogy a szolid kis egyenes vonalú ceruzaszoknya alatt milyen finom, csipkés harisnyakötő rejtezik. Meg hogy milyen hülye is vagyok, minek vettem fel, kinek vennem fel? Igazából magamnak, mert hetek óra fel voltam már pörögve. Egyedül voltam, és nagyon jólesett volna egy ölelés, meg persze annál több is. Hallottam egy szusszanást, de mire felnéztem nem volt ott senki. Visszaléptem a cipőmbe, lesimítottam a szoknyámat, az ostoba harisnyát a retikülömbe csúsztattam. Ekkor lépett be a folyosóra. Úgy tett, mintha akkor érne oda, de abból, ahogy rám nézett, azonnal tudtam mindent. Mondtam valami köszönésfélét, egy tipikus kényszeredett félmosollyal, és besiettem a helyemre.

Néha összeakadt a tekintetünk. Magam sem tudtam eldönteni, az lenne a jó, ha tiszta vizet öntenék a pohárba, ha nyíltan a szemébe néznék, hosszan, hogy tudja, tudom, és akkor... vagy játsszam továbbra is az ártatlant. Nem volt könnyű, izzott a vérem, az ölemet kis lángnyelvecskék csiklandozták a gondolatra, hogy látott csipke alsóneműben. Pontosabban, hogy meglesett. Finoman keresztbe tettem a lábamat, és akaratlanul összeszorítottam párszor a hüvelyizmaimat. Mikor rájöttem, mit csinálok, beharaptam a számat és gyorsan körbepillantottam. Ez nem a szexi hüvelytorna ideje. Szerencsére az ilyet csak a szakavatottak veszik észre. Néha én is látom a buszon, hogy valaki bőszen gyakorol, nekem is azt mondta a Márti a tanfolyamon, hogy bárhol lehet, kis feszítés, kis elengedés. Persze felizgatottan veszélyes, nehogy elmerüljön az ember lánya a saját kis világában.