A+ A-

A szenvedély démona

Figyeltem a mozdulatait, a szemét, a mosolyát, a kis oldalpillantásokat, amikben néha megpróbált felderíteni. Vannak megállíthatatlan dolgok, amik sosem akkor jönnek, amikor jó, amikor illik. A húga esküvője, ott ül a lenyűgözően szőke és szolibarna barátnőjével, jobbra a csaj, balra a szülei. Ő mégis kifelé tekintget.
Nem én tehetek róla, hogy olyan ostoba módon összekoccantunk a mosdó előtti folyosón. Én épp lerántottam azt az átkozott combfixet, már alig vártam, hogy megszabadulhassak tőle, mert csak csúszott, folyamatosan, a mosdóban meg voltak, gondoltam nem jár arra senki. Csak felhúztam a szoknyám és lerántottam a harisnyát. Még meg is villant a gondolat az agyamban, mit szólna bárki is, ha tudná, hogy a szolid kis egyenes vonalú ceruzaszoknya alatt milyen finom, csipkés harisnyakötő rejtezik. Meg hogy milyen hülye is vagyok, minek vettem fel, kinek vennem fel? Igazából magamnak, mert hetek óra fel voltam már pörögve. Egyedül voltam, és nagyon jólesett volna egy ölelés, meg persze annál több is. Hallottam egy szusszanást, de mire felnéztem nem volt ott senki. Visszaléptem a cipőmbe, lesimítottam a szoknyámat, az ostoba harisnyát a retikülömbe csúsztattam. Ekkor lépett be a folyosóra. Úgy tett, mintha akkor érne oda, de abból, ahogy rám nézett, azonnal tudtam mindent. Mondtam valami köszönésfélét, egy tipikus kényszeredett félmosollyal, és besiettem a helyemre.
Néha összeakadt a tekintetünk. Magam sem tudtam eldönteni, az lenne a jó, ha tiszta vizet öntenék a pohárba, ha nyíltan a szemébe néznék, hosszan, hogy tudja, tudom, és akkor... vagy játsszam továbbra is az ártatlant. Nem volt könnyű, izzott a vérem, az ölemet kis lángnyelvecskék csiklandozták a gondolatra, hogy látott csipke alsóneműben. Pontosabban, hogy meglesett. Finoman keresztbe tettem a lábamat, és akaratlanul összeszorítottam párszor a hüvelyizmaimat. Mikor rájöttem, mit csinálok, beharaptam a számat és gyorsan körbepillantottam. Ez nem a szexi hüvelytorna ideje. Szerencsére az ilyet csak a szakavatottak veszik észre. Néha én is látom a buszon, hogy valaki bőszen gyakorol, nekem is azt mondta a Márti a tanfolyamon, hogy bárhol lehet, kis feszítés, kis elengedés. Persze felizgatottan veszélyes, nehogy elmerüljön az ember lánya a saját kis világában.
Ránéztem. Épp a vőlegénnyel társalgott. Élvezet volt őt bámulni, olyan guszta volt, olyan tipikusan pasis, az erős keze, az inge ujja, ahogyan felgyűrte, a vállán megfeszülő ing, a dacosan duzzadt szája, a hosszú szempillái, a formás, egyenes szinte éles orra, a kissé vaskos, de izmos testalkata, a combján megfeszülő nadrág... gyorsan felrántottam a tekintetem, mielőtt bárki észreveszi, hogy azt fürkészem, mekkora a csomag. Akárhol néztem, mindenhol ugyanolyan volt: étvágygerjesztő.
- Gabi?
A legrosszabb mindig a legrosszabbkor jön: Erika, a barátnője állt előttem.
- Segíthetek?
- Tudnál? - olyan hálásan nézett rám, hogy elszégyelltem magam. Azért is, amit róla gondoltam, meg azért is, amit a pasijáról.
- Persze. Mi történt?
- Kellene egy kis meglepetést szervezni. Tudod, menyasszonyszöktetés...
Csodálkoztam kissé. Az a pasik dolga, legalábbis én úgy tudtam.
- Te szingli vagy, minden sráccal tudsz beszélni, nem feltűnő, ha táncolsz velük. - folytatta. - Tibivel kellene, meg Zolival, meg Krisszel, meg Andrással. Csak annyit kéne mondani, hogy háromnegyed tizenegykor a harmadik ajtónál, hátul. Krissz oltja majd le a villanyokat, a Feri meg kinyitja a nagyajtót a terem végében, de ez már le van beszélve. Aztán háromnegyed 11 előtt öt perccel felkéred az Alexet és felmentek az emeletre.
- De az le van zárva ilyenkor.
- Nálad van hozzá kulcs, nem?
Így már érthető volt, miért engem kér meg. Én voltam az egyetlen, akinek volt kulcsa a felső szintekhez, veszély esetére. Az épületben dolgoztam napközben, legalábbis azon a részen, ahol a művelődési ház irodái voltak.
- Nem szabadna felengednem senkit. Főleg nem félrészeg srácokat. - ellenkeztem erőtlenül.
- Nem lesz semmi baj, ígérem! Csak felviszik a Nórit és ott tartják, amíg a vőlegénye teljesíti a kiszabott árat érte. Te is ott leszel! Légyszi! Nóri kedvéért! Azt akarjuk, hogy emlékezetes legyen a lakodalma!
Beleegyeztem. Furcsa volt felkérni srácokat. Mindegyik gyanakodva nézett rám, bár Zoli inkább széles vigyorral fogadta a hölgyválaszt. Magához húzott, pechemre egy lassú számot játszott a zenekar. Szinte éreztem a combjait a combjaimon, erős karjaival átölelt, lehelete finoman csiklandozta a nyakam.
- Aham - bólogatott, miközben elmondtam neki, mi a terv. - És utána?
- Utána felvágjuk a tortát - humoroskodtam.
- Arra gondoltam, hogy utána is felkérhetnél. Már csak úgy a szimmetria kedvéért. - egy pillanat szünetet tartott, közben tenyere a hátamra simult, éreztem, ahogy szemérmetlenül kitapogatja a melltartóm csatját. - Na persze csak ha lesz időd Alex bámulása közben. - lehelte kajánul.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.95 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon54 2017. 10. 3. kedd 12:40
Nyesnek igazavan.
#6 Andreas6 2017. 06. 18. vasárnap 13:22
Szuper!
#5 listike 2014. 06. 21. szombat 06:54
Nagyon tetszett.
#4 A57L 2014. 05. 21. szerda 05:12
Nekem nem tetszett.
#3 papi 2013. 08. 15. csütörtök 06:07
Nagyon jó
#2 v-ir-a 2013. 04. 25. csütörtök 21:02
de jó volt, élvezetes és és és nyes
egy ilyen esküvőn én szívesen részt vennék smile
#1 Törté-Net 2009. 08. 21. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?