Lánya helyett az anyjával

Mikor Lucy a házába invitált egy úszómedencés kerti partira, azt gondoltam, frankó, legalább megnézhetem ezt a kis cicababát bikiniben. És valószínűleg ez minden, amit elérhetek és amit eddig elértem ennél a minden közeledés elől kitérő kis tizennyolc éves csajnál, kapcsolatunk két lehangoló hónapja során: megnézhetem. Persze jó párszor csókolóztunk meg volt egy kis unalmas taperolás, de ez volt minden. Pedig Lucy szédületesen jó kinézetű kiscsaj volt, hosszú, gesztenyebarna hajjal, meleg mogyoróbarna szemmel, remek testén kidomborodtak a kemény, középméretű cickók és feszes, szív alakú feneke. Ennek ellenére, ha szexre került volna sor, oly frivol volt, mint egy mormon a pornó-partin.
Három óra körül értem oda hozzá, az ajtóban pedig a nővére, Liz fogadott... ez a slampos tenyeres-talpas pipi, aki ugyanabba a suliba járt, mint Lucy meg én, és sztálinista költészetet meg kerámiát tanult.
– Szia, Liz – köszöntem neki. – Merre van Lucy?
– Szevasz, Glen, mi újság? – felelt pár másodperc múltán, miután felfogta, hogy ott állok. Pillantása olyan üres volt, mint egy koldus zsebe. – Eljössz holnap a tüntetésre..., hogy a tudományos tanszék engedje el a kísérleti célokra használt csótányokat?
Szerettem volna elslisszolni emellett a hatvanas évekből visszamaradt kövület mellett, még mielőtt felszippant, és teljesen hatalmába keríti agyamat, az előszoba azonban túl szűk volt, ő pedig túl széles.
– Nem hinném. Hétfőn mindig zoknikat vasalok. Esetleg elmegyek majd az óvadéki tárgyalásodra.
Liz visszatolta nagymami stílusú szemüvegét az orrnyergére és erőlködve próbálta felfogni szavaim értelmét. Aztán elvigyorodott és azt mondta:
– Te hóhányó, az tetszene, mi?... Már ha lesittelnének...
"Ennél nagyobb élményre nem is számíthatsz", mormogtam az orrom alatt, hangosan azonban csak annyit mondtam:
– Lucy biztos ott van hátul a kertben, mi? – a jobb érthetőség végett úszó mozdulatot tettem, majd elsiklottam mellette.
Anélkül, hogy hátranéztem volna, végigszambáztam az előszobán, aztán tettem egy bal kanyart a jókora, tágas nappaliban, odaléptem a teljes egészében üvegből készült hátsó falhoz és kikukkantottam a hatalmas kertre, melynek közepét egy vese alakú úszómedence foglalta el. Mindjárt felismertem Lucyt és négy barátját, viszont nem ismertem azt a vörös hajú pipit, aki nekem háttal ült egy felfújható gumifotelben a vízen lebegve. A medence kékeszöld vize csábítóan szikrázott a perzselő napsugaraktól.