A+ A-

Két férfi, egy esetlenség, a tanulság (és SÜSÜ!)

Már három napja megérkezett. Már három napja legszívesebben ott a reptéren letepertük volna egymást. Hogy mi minden jött közbe mindegy, mert ma végre tökéletessé színeződött a világ. A két fiú rokon, akikkel osztozom a pesti kéglin, 300 kilométerre szüretelnek a nagyinál. Szeretem őket, csak éppen az a helyzet, hogy a szentet is elmarták eddigi kapcsolataimból mellőlem, ha véletlen eléjük tévedt. Hármasban kiskorunk óta összetartozunk, belső nyelvezetünk, no meg a maró gúny nem cseppet riasztó egy kívülálló személynek.
Felrakom a darált húst saját sóban-lében sülni főni, bedobom a fürdőbe az otthoni, mégis dögös cuccot, amit zuhany után szándékszom magamra venni, eltüntetem a srácok nyomait. Pattogatott kukoricás zacskótól a poénos horrorpornó DVD-ig. Rájuk csörgök, biztos messze vannak? Biztos. A hús már majdnem kész, kidobom a konyhapultra a tegnap pürévé főzött fűszeres paradicsomot...hmm, mennyei az illata és rábummolok fazekat vízzel a tűzre.
Kibámulok az ablakon az őszi szürkébe, emlékek mosolyognak bele a képbe. Balázzsal Egyiptomban, nyári gyakorlaton ismerkedtünk meg. Három hétig ha csak lehetett keresztbetettünk a másiknak, késztetést érezve rá valamiért, húzzuk egymás idegeit, sokszor az ő turistái és persze az enyémek, félórákat várhattak, míg kiveszekedtük a kinekvanigazát a nagy semmiségekből. Mesteri szintre fejlesztettük a kötözködést, sokak szerint már-már perverz mód kéjelegve ebben, ugrásrakész éhes oroszlánként. Míg egy nap, kedvenc játszótársam lázasan ágynak esett és napokig kijött belőle minden, ami ottani. Bekéredzkedtem a konyhára, főzni hazai húslevesfélét, ő meg azzal fogadott:
- Mi van, az ördög nem ér rá? Te viszel a pokolba?
Kedvesen ráborítottam némi forró lét, örültem, hogy üvölt. Aztán szerelembe ápoltam magunkat. Vagyis addig üldögéltem és szövegeltem betegágya szélén, míg késztetést nem érzett, szájával befogja az enyémet, és hogy mellette feküdjek. Félig meztelenbe, totál gerjedelembe mondta a lázas, izzadt test tulaja nekem, hogy gyönyörű vagyok és isteni az illatom, mire válaszoltam valami olyanfélét, nem is félek, hogy baját és a velejáró betegszagát megkapom, mert én is mint ő, úgy vagyok nagyon. És akkor arra kért, hagyjam meg neki az illúziót és fogjam be a szám. Kivételesen nem volt kedvem vitatkozni.
Forró bőrétől, érintésétől, kicsit bágyadt, de határozott lassúságától reszketett bennem a vágy. Simogatott kimérten és méricskélve, akár egy szobrász, mintha alakítani akarna, itt-ott azért időz tovább, csípőm, a derekam, a cicim formája, kezében formázva...jó volt igen, de sok bennem a tétlen élvezet, a borostákköztajkáncsüngve közben, végigsiklott kezem a hasán és becsúsztattam a gatyájába, finoman cirógattam, felnyögött, kiszabadítottam célszerszámát ő pedig lerúgta magáról végre a gátat szabó utolsó ruhát. Kicsit kényeztetni akartam, de azt mondta, most ne. Hanyatt fektetett, feléledve halottaiból, akkor arra gondoltam, csakazértis van, jaj nehogy már én legyek felül - gonosz mosoly.
Eleinte tudtam követni, hol jár, és mit tesz, aztán már csak élveztem az egészet, a combjaim közül felnézett, bár ott bizonyság elég, az arcomról is olvasni akarta ezt. Elégedetten azt hiszem, őkelme büszkeségével játszott velem: be és még ne körözést, hogy a sóvár bennem pengeélen legyen. Mikor bent lett végre és kedvesen ringatott, megbocsátva mindez neki, kismajomként csimpaszkodtam a verejtékben úszó férfitestbe. Hagyta időnként csak én mozogjak, hatalmas sóhajai fúltak nyögésbe és ez a játék egy csodaszép ajándék együtt vele és nélküle enyém. Hálás, öntudatlan sóhajok tőlem. A kettős győzött persze, mikor egymás ritmusára igent mondva jutottunk és úsztunk a gyönyör kapuján át a múlton-vanon-leszbe. Kimerülten rogyott mellém, lepedőből sivatagban szomjazónak néhány pohár vizet csavarhattam volna. Magához szorított, lazított ezen kicsit, hogy megsimogasson újra és azt mondta: - Meggyógyítottál boszorkány.
És tényleg, éreztem teste hűvösét, feltaláltuk az ideális lázcsillapítót és a csodagyógyszert. Lényegesebb, hogy megtaláltuk egymást, a sok kóstolgatásban, ami az ovisok rúgócsípő, hajhúzós vonzalmához volt hasonlatos.
És most várom. És most csörög a mobilom. Meg se nézem ki az, hiszem, emlékképekben gyönyörködve, hogy ő az.
- Viki nem mondhatsz nemet, sürgős segítség kell! - üvölt a készülékbe a bátyám, Balázs helyett.
- Ki halt meg? Illetve akkor már mindegy, szóval ki fog? - ajánlom neki minimum ilyen mértékű legyen a gondja, ha már zavarni mert, pont ma.
- Nem halál. Életbevágó! Vigyáznod kéne a gyerekre. Csak egy éjszakáról lenne szó, reggel megyek érte.
Ez viccnek is rossz. Sülthülye vagyok a kölykökhöz, az unokaöcsém már akkor is ordít, ha meglát, annyira utál, hogy képzeli ezt Gábor? Ma meg...ne nee, ne! - Szó? Szó se lehet róla, nem veszekszünk össze, tegyünk úgy, mintha fel se hívtál volna!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.39 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 08. 24. vasárnap 09:48
Engem nem kötött le.
#4 papi 2013. 09. 12. csütörtök 02:30
Nagyon jó
#3 zoltanlori 2009. 05. 18. hétfő 16:02
Na, szóval ez egy igazi profi munka, tele humorral és laza erotikával. Engem nagyon emlékeztet a stilus Molnár Évára. De végül is ez mindegy, ugy jó ahogy van.
#2 pisti47 2009. 04. 30. csütörtök 04:38
Na végre! Én is jót röhögtem. Nem vagy Te egyáltalán lökött. Puszi
#1 Törté-Net 2009. 04. 30. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?