A+ A-

Nulla dies sine sex, avagy Aranyat ér egy jó anyós

Engem a gólya hozott, mint ahogy minden gyereket a falunkban. Már nem is voltam éppen kisiskolás, amikor egy kicsit megingatták bennem ezt a meggyőződést, de akkor sem tudtam elhinni a szüleimről, hogy ők is - hogy is mondjam csak - szoktak volna paráználkodni. Nem is szoktak. Én többször is hallgatóztam a hálószobájuk ajtaja előtt, de semmi gyanúsat nem hallottam. Nem is lettek testvéreim, a gólya a mi udvarunkba csak egyetlenegyszer szállt le.
Kamaszkoromban, nem tagadom, irigyeltem azokat a fiúkat, akikért rajongtak a lányok, de a tükörbe nézve be kellett látnom, hogy én az én klepa füleimmel, pattanásos képemmel nem vagyok egy vonzó jelenség. Hát ha én nem kellek nekik, akkor ők sem kellenek nekem, s kvittek vagyunk. Így történhetett meg, hogy időre befejeztem az egyetemet, ledoktoráltam s most tanársegédként dolgozom a saját főiskolámon. A hallgatók többsége lány s nem egyszer előfordult már, hogy - főleg a csinosabbja - megpróbált megkörnyékezni, dehát a Napnál is világosabb volt, hogy milyen céllal: egy-egy jobb osztályzat reményében. Az ilyenfajta bűnre vezető alkalmakat én sorra elkerültem. Csakhogy az idő múlt s a szüleim egyre noszogattak, hogy mikor nősülök már meg. Nősülnék én, dehát kit vegyek el, amikor minden lány kurva - mondtam. Egy nap aztán megpillantottam az igazit. Ő is egyetemista lány volt, de egészen más mint a többi. Már az öltözékén is meglátszott, hogy nem kurváskodni jött, hanem azért íratkozott be az egyetemre, hogy azt be is fejezze. Rövidre nyírott haj, szabályos arc, okos tekintet- ez volt ő, s engem mindjárt elbűvölt. Láttam, hogy legjobban az én tantárgyam érdekli s én szívesen foglalkoztam vele külön is. A diplomaosztás napján kértem meg a kezét s ő igent mondott.
Történetem idején már több mint egy éve házasak voltunk, persze ház nélkül.
Még egyetemista volt Ági - a feleségem -, amikor hosszú sétáink során elmesélte addigi nem éppen rózsás életét:
Az anyja tizenötéves korában szülte, s ő nevelőszülőkhöz került, akik igen szigorú vallásos szellemben nevelték. Már középiskolás volt, amikor édesanyja családi élete rendeződött valamelyest s ő búcsút vett nevelőszüleitől, akiket nagyon szeretett, s a nyarakat később is jobbára náluk töltötte, falun. Évközben meg Budapesten lakott, különböző kollégiumokban. Anyjával nem alakult ki igazi kapcsolat, annyira eltérő volt a kettejük természete. Magam sem értem, hogyan különbözhet ennyire egymástól anya és leánya. Ági, mint már mondtam, végtelenül szolíd teremtés, Kati, az anyja, pedig pont az ellentéte: minden porcikájából a bűn, a tömény szex sugárzik. Egyáltalán nem meglepő, hogy olyan fiatalon teherbe esett.
Anna nénivel, Ági nevelőanyjával, is megismerkedtem. Ő jóval idősebb volt s beteges is, szegény. Ekkor már a férje nem élt s a feleségem hétvégeken gyakran meglátogatta.
Amit el akartam mesélni, az tulajdonképpen csak most kezdődik:
Megtudtuk, hogy Anna néni ágynak esett s úgy határoztunk, hogy a legközelebbi szombaton lemegyünk Fehérvárra - itt lakott anyósom - , ott alszunk, s Ági másnap a közeli faluban meglátogatja egykori nevelőanyját. Nekem nem volt kedvem vele tartani, egész nap egy beteg asszonyt bámulni, inkább vittem magammal egy csomó munkát: Kati lakása kimondottan csendes, ott nyugodtabban lehet dolgozni, mint a főváros zajában.
Anyósom kitörő örömmel és kitűnő vacsorával fogadott bennünket - ő ugyanis egy közeli étteremben felszolgáló s emellett remekül főz - , s bemutatta legújabb pasiját. Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd nyugovóra tértünk. Már majdnem elaludtunk, amikor furcsa hangokra lettünk figyelmesek a szomszéd szobából.
- Hallod te ezt ? - kérdezte a párom.
- Hogyne hallanám. Anyádék szexelnek.
A zajok mind erősebbek lettek; volt ott minden: lihegés, szuszogás, hörgés, jajgatás, sikoltozás. Csak úgy recsegett az ágy!
- Te, én ezt nem bírom tovább hallgatni - szólt Ági.
- Majdcsak abbahagyják - mondtam én.
De bizony nem hagyták abba.
- Elég volt már, anyu! - kiáltotta a nejem, de aligha hallották, mert nem történt változás.
- Hallgassatok el végre! - ordította Ági, s jól megverte a két szobát elválasztó üvegajtót.
- Dehogy hallgatunk - érkezett végre a válasz - , keféljetek ti is!
Azért mégis mintha elcsendesedtek volna, de az én párom még jó ideig idegesen forgolódott az ágyban. Hiszem, hogy az anyja helyett is röstellte előttem a dolgot.
Ági reggel a korai busszal utazott el. Én egy darabig még lustálkodtam, nem akartam felébreszteni anyósomékat, hadd pihenjék ki magukat. Aztán amikor kivetett az ágy, megborotválkoztam és letusoltam. Meleg volt az idő, nem sok ruhát vettem magamra, de úgy gondoltam, nem mutatkozom még, inkább a magammal hozott iratokba mélyedek. Egyszer csak beszól anyósom:
- Doktorkám - kezdettől fogva így hív -, az asztalon a reggeli!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.39 pont (129 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#17 zoltan611230 2018. 07. 6. péntek 06:28
Az biztos sokat ér egy jó anyós .
#16 gyuri0926 2017. 07. 10. hétfő 07:42
Hihetetlen ökörség
#15 vakon54 2017. 07. 1. szombat 23:20
Nagyon de nagyon jooó.
#14 feherfabia 2016. 07. 10. vasárnap 07:34
Tetszett!
#13 papi 2014. 05. 14. szerda 08:50
Egész jó
#12 Andreas6 2013. 10. 15. kedd 16:07
Ejnye Bikmakkocska, szerinted is mindenki K., aki szeret és tud dugni? Szerintem inkább jó tündér...
#11 A57L 2013. 08. 20. kedd 05:03
Nem rossz.
#10 Bikmakkocska 2013. 01. 5. szombat 16:42
Jól megírt sztori. Kár az egyébként szeretnivaló fiatalasszonyért, az anyós egy nagy K.
#9 papika 2012. 05. 8. kedd 18:17
Majd ha az anyósnál is le doktorál akkor mondhatja, hogy ember lettem!
#8 tiborg 2011. 11. 14. hétfő 07:50
Ugy jo az anyos, ha porhanyos...
#7 sarmos 2009. 11. 11. szerda 07:17
jo
#6 flexus 2009. 04. 26. vasárnap 18:27
Egy hihető rész: "Így történhetett meg, hogy időre befejeztem az egyetemet, ledoktoráltam s most tanársegédként dolgozom a saját főiskolámon. " igen...
#5 Andreas 2009. 04. 24. péntek 17:58
Persze, hogy dies. Ha nem vetted volna észre, a szerző latin műveltségű.
#4 Pexi 2009. 04. 24. péntek 12:30
Igenis NULLA DIES . . . - lásd: Plinius, Naturalis historia XXXV, 10, 84.
#3 wkroki 2009. 04. 24. péntek 12:20
nulla days,nem dies!
#2 Andreas 2009. 04. 24. péntek 10:14
Jól megírt, hangulatos, hihető történet, jóformán tökéletes helyesírással. (Utóbbit csak azért jegyeztem meg, mert a döntő többség nem ilyen.)
#1 Törté-Net 2009. 04. 24. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?