A+ A-

Nem bántam meg (A történet vége...)

Óriási tömeg volt a bevásárló központban, s szombat délelőtt lévén a szokásosnál is hosszabb sorok kígyóztak a pénztárak előtt. Fülledt nyári nap volt és ezen még a hirtelen jött, a nagy üvegfelületeken jól látható, sűrű cseppekben támadó zápor sem enyhített. Én is a fizetésre vártam és éppen a kosárban lévő szerzeményeket egyeztettem a cetlin felírt szükségletekkel, mikor megérintették a vállam:
- Éva, Te vagy? - hallottam a rég nem hallott hangot és fordultam hátra.
Anna volt. Örömömben a nyakába ugrottam, hiszen volt közvetlen főnökömet már hónapok óta nem láttam. Tulajdonképpen azóta, hogy oly furcsán, minden átmenet nélkül kilépett a cégtől. Záporoztak egymásra kérdéseink, s pillanatok alatt mi kerültünk sorra a pénztárnál. Folyamatosan mesélt a másiknak mindegyikünk, szinte levegőt is alig vettünk, így értünk a bejárathoz. Az eső még mindig, nagy hévvel támadta a parkolót, s ennek egy kicsit örültem is, hisz tétova várakozásunk miatt felgyülemlett kíváncsiságomra Anna sorra válaszolt. Már vagy tizenöt perce ott állhattunk, vártuk az eső enyhülését, mikor a zápor gyakorlatilag viharrá alakult át. Egymásra néztünk, és mosolyogva belevágtunk az esőbe, hogy elérjük az autóinkat. A kapuban szinte azonnal szétváltunk és én futva toltam a bevásárlókocsit az autóhoz. Miközben kapkodva pakoltam bőrig ázva a csomagtartóba, azon bánkódtam, hogy el sem búcsúztunk egymástól. Kissé lelombozódva, már csurom vizesen toltam vissza a kocsit a tárolóba, mikor újra szembe jött velem. Nála már nem volt "égiszekér", láttam rajta, hogy engem keresett:
- Nincs egy-két szabad órád? Itt lakom a közelben! - és én örömmel fogadtam el a meghívást, hiszen még annyi kérdésem volt.
Az ajtón belépve egy apró, de nagyon ízlésesen berendezett, tiszta lakás fogadott. A víz még mindig csorgott rólunk, s Anna egy nagy fürdőlepedővel és egy hideg sörrel a kezében állt meg hirtelen előttem.
- Szereted a sört? Vedd le a ruhád, gyorsan kiakasztom száradni! Nem akarsz gyorsan lezuhanyozni?
Csak bólintani tudtam a sörre, s automatikusan hámoztam le magamról a ruhát, míg a felkínált zuhanyt köszönettel visszautasítottam. Anna pár perc türelmet kért míg ő a zuhany alá áll, s hellyel kínált a nappaliban. Egy bézs színű ülőgarnitúra uralta a nappalit, s míg magamra tekertem a törölközőt alaposan felmértem a szobát. Egy nagy televízió, apró, de nagy gonddal választott komódok és a fél szoba falát elfoglaló, roskadásig megpakolt könyvespolc tette otthonossá a helységet. Anna gyorsan végzett, s egy vékony, térdéig érő fürdőköpenyben huppant le törökülésben a velem szemben lévő kanapéra, szintén egy hideg sörrel a kezében. És már jöttek is a kérdések. Így ültünk egymással szemben, folyamatosan válaszoltunk egymás kérdéseire, s egy kívülálló számára talán még komikus is lehetett volna a látvány, hogy két hiányos öltözetű, csapzott hajú nő, egymással szemben ülve, sörrel a kezében, folyamatos gesztikulálás közben csak mesél, mesél. Körülbelül egy óra telhetett így el, mikor Anna, a munkahelyen történtek mesélése közben egyszer csak közbevágott:
- Láttalak aznap este...
Azt hittem, hogy szégyenemben lefordulok a fotelról, s rettentő mérges lettem rá. Szólni sem tudtam, csak lefordítottam fejem és némán arra gondoltam, hogy most kell felállnom és elmennem. Látta rajtam a szégyent, érezhette, még a gondolat is rosszul esik, hogy valaki láthatott maszturbálni, láthatta azt, amit másnak a világ minden kincséért sem mutatnék meg. Anna a dohányzóasztalon átnyúlva a vállamra tette a kezét és nevetve kezdett vigasztalni:
- Ne szégyelld! Ha valakinek van szégyellni valója az én vagyok, de egyszerűen nem tudtam megmozdulni, annyira szép voltál aznap este. - felpattant, s pillanatok múlva még két kis sörrel a kezében jelent meg.
A mai napig nem értem, hogy miért, de azon vettem észre magam percekkel később, hogy a szexről beszélek felszabadultan, gátlások nélkül. Elmondtam, hogy akkor tudat alatt éreztem a jelenlétét, elmeséltem napokkal későbbi vívódásomat, a videofelvételt, az érzéseimet, míg Ő a látottak rá gyakorolt hatásáról beszélt. Már csendesebben beszélgettünk, s mit tagadjam, a gondolatban újra átélt események, és Anna élményének, illetve véleményének hallgatása közben valami vad forróság kezdett bennem felizzani a fejem búbjától, a lábujjamig. Elmesélte, hogy Ő, hogyan szokott örömet okozni magának, hogy a látottak hatására mennyire megváltozott a rólam alkotott képe. Néztünk egymásra, s kínos, hosszú csend telepedett közénk. Anna belekortyolt az üvegbe és láthatóan kétségek között szólalt meg:
- Tartozom Neked! Tartozom egy élménnyel. - s lassan kibontotta a derekán átkötött köpenyét. Látta rajtam a kíváncsisággal vegyes megrökönyödést, s azonnal folytatta:
- Nem. Nem vagyok leszbikus, csak szeretném, ha Te is megnéznél engem. Nagyon vágyom rá.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.85 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 04. 6. vasárnap 10:41
Ez már jobb.
#4 papi 2013. 05. 14. kedd 05:33
Hu ez aztán a befejezés. Remélem az igazi faszt nem igy osztjátok el.
#3 Ubesz 2009. 04. 20. hétfő 23:13
a késes részt én tényleg nem értem :D Szimbolikus jelentősége lenne talán? Nem azért 2 végű hogy egyszerre lehessen használni? no mindegy amúgy jó!
#2 Asura 2009. 04. 17. péntek 01:05
Mint ha már lett volna.
#1 Törté-Net 2009. 04. 17. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?