A+ A-

Fogjuk rá a hullámzásra

Két órája ez a nap még jónak ígérkezett.
A szüleimmel töltöttem a hétvégét a catalinai partok közelében, búvárkodtunk, napoztunk, és élveztük a jól megérdemelt pihenést. Az, hogy épp itt hevertük ki az elmúlt időszak fáradalmait, apámnak volt köszönhető. A legtöbb anyagilag jól eleresztett középkorú férfi, ha elkapja a kapuzárási pánik, általában sportkocsit vesz magának, az öregem azonban úgy gondolta, hogy egy méretes jacht jobbat tesz megrendült önbecsülésének. Ha engem kérdeznek, remek döntés volt.
Heverészni a fedélzeten egy kellemes délutáni merülés után, kezedben egy margaritával, a világgal mit sem törődve... Nos, ez az amit én boldogságnak hívok.
Harminc perccel ezelőtt kaptuk meg a riasztást.
Egyetlen jó tengerész sem mulasztja el kihajózás előtt megnézni az időjárásjelentést, és őszintén mondom, mi sem tettünk másként. Volt ugyan egy kisebb vihar ötven mérföldnyire tőlünk, de tekintve a pozíciónkat úgy gondoltuk, hogy legfeljebb csak néhány szürke felhőt fogunk látni belőle a horizonton, esetleg egy kicsit felerősödik a hullámzás, de ez minden.
Mondanom sem kell - tévedtünk.
A vihar egyszer csak elindult felénk, fékezhetetlen őserővel korbácsolva fel maga előtt az óceánt. Próbáltuk meglovagolni az egyre magasabbra emelkedő hullámhegyeket, ám ez nem ment valami könnyen, Long Beach még messze volt, az ég pedig egyre borúsabb lett. A hajót úgy dobálta ide-oda a körülöttünk fortyogó sötét víztömeg, mintha csak valami játékszer lenne.
A jacht beinduló motorjainak rázkódása megremegtette a fedélzetet, hangos zúgásuk birokra kelt a tomboló vihar lármájával. A meleg kabinban ültem egy padlóhoz rögzített irodai széken, fejemet a falnak támasztva, szememet becsukva. Nem szerettem különösebben az ilyen időjárást, szemben az apámmal, aki élt-halt az efféle "ember a természet ellen" szituációkért. Ilyenkor hat ökörrel sem lehetett volna elvonszolni a hídról, ahol megszállott csillogással a tekintetében állt a kormánynál, és figyelte a vihar őrjöngését. Biztos voltam benne, hogy anya is ott van vele, ami nagy hiba, mert tapasztalatból tudtam, hogy apámat ilyenkor jobb egyedül hagyni.
Természetesen én is szívesebben néztem volna a hídról, hogy miként kerülgeti a hajó a körös-körül tajtékozva ágaskodó hullámszörnyeket, de mivel nem először voltam az öregemmel ilyen helyzetben, tisztában voltam vele, a legokosabb amit ilyenkor tehetek, hogy lemegyek a kabinba és hagyom, hadd tegye egyedül, nyugodtan a dolgát.
A számban összekeveredett az elfogyasztott koktélok utóíze a sóéval, mely az erős szelet meglovagoló vízpermetből csapódott ki az ajkaimon. Közvetlenül mellettem sötétlett a fűtőegység nyílása, mely a fedélköz tágas belső tereit melegítette föl. Igazán kellemes volt a kürtőből kiáramló forró levegő sugarában ülni, még mindig kissé kótyagosan a ledöntött margaritáktól, miközben kint ádázul kavargott a jéghideg förgeteg. Olyan remekül éreztem magam, hogy még arra sem vettem a fáradságot, hogy lecseréljem az úszónadrágomat egy, az időjáráshoz jobban illő ruhadarabra.
Kellemes gondolataimat a fentről felhangzó tompa dobogás szakította félbe, mely arról árulkodott, hogy valaki épp most jött le a hídra vezető lépcsőn. Mivel a vihar még mindig nem csillapodott, sőt egyre hevesebben dobálta a hajót, sejtettem, hogy a léptek csakis anyámtól származhatnak. Az öregem nyilván megelégelte, hogy ott van vele a hídon, és lezavarta a kabinba. Anyám most biztos nem lát a pipától.
Amikor kicsapódott a kabin ajtaja, és az ismerős sziluett felderengett a keretben, tudtam, hogy igazam volt. Anya dühe vetekedett a kint tomboló viharéval. Ő is a fürdőruháját viselte, egy testhez tapadó sötétkék bikinit. Amikor az út elején először megláttam benne, nem tudtam elleplezni az arcomra kiülő meglepetést. Még sosem láttam ilyen keveset takaró holmiban, amit így utólag is sajnálok, mert az alakja mindig is megvolt hozzá.
Anya belépett az ajtón, és a szeszélyesen dülöngélő padlón átvágva a helyiség túlsó végébe sietett.
- Esküszöm, néha falra tudnék mászni ettől az embertől - motyogta dühösen, miközben némi küszködés árán megállapodott a beépített hűtőszekrény előtt. Alig akartam hinni a szememnek, amikor láttam, hogy fittyet hányva a kint kavargó viharnak benyúl a hűtőbe, és kivesz egy üveg sört. Tetszett ez a vagány hozzáállás, és hirtelen azon kaptam magam, hogy úgy mustrálgatom a testét, mintha semmiféle rokoni kapocs nem lenne köztünk. Átkozottul szexi, érzéki jelenség volt, de mégis csak az anyám... Mindazonáltal képtelen voltam elfordítani a szemem róla, az a testét alig takaró bikini minduntalan odavonzotta a tekintetemet.
- Kidobott mi? - nyögtem ki végül, csak hogy végre megtörjem a varázst. Alighogy kimondtam, már tudtam, hogy hülye kérdés volt.
Anya rám nézett, és kissé felhúzta a szemöldökét.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.06 pont (236 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#27 sipospista 2017. 05. 3. szerda 16:31
Megy a 10pont
#26 vakon53 2016. 03. 25. péntek 17:03
ÉN 10 szer 10 pontot adok.
#25 gyuri0926 2016. 01. 27. szerda 13:02
Sokkal jobb helyezést érdemelne
#24 mahhmann 2015. 06. 12. péntek 04:42
Nagyon jó!
#23 Frozen11 2014. 07. 26. szombat 17:37
nagyon 10-es
#22 ukmukfukk 2014. 05. 23. péntek 20:11
Szuper.
#21 ittujfiu 2014. 03. 30. vasárnap 22:56
Ez 10 pontos
#20 papi 2013. 10. 11. péntek 08:44
Nagyon jó
#19 A57L 2013. 08. 8. csütörtök 03:31
Nem rossz.
#18 gaborthefirst 2013. 04. 11. csütörtök 15:53
Ez annyira jó, hogy kiújult az ödipusz komplexusom :-O smile
#17 papika 2012. 05. 5. szombat 15:21
Ami jó azt nem kell szakérteni.
#16 Tier 2011. 06. 3. péntek 17:02
Igazán remek, az egyik legjobb...
#15 tiborg 2010. 06. 6. vasárnap 04:58
Szorakoztato! Kar, hogy nem talalod a folytatasat.(10)
#14 ii 2009. 03. 30. hétfő 17:24
nagyon jó lett. és érdem a tiéd is, mert jó minőségű a fordítás. ügyes vagy
egyébként szerintem itt nem lesz folytatás, ez egy kerek lezárt sztori.
#13 Ali 2009. 03. 19. csütörtök 18:06
A legjobb amit idáig olvastam
#12 Gab 2009. 03. 19. csütörtök 07:34
*t*
#11 Gab 2009. 03. 19. csütörtök 07:31
Grat.,hibátlan törénet.Sokkal több ilyen kellene.
#10 Ati 2009. 03. 16. hétfő 14:10
IGEN ehez csak gratulálni lehet!!!!!
#9 imi36 2009. 03. 15. vasárnap 12:18
Szuper várom a történet folytatását!
#8 santiago 2009. 03. 14. szombat 21:04
Sziasztok!

Köszönöm a kommenteket (és biztatok mindenkit, hogy továbbra is szóljon hozzá bátran) és örülök, ha tetszett a történet, bár az érdem nem az enyém, hanem a Literoticán Scribbleskillz néven futó szerzőé.
Én csak fordítom a sztorikat, a kitalálásukkal mások szenvedtek meg. :)
Ebből következik, hogy a folytatás sem rajtam, hanem az angol eredetik íróin múlik, legyen szó akár erről a sztoriról akár az "Emlékeim anyáról" - sorozatról. Utóbbinak egyébként rengeteg része van, de ezekben csak a szituáció azonos a szereplők nem, tehát a Frank-féle vonal sem valószínű, hogy folytatódik.

sihuhumama

A Remetével kapcsolatos megjegyzésért kár volt, nem akarok konfliktust senkivel, ráadásul még kedvelem is az írásait. A postod többi részét viszont köszönöm. :)

santiago