Egy unalmas nap, avagy egy szüzesség elvesztése

1

Tarnaparádra új nap virradt.
Átaludta az éjszakát, mikor fenyegető, sötét fellegek vonultak át felette, hogy végül könyörületesen másfelé vegyék az irányt. A korán kelők talán még láthatták utóvédjét, amely a pirkadat gyöngyházszínű fényénél komoran bámult vissza rájuk. A nyári szünet első napját ünneplő fiatalok ujjongtak, hogy elmaradt a zuhé (bár némelyikük macskajajjal küszködött), a földjeikre induló gazdák valamivel kevésbé. Nem esett már csaknem egy hónapja – gondolták magukban, pedig hát a földnek – ugyebár – kell az eső.
Sanyi bácsi, a helyi fatelep negyvenéves éjjeliőre kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, és kilépett őrbódéjából. A telepről jó kilátás nyílt északra, ahol a Bükk hegyei uralták a láthatárt. A hegyek karéj alakban vették körül Tarnaparádot, s most a távolodó viharfelhők előterében úgy tűnt, az erdővel borított csúcsok széttárt karú, gonosz tekintetű szörnyetegekként magasodnak a város fölé.
Sanyi bácsi rágyújtott egy szofira, és alig vette észre, hogy az aznapi első KAMA3 begördül a fatelep kapuján. Tekintetét még hosszú percekig a párában úszó hegyekre szegezte.

2

Dani világéletében jó alvó volt. Az volt csecsemőkorában, amikor anyja pelenkázta, és az maradt tizenhét éves korára is. Egész életében tán összesen ötször fordult elő, hogy nehezen tudott elaludni, vagy hogy felriadt az éjszaka közepén. Lidérces álmai pedig egyáltalán nem voltak.
Dani ezt roppant előnyös tulajdonságának tartotta, akárcsak azt, hogy tipikus korán kelő volt. Minden reggel szinte percre pontosan fél hétkor ébredt, anélkül, hogy egyszer is fel kellett volna húznia az ébresztőórát, ami egyébként sem volt neki. Esténként sosem feküdt le éjfélnél korábban, s mégis, hajnalra virradva mindig kipihenten ébredt.
Ezen a szombaton azonban, annak ellenére, hogy semmivel sem kelt később vagy korábban a szokásosnál, egyből megérezte, hogy valami nincs rendjén. Nemcsak arról volt szó, hogy nyűgösnek és rosszkedvűnek érezte magát, s még az ablakon beszűrődő nyári napfénynek sem tudott örülni. Végtére is tegnap elég sokat ivott, és másnapos volt. Nem. Az igazi probléma övön alul rejtőzött.

Más szóval, Dani rettentően kanosnak érezte magát.