A+ A-

Lopott ölelés

Most annak kellene következnie, hogy elmesélem milyen jó a barátnőmmel és mennyivel másabb, mint azok az ifjú hölgyek kiket eddig tudtam páromul. Az utód mindig jobb, az elődnél. Van benne valami különleges, mit nem tudtak eddig. Az a plusz adja meg számomra\számunkra azt az új csodát, mit szerelemnek hívunk. Nem tudok erről mesélni,. Nem tudtam ellenállni annak a késztetésnek, ami valójában sosem múlt el belőlem. Hittem, már rég a múltban él és csak rosszindulat és gúny van a nyomában. De inkább kezdem az elején.
A dátum megjelölése felesleges, így ezt nem is teszem. Ha nem haragszol, csak a saját nevemet adom, mert nem szeretnék senkit kompromittálni. Magam Péter vagyok. A másik két szereplő legyen Viola és Tamara. Azért választottam ezt a két nevet, mert nincsenek ilyen ismerőseim. Egy nagyon rövid és felhős kapcsolat után nem tudtam napirendre kerülni magammal és a világgal. Elfeledtem örülni annak, aminek lehetett és sóvárogtam olyan dolgok után, mik valójában sosem voltak az enyéim. Ebben a zavarban jött Viola. Csodálatos volt. Megvolt benne minden amire akkor és ott szükségem volt. Intelligens volt, fiatal, de mégis érett. A világból sokat látott és ezt a tudást nem gőgre használta. Szerény és visszafogott volt. Engedte, hogy uralkodni vágyásomat rá is kivetítsem egy kicsit. Tudta hogyan kezeljem és csendesen manipulálni is tudott. Olyan ember volt, akiről bizton tudtam állítani, hosszútávon is méltók leszünk egymáshoz. Nem zavart minket semmi. Éltük a csodálatos hétköznapjainkat. Környezetünk elfogadott minket. Pár hónap után arra gondolt belekóstol az önálló életbe. Eltervezte, hogy összeköltözik egy barátnőjével. Róla csak annyit tudtam, hogy Tamarának hívják. Nem volt fontos, hogy kivel lakik majd együtt, csak az, hogy elköltözése eredményezi majd a sűrűbb együttlétet. A költözés napján nem találkoztam titkos lakótársával, mert Ő nem azon a napon költözött oda. Két napra rá egy lakásavató bulit szerveztek, ahová meghívták több barátjukat. Én bőven előbb mentem, mert tudtam társaságban nem illik kiközösíteni a házigazdát. A konfliktus rögtön a megérkezéskor kezdődött.
- Szervusz Drágám! - köszöntöttem kedvesem, miután kinyitotta az ajtót.
- Szia! Engedd meg, hogy bemutassam nekem Kovács Tamarát, az új lakótársamat.
Mikor találkozott a pillantásunk rögtön izzani kezdett a levegő köröttünk.
- Csá! - szólt lenézően.
- Neked is szia! - szóltam exemhez. Talán a sors fintora, talán Isteni igazságszolgáltatás, de exem lett az akkori barátnőm lakótársa.
- Ti ismeritek egymás? - ráncolta homlokát Viola.
- Én vagyok a diplomatikusabb - szóltam Tamarához. Majd Violához fordulva így folytattam. Régen egy párt alkottunk. Ő volt az az ifjú hölgy, kinek árnyékából kiszabadítottál. Ne aggódj, nem áll fenn a veszélye, hogy kár teszünk egymásban. Már megtanultuk, hogyan nézzünk át a másikon.
- Az jó. Nem tudom jó ötlet, de most egy kicsit itt kell hagyjalak titeket. Még el kell mennem a kozmetikushoz. Időpontra megyek és nem késhetek.
- Veled megyek. Annál biztosabb nincsen.
- Sajnos nem lehetséges. Ha jöhetnél, akkor ott találkoztunk volna.
- Siess vissza. Addig majd megpróbáljuk nem szétszedni a lakást.
- Maximum egy óra.
Finom csókot lehelt az ajkam, majd becsukta maga mögött az ajtót. Súlyos csend telepedett az előszobába. Csak teltek a másodpercek, de egyikünk se akart megszólalni. Mintha otthon lettem volna, levettem a cipőmet és bementem a nappaliba. Ott hellyel kínáltam magam és leültem.
- Hogy micsoda véletlenek vannak - szóltam gúnyosan.
- Csináljunk úgy, mint eddig. Te elfoglalod magad valamivel, amíg Viola hazaér és én is csinálom dolgomat.
- Nem kötelező velem beszélgetni.
- Nem is áll szándékomban.
Kiment a konyhába, ahol olyan cselekvésbe kezdett, amit már nem láthattam. Én a könyvespolc felé vettem az irányt. Az ott található könyvek jó részét már ismertem. Találomra levettem egyet és olvasgatni kezdtem. Pár perc múlva fájdalmas kiáltást halottam a konyha felől. Mint akinek muszáj, úgy mentem ki.
- Mi történt? - kérdeztem, az aggódás legkisebb jelét sem mutatva.
- Szálka ment a kezembe.
- Várj, segítek kiszedni.
- Nem kell - lökött el a könyökével.
- Végül is, felőlem elsebesedhet és fájhat még jobban.
- Megvagyok a segítséged nélkül is.
Megpróbálta kiszedni egyedül, de nem járt túl sok sikerrel.
- Töröld le a vigyort a képedről.
Odaléptem hozzá és lágyan kezembe vettem a kezét, melyben a szálka volt. Elég lehetetlen helyre fúródott be. Egyedül biztos nem tudta volna kivenni. Kicsit forgattam, hogy jobb rálátást és fogást találjak. Amint megtaláltam elkezdtem kivenni, de nem tudtam olyan könnyedén, mint szerettem volna. Össze-vissza rángatta a kezét és a másikkal megpróbált ellökni. Ráfogtam a másik kezére is. Addig forgolódott, amíg végül háttal előttem állt, de testünk összeért. Mind a két kezét lágyan fogtam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.37 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2014. 11. 14. péntek 08:46
Jó.
#6 papi 2014. 03. 31. hétfő 06:13
Nem rossz
#5 Ubesz 2009. 02. 6. péntek 00:18
Jó kis történet ,nagyon szép cirkalmas mondatokkal! 8p!
#4 sihupapa 2009. 02. 3. kedd 19:37
Andreas ne légy már iyen maradi.
#3 Andreas 2009. 02. 2. hétfő 20:34
A pofont megérdemelted? Szerintem azt is megérdemelted volna, hogy ráadásul páros lábbal rúgjon ki, és zúgva szállj, mint a győzelmi zászló.
#2 pisti47 2009. 02. 2. hétfő 07:10
Nem rossz-nem rossz. Az ötlet is jó, talán lehetne egy kicsit hosszabb és folytatása is elkelne.
#1 Törté-Net 2009. 02. 2. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?