A+ A-

Luca ismét

Azóta az este óta nem találkoztunk, és már két hét telt el. Nagyon hiányzott, nem telt el úgy egy óra, hogy egyszer ne gondoltam volna rá. Fogalmam sem volt róla, mit érzek, és mit szabad éreznem. Csak egy dolgot tudtam, hogy vágyom a lányra, a hajának illatára, a csókjának ízére, vagy csak az egyszerű közelségére.
Reménykedve mentem be a munkahelyemre, tudtam jól, ma Ő is dolgozni fog. Az elmúlt egy hétben szabadságon volt az Álomlány, az azt megelőző héten pedig én nyaraltam vidéken. Mint már hónapok óta, ma is egy fél órával korábban értem be a melóhelyre így volt időm átmenni hozzá a szomszédos boltba. Mikor megláttam, nem tudtam és nem is akartam megszólalni. Luca épp a kirakatot nyitotta ki, hosszú kék szoknyában állt a rácsok előtti párkányon, és a felső zárral bajlódott. A szél meglengette az egyébként nem bő szabású szoknyáját, így láthatóvá váltak a térdei is. Csak álltam ott, és néztem, és teljesen belefeledkeztem a látványba.
- Jaj, bolond, ahelyett, hogy ilyen feltűnően bámulnád a lábaimat, inkább segíts nekem kinyitni ezt a vacak rácsot!
- Ő... igen, persze, azonnal. - Lányos zavaromban hírtelen nem is tudtam mást kinyögni, odaléptem a hozzá, a kezét nyújtotta felém, és lesegítettem a kirakatból.
Hamar felpattantam, és gyorsan kinyitottam a rácsokat. Mikor leugrottam mellé, az azonnal egy puszit nyomot az arcomra.
- Tetszenek neked a lábaim? Múltkorában több időt töltöttél el közöttük, mint amennyit velük foglalkoztál.
- Nagyon szépek a lábaid, de nem őket néztem, nemcsak őket. - A kezeim szép lassan megérintették a csípőjét, és lecsúsztak a combjára, elkezdtem simogatni a lábait.
- Ne, ne itt, gyere be, ne az utcán az ilyet te őrült!! Bementünk az üzlethelyiségbe, és azonnal nekiestem. Sietve szedtem a levegőt, átöleltem, és ajkaimmal az ajkait kerestem. Kicsit ellenkezett, csakhogy jobban felizgasson, majd engedett, és visszacsókolt. Megőrültem tényleg, mint ahogyan azt ő feltételezte korábban. A pultnak nyomtam, és csókoltam őt. Az arcát, a nyakát, a blúzán keresztül simogattam a melleit. Megfogtam a fenekét, megemeltem és a pultra ültettem. Nem érdekelt semmi csak érezni akartam őt, és nemcsak kívülről, de nemcsak a testemmel. Tudtam, hogy szeretem, és nagyon kívántam. Simogatni kezdtem a combját, a lábai közé álltam, így kénytelen ő volt kicsit szétnyitni terpeszteni.
Kezem combjának belső ívére tévedt, és szép lassan közeltettem ágyékához, lassan cirógatva lábát. Hallottam, hogy gyorsan szedi a levegőt.
- Megőrültél tényleg. Hagyd ezt abba, bármikor jöhet valaki, fejezd be! Nem vettem tudomásul amit mondott, csak simogattam a mellét, a lábát, és éreztem, ahogy megremeg.
- Ha lebukunk engem kirugnak, és nem tudom hol kapok munkát - nyögte - és akkor nem lehetsz a közelemben mindig - súgta a fülembe, és lassan elnyomott magától. Ez már kicsit hatott, remegő lábakkal kicsit hátrébb térdeltem. Ő lecsúszott a pultról, és egy pillanatra megláttam rajta az átnedvesedett alsóját. Ez csak jobban felizgatott, de erőt vettem magamon, kifújtam az összes levegőt magamból, csakhogy nyugodjak kicsit. Elém lépett, és átölelt. Nagyon jól esett érezni, és nyugtatólag hatott rám, ahogy a kezeit a nyakam köré ölti.
- Most menj te szegény fiú! Nyitnod kell. - ezzel a mondattal kibontakozott az ölelésből, kicsit hátrébb lépett, és határozottan végigsimított nadrágom legdomborodóbb részén. Önkénytelenül is egy nyögés tört fel a torkomból.
Próbáltam volna elkapni, de tudván tudva mennyire felizgatott csak cinkosan mosolygott, és belépett a pult mögé.
- Ezt még megkapod - mondtam neki, és elindultam én is nyitni.
- Rendben, majd este jól megadod nekem, megengedem! - mondta már nevetve, és bennem megint azonnal felszökött a pumpa. Nagy nehezen átbotorkáltam, és kinyitottam. Bár ne tettem volna. A percek óráknak tűntek, csak nem akart telni az idő, annyira vártam az estét. Napközben néhányszor átjött, elszívtunk együtt néhány szál cigarettát, de az estéről nem beszéltünk. Csak mikor elkaptam a pillantását olykor, láttam rajta, hogy izgul. A nap nagy nehezen eltelt, és mire bezártam, várt rám az utcán.
- Na szia - mondta -, milyen napod volt?
- Hosszú, és gyötrelmes. És várakozással teli.
- És mire vártál?
Annyi pajkosság szorult ebbe a pár mondatába, hogy megőrjített. Láttam rajta, hogy tudja mit gondolok, és mire vágyom, és csak azért annál jobban incselkedett velem. Elmosolyodtam. Hát jó, játszunk.
- Az estére, hogy veled lehessek. - mögé álltam, és elkezdtem csókolgatni a nyakát simogatni a hátát, kicsit hozzáérve a melléhez. Felsóhajtott, meg akart fordulni, de nem hagytam. A kezeivel hátranyúlt, de megfogtam őket, és a mellkasa előtt leszorítottam, hogy ne mozgathassa. Így átölelve ácsorogtunk. A nyakát pusziltam, majd a tarkóját karcolgattam a fogaimmal, és gyengéden harapdálni kezdtem. Éreztem a nyelvemmel, hogy libabőrös lesz a nyaka, válla, és gondolom az egész háta is. Újra felsóhajtott.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.39 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2014. 11. 25. kedd 07:29
Jó.
#2 papi 2013. 11. 17. vasárnap 20:21
Nem rossz
#1 Törté-Net 2008. 09. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?