A+ A-

Mennyország

Végre kész! Minden pont olyan, mint szeretném. Csak álltam a tükör előtt és néztem benne magam. A hajam, ruhám, gallérom, mindenem. Borotvált arc, apró körszakáll, finom illatos after shave, fekete öltöny, ing, vörös nyakkendő, és a kedvenc parfümöm. Igen, ez vagyok én, ha nem tetszem neki, akkor nem is érdemlem meg. Lementem az előszobába, felhúztam a cipőmet, magamra vettem a kabátomat, belenéztem még egyszer utoljára a tükörbe. El ne szúrd! Mindent csak finoman és tökéletesen! - mondtam magamnak. Kivettem a vázából azt a szép szál vörös rózsát, amit már előtte odakészítettem. Eltettem a belső zsebembe, és kiléptem az ajtón. Hideg decemberi este volt, óriási pelyhekben hullott a hó, és egy kicsit fújt is a szél. Elindultam a találkahelyünk felé, egy központi helyen levő téren beszéltük meg, hadd legyek büszke rá kivel látnak. Kicsivel előtte odaértem, hiszen sosem kések, pláne ilyen fontos alkalomkor.
Ahogy álltam és vártam a hóesésben egyszercsak megláttam egy felém közelítő tüneményt a sötétségben. Ez ő lesz! Odaléptem hozzá, köszöntöttük egymást egy öleléssel, hisz már közelebbről ismertük egymást. Miközben átfont a karjaival, sokkal melegebbnek éreztem ezt a téli napot, de mint sok minden más, ez is múlandó. Utunkat vettük a kiszemelt étterem felé, ami egy igen igényes, előkelő étterem volt. Érdemes ilyen fontos dolgokért nagy áldozatot hozni, mindig is ezt mondtam. Beléptünk az ajtón, odavezettem a kevésbé zsúfolt helyen lévő asztalunkhoz. A gyertya égett az asztal közepén, ahogy kértem a pincértől.
Lesegítettem a lányról a kabátját, felakasztottam, betoltam alá a széket, ahogy tőlem megszokott volt. Éreztem a fenséges illatát, mindig ezt használja. Armani Code? - kérdeztem. Igen! Honnan tudod? Csak egy mosollyal és egy sokatmondó pillantással feleltem. Közben beletettem az üres vázába a vörös rózsát. Reméltem nem veszi közhelynek, hiszen nekem tényleg ez a kedvencem. Belekezdtünk a beszélgetésbe, minden lényeges témáról szót ejtettünk. Néha - néha egy - egy bókkal, viccesebb szóval mosolyt csaltam az arcára, ezek közül az egyik után meg is jegyeztem, hogy mosolyoghatna többször is, hiszen olyan mesésen teszi ezt. Arca picit elpirult, s gyönyörű barna szemeivel csábítóan rám nézett, amitől mintha tábortüzet gyújtottak volna a szívemben.
Ahogy végeztünk és kiléptünk a sötétségbe lassan hazaindultunk. Nem nyugszom, amíg haza nem kísértelek, már csak az hiányzik, hogy egy ilyen csodaszép lánynak baja essen ilyen zord estén! -mondtam. Mikor a házukhoz értünk éreztem, nincs mese, most vagy soha! Felém fordult, nem tudtam tisztán eldönteni, mint érez. Becsúsztattam a már megrövidített rózsát a füle mögé. Istenien festett a mogyoróbarna hajkoronájában. Ennek hatására édesen elmosolyodott. Szóra nyitottam a szám. Halkan fülébe súgtam: Most életem vagy legrosszabb, vagy legjobb döntését hozom. Finoman ráhelyeztem a tenyerem sima arcára, másikkal a kezét fogtam, felé hajoltam, s finoman megcsókoltam. Semmi jele nem volt ellenkezésnek, így habozás nélkül közelebb léptem. Átkaroltam, és teljesen belefeledkeztünk egymásba, mintha a pillanat örökké tartana.
Olyan érzés kerített hatalmába, mintha 5 méteres körzetben a hó elpárolgott volna. Sajnos, mint mondtam semmi sem örök, ahogy ez a perc sem, ajkaink is elváltak egymástól. Alig akartam elengedni, de meg kellett tennem. Ahogy ment az ajtajuk felé rátettem a kezem a szívemre, mert úgy éreztem, mintha kamionnal próbálnák elvontatni, s csak néztem a tőlem távolodó gyönyörűséget. Azon vettem észre magam, hogy az ajtó rég bezárult, a villanyok leoltódtak, és vastagon áll rajtam a hó. Olyan volt, mint egy film utáni katarzis élmény, mikor már a zene is rég elnémult, sötét a vászon, de még bámulok magam elé.
Mindenki látta rajtunk az ez után következő jó hosszú időszakban, hogy repdesünk a boldogságtól, és imádjuk egymást, és szinte semmi sem tántoríthat el minket ettől az érzéstől.
Valami belülről azt sugallta, hogy itt az ideje megkoronázni ezt az istenadta kapcsolatot.
Így hát egyik éjszaka mikor hazaértünk és a ház üres volt, megállítottam az előszobában.
Leültettem a cseresznyefa barokk székre, gyöngéden levettem róla nőies bőrcsizmáját, mögé léptem, és egy vörös selyemkendővel bekötöttem a szemét, utalván egy picit az elkövetkezendő eseményekre. Eleinte azt láttam az arcán, hogy nem igazán érti mi történik, de miután eltakartam a szeme világát, a szája sarkában megjelenő, tőle már megszokott és annyira imádott mosolyból tudtam, mire gondol.
Rövid időn belül visszatértem. Felsegítettem, miközben szépen lassan vezetgettem éreztem rajta, hogy élvezi a helyzetet, kérdezte is mi ez a puha valami a lába alatt, természetesen nem mondtam meg neki, hogy rózsaszirmok. Mikor beléptünk az ajtón, örömmel nyugtáztam, hogy mély levegőt vesz, és tetszik neki a szobát beterítő illatfelhő. Finoman lekötöttem a szeméről a kendőt, s láttam, hogy kissé ledöbbenten nézi a szemét érő látványt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.8 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 25. péntek 22:53
Nemrossz ez.
#3 listike 2014. 10. 19. vasárnap 14:33
Nagyon elnyujtott.
#2 csaniman 2010. 02. 19. péntek 21:07
Öhm... szerintem egy kicsit elnagyolt maga a sztori... illetve-mint már más ilyenhez is odaírtam-, kicsit estimesestílusú...
ha kicsit bővebben kifejtetted volna, akkor 9 pont... így csak 7-8... még nem döntöttemXD
de télleg, csak így tovább!
#1 Törté-Net 2008. 08. 28. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?