A+ A-

A pén(is)zbehajtó

Sziasztok, ez a történet megtörtént eseményeket dolgoz fel, de hogy ne ismerjen rám a környezetem Dénesnek, titulálom magam, és a koromra is rádobok egy keveset.
Szóval én "Dénes" vagyok "19" éves, Somogy megyében élek, egy kisebb városba, közel a magyar - horvát határhoz. Történetemben egy kalandos vasárnap délutánt mesélek el, amit egy kedves ügyintézővel töltöttem el. Történt, mivel faterom szeret nagy lábon élni, és ezt sokszor a főnöke nem támogatja megfelelő juttatással, kénytelenek voltunk svájci frank alapú, 100. 000. % - os THM hitelt felvenni, a jól ismert "Nőnek a gyerekek? Elromlott a TV?" társaságtól. És ugye ennek a hitelnek a törlesztő részletéért minden héten jön egy kedves kollega, kollegina. És mivel mi egy átlag család vagyunk, átlag fizetéssel, ez a mi családunkban sem történt másképp. Minden héten vasárnap jött a kollega és rövid papírmunka kíséretében vitte a pénzt. A munkatársak egymás kezébe adták a kilincset, mikor valaki megunta az uzsorásdit továbbállt a cégtől, és jött a helyébe egy másik. Amióta mi szerződést kötöttünk a céggel azóta, történetem főnős nője idestova már a 4. 5. de az is meglehet hogy már a 6. munkatárs.
Ez a nap is úgy indult életemben, mint akármelyik többi. Felébredtem! #D Na de a viccet félre téve semmi sem volt a szokványostól eltérő. Ébredés, számítógép bekapcs, reggeli, mosdás, szóval, ahogy az lenni szokott reggelenként. Telt - múlt a nap. MSN - eztem, tv - t néztem, unatkoztam, gondoltam hogy alszom, csak ugye uzsorás bácsit fogadni kell. Mikor eljött az idő kopogtattak az ajtón, gyorsan beleugrottam a rövidgatyámba, felkaptam a pólót és futottam ajtót nyitni. De mielőtt még kinyitottam volna még kikukucskáltam a kukker lyukon, láttam a jól megszokott kollegát, és az igencsak dekoratív, szokatlan kelleginát. Ejha mondom mifene?! A kollega úr közölte hogy neki ez az utolsó munkanap, és jövő héttől a kollegina jön a pénzért. Elrendeztük az anyagiakat, és izgatottan vártam a következő hétvégét. Persze ha valamit várunk, akkor ólomlábakon telik az idő, telnek a napok. Mint még anno oviban számoltam, hogy hányat kell aludni, míg jön a télapó? Csináltam mindent a héten, strandoltam, vásárolgattam, haverokkal esténként söröztem, cso - csóztam, de a vasárnapot sehogy sem éreztem közelebb magamhoz. Aztán, mint a megváltás úgy virradt rám a szombat. Tudtam, hogy holnap megtörténik a nagy találkozás. Teljes lázba égtem, mert nagyon szemrevaló gádzsi volt, nem tiltakoztam volna, ha "közelharcra" került volna sor. (Reggel. 08:45) Ez az vasárnap van!!! Borotválkozás, stb. muszáj volt jó benyomást keltenem, hiszen csak így érdemelhetem ki a "JÓ BENYOMÁST". Telt múlt a nap, szokásos kaja - pia net. Egyszer csak a bejárati ajtó felől kopp - kopp. Na mondom eljött, amire már régóta vártam. Futottam, mint egy félbolond, úgy nyitottam az ajtót. Ott állt előttem, kedvesen mosolygott. Beinvitáltam a lakásba, bemutatkoztunk egymásnak. "Horváth Melinda", "Molnár Dénes" üdvözöllek! Leültünk a nappaliba. Nyár volt, mint kiderült Melinda igencsak nyárias, és fiatalos papucsban, miniszoknyában és egy laza felsőben volt. Egyszerre volt elegáns, nőies, és fiatalos. Látszott rajta, hogy sokat foglalkozik a megjelenésével, és úgy egész lényében magával. Láttam, hogy melege van, megkérdeztem iszik e valamit?
- Esetleg üdítőt, ásványvizet?
- Köszönöm, egy pohár szénsavmentes ásványvizet elfogadok.
- Rendben, rögtön hozom. Addig készítse elő a papírokat a pénz elkönyveléséhez.
Kimentem a konyhába, a "kisember" a nadrágomba érezte hogy ez több mint egyszerű részlet befizetés.
- Itt is vagyok.
- Óoo, ez nagyon gyorsan ment, csak nem pincér vagy?
- Ááá nem, autókkal foglalkozom.
- Értem. És más helyzetben is ilyen gyors vagy?
- Hát, attól függ, mire gondolsz? Jaj elnézést, megengedi, hogy tegezzem?
- Persze cuki fiú, szerintem nincs köztünk még 10 év korkülönbség sem.
Melinda 27 éves volt, szóval, ha a kamu koromhoz mérjük, akkor csak 8 év van köztünk, és az testvérek között sem tíz. Nem tévedett, de végül is számokkal dolgozik.
- Szóval itt a pénz, 5 - 5000 Ft.
- Ne siess cicafiú, vagy talán szeretnéd, hogy menjek?
- Ugyan dehogy! Ősök elutaztak, holnap délutánig üres a pecó, akár itt is aludhatsz.
Én csak poénból mondtam, de láttam, ahogy megcsillant a szeme. Nem tudom miből, de éreztem, hogy fiatal kukira csorog a puncija.
- Szóval autókkal foglalkozol?
- Lényegében igen, de még járom az iskolát.
- Áhá, szóval egy kisdiák ül velem szemben? /nevet/ És nem akarod, hogy korrepetáljalak valamiből?
- Szakmaiban nem hiszem, hogy tudnál segíteni.
- Nem éppen szakmaira gondoltam.
- Akkor?
És csak nevet. Tudtam hogy bejövök neki, nem tudta valami jól leplezni, és éreztem, hogy tetszik neki, hogy próbálok, nem rájönni mit akar. Szegény azt hiszi, hogy kis gyámoltalan vagyok, de majd remélem pozitív csalódásban lesz része.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.92 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2016. 04. 9. szombat 06:56
Közepes!
#6 A57L 2014. 05. 20. kedd 05:45
Nem rossz írás.
#5 papi 2014. 03. 25. kedd 06:12
Egyetértek
#4 zsuzsika 2008. 09. 28. vasárnap 12:07
NEEEEEEEEEEEEEEE!
#3 De ne ám! 2008. 08. 7. csütörtök 16:32
Meg ne próbáld!
#2 Ne folytasd! 2008. 08. 7. csütörtök 10:34
Szerintem se!
#1 Törté-Net 2008. 08. 7. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?