Titkárnő

Márta és Miklós vidám, lezser házaspár, mindketten túl vannak már a negyvenedik évükön, s számtalan pikáns kalanddal fűszerezték alapvetően harmonikus és igazán jó házasságukat. Persze előfordult, hogy a pikánsnak ígérkező kaland rosszul sikerült, vagy váratlanul groteszk fordulatot vett. Időnként kiderült, hogy a gruppenszexek vállalkozó szellemű tagjai nem egyformán vállalkozó szelleműek, sőt, az is megtörtént, hogy a parti egyik vagy másik tagja meglepetésszerűen féltékeny lett a párjára, s hisztérikusan vetett véget a kellemesnek ígérkező estének, mondhatni rajtaütésszerűen.
– Nagy az isten állatkertje – tűnődik Miklós. – Aki nem bírja elviselni, hogy a férje vagy a felesége mással kefél, az mi a fenének kezd bele ilyesmibe?
– Emlékszel, Miki, arra a vidéki házaspárra, akikkel kétszer is pofára estünk? Főleg én maradtam hoppon, mert te azért jól elszórakoztál az asszonnyal, amíg a férfi kiráncigálta a borjút a szomszéd tehenének hasából. Meg a pártszékházban is – kuncog Márti. – Állatorvos volt a pasas – fűzi hozzá magyarázatképpen –, a felesége pedig községi párttitkár, de ezt csak később árulták el, amikor...
– Várj, kezdjük elölről, ezt érdemes elmesélni, mert fura egy sztori volt – vág a szavába Miklós. – Úgy kezdődött, hogy feladtak egy szexhirdetést, burkoltan persze. Ez öt – hat évvel ezelőtt történt, akkoriban csak úgy lehetett, de azért nyilvánvaló volt, hogy mit akarnak. Mi válaszoltunk a hirdetésre, megismerkedtünk egy presszóban Pesten, dumáltunk, ahogy ez lenni szokott, s mivel tetszettünk egymásnak, megbeszéltük, hogy náluk találkozunk a következő szombaton. Némi szervezést igényelt a dolog, mert mindkét családban gyerek volt, el kellett őket paterolni a nagymamákhoz.
Szombat délután kocsiba vágtuk magunkat, s kigurultunk Mártival a megadott címre, X községbe. Háromszobás, verandás, kényelmes családi házban laktak. A ház mögött szőlő, borospince, gazdasági udvar s egy ügyesen fészernek álcázott kis kamra volt, ahol valójában főztek. A vidéki ember büszkeségével mutogattak meg mindent, aztán bevezettek a nappaliba, ahol terített asztal várt. Volt ott füstölt sódartól kezdve házikolbászig minden, amit szem, száj kíván, s természetesen kisüstös s házilag termelt bor is. Vidám, csintalan hangulatban vacsoráztunk, evés közben már a Zsuzsi szoknyája alá nyúlkáltam, de Árpi, a másik férj sem tétlenkedett.