A+ A-

Horgászat

Lágyan morajló, csobogó hangok ébresztettek fel.
Nem tudom hol vagyok és, hogy kerültem ide. Szemeimet kinyitva egy könnyű, fehér lyukacsos anyagot pillantok meg először. Ritmikusan leng, a nyitott ablakon beáramló szellő leheletére. Az ágynak nagy, oszlopszerű lábai, és faragott fejfája sötét barnán csillog, a beáramló fényben. Alig észrevehető szuszogásra leszek figyelmes. Óvatosan fordítom fejemet, és egy naptól barnított női testet fedezek fel magam mellett. Felkönyökölök, hogy jobban láthassam, kihez tartozik az a formás, nem sovány, de nem is kövér, inkább csak erős női test.
A főnököm felesége!
De hogy kerül ő ide? És hol vagyok egyáltalán? Kicsúszok az ágyból. Egy kellemes, távolkeleti
hangulatot árasztó szobában találom magam. A falakat kettéhasított bambusznád fedi, amelyen kisebb selyemre festett képek díszelegnek. A sarokban egy fonott asztalkán egy lavor, vizeskancsóval, az oldalán törölközők. Az ablak mellett kis asztal két hintaszékkel. Mindegyik vesszőkből összefonott, és úgy vannak beállítva, hogy az ablakon beáradó nap sugarai, egy fedett napozóvá varázsolják az egész szobát.
Kintről zsivaj hallatszik. Odalépek az ablakhoz, és kezemmel megfogva a lengedező függönyt, csodálkozva bámulok magam elé. Tenger, strand fehér homokkal. Fürdőző emberek. Valami hiányzik a képből. Nem látok sehol gyerekeket. Csak most tűnik fel, senki sem visel fürdőruhát. Kábultan fordulok vissza az ágy felé. Ez valahogy nem illik a képbe. Minden olyan egyszerű ebben a szobában, de az ágy nem illik bele. Nagy, nehéz faragott bútor. Lassan félre húzom a mennyezetről leeresztett moszkitóhálót. Ez tényleg Klári, nagyfőnök felesége. A hasán fekszik, melleinek domborulatai két oldalt kilátszanak. Jobb lába egyenesen nyújtózkodik az ágy vége felé, bal lába térdben kissé behajlítva. Halk szuszogással békésen alszik.
Mit csináljak? Ha kimegyek a szobából, soha nem tudom meg milyen érzés lehet formás fenekének simogatása. Ha nem megyek ki, az az állasomba kerülhet. Vagy talán mégsem? Az ágy szélére
telepedve, kezemmel lágyan, alig érezhetően megérintem fenekét. Csodálatos hamvas, feszes bőre van. Szuszogása abbamarad. Innen már nincs visszaút. Érzékien masszírozni kezdem, majd csípőjétől felfelé haladva, a vállainál nyugtatom meg kezemet.
- Te egy csúnya ember vagy! - hallottam a nem komolyan gondolt zsörtölődést.
- Miért nem hagysz aludni?
Ezzel megfordul, és megáll a lélegzete. Bársonyosan csillogó feszes mellei oldalra csúszva, vad iramban követik szíve zakatolását. Szemei tágra nyílnak a csodálkozástól, és dús, eper formájú ajkai remegve keresik a szavakat. Bele telik egy kis időbe, mire magához tér. Feljebb húzza a takarót, és nem bántóan, de elég kihívóan kérdezi.
- Ki maga?! És mit csinál a szobámban?!
- Sanyi vagyok. A férje üzemében dolgozom, csoportvezetőként. - válaszolok minden gondolkodás nélkül.
- És mit csinál itt? - ezzel körülnéz, és kissé megszeppenve, zavaros szemekkel fordul megint hozzám.
- Hol vagyok egyáltalán?
- Nem tudom. Valahol az Adrián. De ne tessék kérdezni, hogy kerültünk ide. Én is ugyan úgy csodálkoztam, mikor felébredtem.
- Felébredt?! Csak nem azt akarja mondani, hogy itt aludt ebben a szobában? - kérdezi, és hangja egyre sápadtabb színben cseng.
- Nem csak a szobában, az ágyban. - feleltem felbátorodva, amitől Klári még jobban kibillen a magabiztosságából.
- És, hogy kerültünk ide? - kezdi a kérdezősködést újból, miközben ismételten körülnéz.
Csak most veszi észre, hogy a melleit ugyan sikerült eltakarnia előlem, de homlokos puncijának vöröses-barnás őserdeje szabályosan világit a hófehér ágyneműn. Megpróbálja lejjebb húzni a takarót, de úgy bele gabalyodik, hogy sehogyan nem sikerül neki. Vagy a mellei vannak szabadon, vagy puncija kacsingat ki a takaró alól. Aztán, mint aki minden reményét elveszítette, egyszerűen a hasát burkolja be, és látszatra nem törődik vele tovább, hogy bájai szabadon ingerlik fantáziámat.
- Hol van a férjem? - fordul felém ismét.
- Nem tudom. Nem láttam senkit, illetve senki ismerőst. A strand tele van nudistákkal, de nem ismerek közülük egyet sem. - válaszom szemmel láthatólag megnyugtatja, és lassan visszafordult a hasára.
- És most mi lesz? - ez a kérdés váratlanul ér. Az előbbi bizonytalan őzike, mintha ki ugrott volna az ablakon. Ez inkább egy megfontolt, kíváncsi, majdhogy kihívó hang.
- Hát az csak rajtunk múlik.
Válaszommal egy időben megint megfogom a vállait, és masszírozni kezdem.
- Oh! Ez jó! Ne hagyja abba. - erős, kisportolt vállain libabőr jelzi, hogy nem csak izmainak esik jól ujjaim játéka, de érzéseit is kezdik megmozgatni.
- Mit is mondott hogy hívják?
- Sanyi - suttogom a fülébe, miközben nyelvem hegyével csiklandozva hozzáérek fülcimpája alatt kellemesen illatozó bőréhez. Egész testében beleremeg.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.1 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 smutz 2008. 02. 20. szerda 16:42
ez beetetés? nem rossz
#1 Törté-Net 2008. 02. 18. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?