A+ A-

Édes Petra

Telefoncsörgés zavarta meg a csendet. Pár pillanat múlva fel is vette Alex a telefont. Egy lágy, hang szólt bele félénken
- Szia Alex, mond, csak rá érsz ma este?
- Természetesen - válaszolta Alex, egy kis mosollyal.
- Miről lenne szó?
- Tudod a suliba, kell készítenünk egy fogalmazást, és ki kell nyomtatni, ám a fogalmazást nem tudtam még legépelni, el tudnád nekem készíteni?
- Természetesen - Felelte Alex, - mikor jössz?
Egy kis gondolkodás után a lány, remegő hangon kérdezte
- Fél nyolc megfelel neked? Nem akarok zavarni olyan későn, de előtte még óráim vannak.
- Rendben van - Mondta Alex, - legyen fél nyolc, majd csöngess és kimegyek eléd.
- Rendben van, köszönöm, szia!
- Hello!
És a beszélgetésnek ezzel véget is ért. A nap gyorsan eltelt. Hideg téli nap volt, hamar besötétedett. Estére még a hó is elkezdett esni. Megszólalt a csengő és a Alex leszaladt a lépcsőn, hogy kinyissa az ajtót a vendégnek. Nagyon örült, hogy végre van egy lány, aki meglátogatja, még ha csak muszájból is. Ráadásul az a lány, aki nem kedveli, sőt ezt meg is mondta neki egyenesen a szemébe, hogy számára, ő csak egy másodrendű pasi. Mikor leért a földszintre, csak felkapta a kulcsot és a papucsot, aztán kiment a nagy hóesésbe. A lány egy vastag bunda kabátot viselt, és egy aranyos sállal teljesen be volt tekerve a feje, épp csak a szeme látszott ki.
- Szó, ami szó, nincs valami meleg és biztos már rég úton lehetett, - gondolta Alex.
- Gyere, menj be és öltözz le nyugodtan, én addig bezárom az ajtót.
- Rendben köszönöm - kuncogta a lány.
Mindketten felmentek Alex szobájába. A lány egyből le is huppant a fotelba
- De jó meleg van itt nálatok, és olyan jó végre ülni, órák óta sétálok a hóban, a busz elakadt és gyalog kellett hazajönnöm, ezért is késtem kicsit. Remélem nem baj - nézett a lány, kérdően a fiúra és így folytatta
- Ha zavarok, elmehetek, majd elkészítem otthon valahogy.
- Nem- nem - horkantott fel Alex - Maradj csak nyugodtan, úgysincs mára már semmi dolgom. Kérsz esetleg valamit inni? - Kérdezte Alex, várva valami reakciót, de a lány csak kutakodott a táskájában. Elővett egy lapot és Alex felé nyújtotta.
- Ezt kellene legépelni. Remélem nem túl sok, próbáltam tömören fogalmazni.
- Rendben, fél óra és készen is van, de kérsz addig valamit inni, esetleg valami ennivalót?
- Nem- nem köszönöm, talán egy kis innivalót, ha lehet. Jah, és megnézhetem az e-mail-jeimet, amíg visszajössz?
- Persze, nyugodtan.
Aztán Alex gyorsan leszaladt a konyhába, hogy valami innivalót töltsön. Mikor Alex felért a lány még az e-maileket olvasgatta. Megkérdezte Alexet, hogy válaszolhatna-e az e-mailekre, ha nem gond.
- Van egy laptopom, ha gondolod, arról is internetezhetsz.
- Oh, az nagyon jó lenne.
- Rendben, egy pillanat és összerakom.
Alex gyorsan beüzemelte a másik gépet és odaadta a lánynak. Majd leült és nekiállt a gépelésnek. Alex néha hátra tekintett, hogy minden rendben van e. A lány csak mosolygott és nagyokat sóhajtozott. Nem tudta elképzelni, hogy min mosolyoghat. Hosszas pötyögés után végre készen lett a feladattal és gyorsan nyomtatásra elküldte. Odafordult Petrához és megkérdezte:
- Hány példányban szeretnéd kinyomtatni?
- Már kész is van. Legyen 2 példányban, egyet a tanárnak adok, egy pedig nálam marad.
- Rendben van, kívánságod parancs. - Majd megfordult, hogy teljesítse a kérést.
- Úgy - felelte Petra. Szóval csak kívánok, és te teljesíted?
Alex vére hirtelen megfagyott. Vajon mire célozhatott.
- Hát persze - felelte kis habozás után. Amit csak kívánsz.
- Te is szoktál írni történeteket? - Mosolyodott el Petra.
- Történeteket?
Kerekedett ki Alex szeme és hirtelen átvillant az agyán az a tény, hogy azt a laptopot egy éve nem használta és el is felejtette, hogy rajta vannak, azok az erotikus történetek, melyeket ő írt még annak idején. Természetesen nem ám eldugva, hiszen akkor még miért is gondolt volna ilyesmire, az asztalra kitéve szép nagy betűkkel. És a címekre már, nem is mert visszagondolni.
- Igen, történeteket, erotikus történeteket.
- Hát ő, - remegett a fiú hangja. - Régebben igen írtam ilyeneket - de mire kimondta már teljesen elvörösödött, és úgy érezte, itt a világ vége.
- Én is szoktam ilyeneket írni. És a te írásaid nagyon izgatóak, édesek, és fantáziadúsak.
Alex hirtelen nem tudott levegőt venni sem. Nem tudta, hogy most örüljön, vagy süllyedjen el szégyenében. Örült is, hiszen egy ilyen csinos lány azt mondta, hogy izgatóak a történetei. Sosem gondolta volna, hogy valaki megtudja egyszer, hogy ki az, aki azokat írta.
- Megmutassam az én történeteimet? - kérdezte Petra.
- Hát, ha szeretnéd - felelte Alex egyre elhalkuló hangon.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.3 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2016. 02. 20. szombat 08:41
Tetszett.
#4 listike 2014. 02. 26. szerda 07:57
Nagyon tetszett.
#3 sztbali 2013. 03. 10. vasárnap 18:27
Édes egy sztori.
#2 genius33 2012. 01. 18. szerda 14:34
Cuki smile
#1 Törté-Net 2008. 01. 31. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?