Társkeresés

Elso talalkozasunk a tarskeresoben tortent levelezes utan erdekesnek igerkezett.
Mar besotetedik, mikor megerkezem hozzad.
– Szia! Zoli vagyok! Jo helyen jarok?! – mondanam, mikor meglatva teged, amint ajtot nyitsz egy pilanatra megall bennem az uto, szep arcod, hosszu szoke hajad, karcsu nyakad elso pillantasara.
– Igen, mar vartalak! Gyere beljebb! – valaszolsz, vegigmerve engem, mint eloszor latott jovevenyt es azon gondolkodsz kozben, amin az elmult egy napon keresztul, hogy vajon milyen is lesz ezzel a sraccal majd.
Megkersz, hogy jojjek beljebb es utat engedsz az ajtoban, majd immar hatulrol is felmerhetsz, mig en bemegyek izgalommal tele, lassan korulnezve. Mikozben leveszem cipomet, te beljebb mesz es ekozben mar en is vegig futtathatom tekintetem a ruhad altal mutatott lagyan kiemelkedo domborulataidon, kecses derekadon, hosszu, vekony, amde izmos combodon. Beinvitalsz, mikozben mar a gyertyafenyes asztalon ott var ket pohar es egy uveg behutott pezsgo. Odamesz a Hi – Fi – hez es beteszel valami finom, halk dallamos zenet. Egy kicsit feszult vagyok, hiszen eddig meg en vartam, mindent gondosan elokeszitve, a lanyok tarsasagat, s most en is kielvezhetem ennek elonyeit. :)
Felajanlom, hogy toltok magunknak, majd a lagy koccintas kozben tekintetunket osszekotve kortyolunk bele italunkba. Leulsz es en is helyet foglalok melletted. Nem is tudom, mit mondjak hirtelen, hiszen meg nem is ismerjuk tulajdonkeppen egymast, de formas fuledre hullo hajad, aranyos, pisze orrod latvanya es huncut, kerek, tengerkek szemeid pillantasara szinte megmerevedek. Csodalatombol te ebresztessz fel szavaiddal:
– Hogy izlett a pezsgo? Ha kersz kaphatsz melle egy kis desszertet!