TSZ-romantika 1. rész

Történetünk a hetvenes évek közepén játszódik, Andrásnak hívnak, tizennégy múltam, és most fejeztem be a nyolcadikat. Szüleim úgy döntöttek nyárra keresnek nekem valami munkát. Egyrészt azért, hogy ne lebzseljek otthon egész nyáron, másrészt jól jön az a kis pénz a továbbtanuláshoz, szokták mondani. Mivel falun éltünk nem sok lehetőség volt, csak a termelőszövetkezet, az az a T SZ, falusi szlengben a TÉESZCSÉ. Ehhez is komoly protekcióra volt szükség, hogy itt találjak munkát. Végül apám fáradozása sikerrel járt, hétfőn a gabonaszárítóban kezdhettem. Nem igen tetszett a korai kelés, de nem volt mit tenni, menni kellett. Reggelente a szárítóban megjelent egy agronómus, összeírta mennyi gabona jött be, nedvességtartalmat mért, és kiszámolta mennyi száraz gabonának kell lenni. Egy-két órát tartózkodott ott aztán másnapig nem láttuk. Egy szerelő is szokott jönni reggelente, végig nézte a gépeket, és egy nagy zsírzóval megzsírozta a szállítószalagok görgőit. Ezt a feladatot később rám bízta, és én ettől nagyon fontosnak éreztem magam.
Ő sem maradt egy óránál tovább, ha valami probléma volt a gépekkel telefonáltunk az ötpercnyire lévő gépállomásra, és már jött is a segítség. Meglepetésemre a szárítóban rajtuk kívül csak két nő dolgozott, az idősebbet Juci néninek hívták. Negyvenes évei végén járt, nagyhangú, szabad szájú teremtésnek ismertem, és azt beszélték nem veti meg az inni valót sem. Nem volt férjnél, az édesanyjával élt. Barna bőrével, és fekete hajával olyan mediterrán tipúsnak tűnt, közelről a bajszát is lehetett látni. Mindkét nő gumicsizmát, és nylon otthonkát viselt, hajuk kendővel volt hátra kötve. Úgy látszik ez az egyenruha itt, reméltem nekem nem így kell dolgoznom.
A másik nőt nem ismertem, mint később megtudtam Verának hívják, és a szomszéd faluból jár be. Jó tíz évvel volt fiatalabb a kolleganőjénél, azt is megtudtam, hogy férjnél van, de gyerekük nem született. Vera kicsit molett volt, cicijén és a fenekén csak úgy feszült az otthonka. Kedves, mosolygós teremtésnek tűnt, már az első pillanatban szimpatikusnak találtam.
– Gyere ide Bandikám elmondom a miheztartást – hivott Juci magához. – Amíg ez a fasz itt van – intett az agronómus irodája felé – addig dolgozni kell, mint a gép. Aztán amikor eltakarodik, lehet lazítani egy kicsit, de a munkának mindig meg kell lenni. Érted? – vágott hátba.