A+ A-

Szilánkos nyár, Királyföld

2007 augusztus 3.
Nagyszebeni meteorológiai intézet
Andreas Armbrust feszülten tanulmányozta az ábrát, amit a számítógép kinyomtatott. Szemét végigfuttatta azon a területen, amely az alacsony,- és magasnyomású légrétegek találkozási pontját jelezte. Nyúlós, ideges bizonytalanság öntötte el. Ez nem lehet...
Ellökte magát az asztalától, és egy másik helységbe ment át, ahol az utóbbi napok mérési adatait tárolták. Elővett egy főkönyvet, amely tele volt ábrákkal és grafikonokkal, és a hozzájuk fűzött szöveges magyarázattal. András röviden átfutotta.
"... július 31...a Maros völgyében változó időjárás várható...a Küküllő folyók mentén élők ügyeljenek arra, hogy a folyók áradnak... a havasokban szélsőséges az időjárás tapasztalható..."
Ez utóbbi szöget ütött Andreas fejébe. Már tárcsázott is egy számot.
- Haló? Dezső? Mi a helyzet a Bilea-tónál?
Először nem kapott választ, csak statikus recsegést. Aztán mégis meghallotta Dezső hangját, de az szaggatott volt, és nagyon távolinak tűnt.
- Haló... Andreas... nem túl fényes. El kell hagynom a megfigyelőpontot... le fogják zárni a transzfogarast.
- Augusztusban?? Mi történik most?
- Kurva nagy... szar van itt. Előbb felkapaszkodtam a tó fölé... tört fel a köd a Bilea-völgyben... de olyan köd... még nem láttam ilyet... nekicsapódott a hegygerincnek, és visszafordult...
- Ott mindig ilyen az időjárás!
- De ez más... az oláhok is figyelmeztettek a regátból...iszonyú viharok dúlnak... sok hegyipásztor meghalt, és ezernyi birka... ó cseszd meg... még a cigimet sem tudom meggyújtani!
Andreas lassan kifújta a levegőt, és mobiljával kisétált az intézet teraszára, hogy ellenőrizze a széljárásmérőt. Pokoli volt a hőség idekinn, el sem hitte, hogy nem is olyan messze ítéletidő tombol. Bár az is igaz, hogy a barométer ijesztő adatokat mutat, és a páratartalom is rendkívül magas. A férfi letekintett Hermannstadt nyüzsgő városára, és hirtelen aggodalom fogta el iránta.
- Figyelj Dezső! Adatokra van szükségem!
Megint csak a statikus recsegés, aztán kétségbeesett hangok.
- Késő... elindulok... jézusom omlik a gerinc... az alagút beomlott... az út...
Egy sikoly. Aztán vége. Semmi több.
Andreas hitetlenkedve nézte a kezében tartott néma készüléket. Aztán lassan letette.
- Andreas? - szólalt meg egy hang mögötte.
A férfi hátrafordult, és megpillantotta az asszisztensét, Imolát. Imola fiatal kolozsvári lány volt, gyönyörű, hosszú combokkal és bájos arccal. Andreas nagyon kedvelte, sőt... de hát neki felesége volt és gyerekei. Ráadásul a Mutter annak idején belénevelte, hogy egy szász fiú csak szász leánnyal állhat össze. Magyarral, székellyel nem keveredünk. Vlachokkal meg pláne nem.
Azért kívánta. Mein Gott, de még hogy!
- Baj van Imola! - vette hivatalosra a hangot Andreas. - Előbb hívtam fel Dezsőt a Bilea-állomáson. Valami nagy baj történt.
- Micsoda? - kérdezte a lány.
- Nem tudom. De...
Ekkor egy mély, tompa dörrenést hallottak a távolból. Megkerülték a meteorológiai tornyot a körbefutó tornácán, hogy délkelet felé kémlelhessenek, az Olt folyása, a vöröstoronyonyi szoros és Fogarasföld felé. Azonban attól, amit láttak, a lélegzetük is elállt.
Néma csendben álltak, s csak bámultak tátott szájjal.
Andreasnak hirtelen az jutott eszébe, milyen különös pózban szeretkezett előző este a feleségével.
Imola arra gondolt, hogy elemet kell cserélnie a vibrátorában.
Előttük az égen pokolherceg hajtotta hatcsődörös fogatát.
A rádió hangosan szólt ki odabentről, a toronyból.
"...Budapesten tárgyalások folynak Erdély föderalista átalakításáról... Balázsfalva és Medgyes között félpályás útlezárás várható...az Árva megyei tótok tiltakoznak a... szeszélyes időjárás várható a Királyhágón túli területeken..."
Szeszélyes. Igen.
A havasok üstöke felett olyan sötét feketeség ömlött el, amilyet Andreas még sosem látott. Árnyékba vonta egész Fogarasföldet, mint egy boszorkány leple, lerontott a lejtőkön, és Andreas közelről látta, hogyan falja fel az ottani településeket: Viktóriavárost, Karcisorát, Felsőporumbákot, Feleket...
"...A Barcaságban kihirdették a katasztrófahegyzetet. A Cenk-hegyről Brassóra zúduló vihar lerombolta a Fekete-templom tornyát..."
Nem lehet, gondolta elkeseredetten Andreas. Mint szászt, teljesen elkeserítette a nagyszerű épület pusztulása. Megmerevedett a farka a nadrágjában. Már emlékezett, hogy előző este kutyapózban csinálták, és asszony hangos nyögésekkel ment el, miután kéjes hangon követelte hogy dugja, dugja meg őt, egyre mélyebben, még, még.
A meteorológus Imolára nézett. Látta, hogy a lányt teljesen megbabonázta a közeledő szörnyűség, és azt is, hogy a feltámadó szél hátrafújja a haját - látta a karcsú, ívelt nyakat, és érezte a parfümje illatát, amely keveredett a havasi szél tiszta szagával.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.71 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2014. 11. 2. vasárnap 09:02
Nagyon gyenge.
#3 papi 2013. 11. 18. hétfő 12:05
A pöcsénél fogva kellene felakasztani azt aki ilyesmiről fantáziál.
#2 sihupapa 2009. 02. 17. kedd 21:08
mi ez??????
#1 Törté-Net 2007. 08. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?