A+ A-

Anna és a Halál

Mindig is szerette a kórházszagot, amit sokan utálnak. Neki ez a tisztaságot juttatta eszébe, de most nem érezte, bár már egy órája ült a váróban. Talán az az új felmosó fertőtlenítő volt az oka a tisztaságszag elmaradásának, amit legutóbb vezettek be. Ennek lábszaga volt. Az egész kórházban lábszag volt tőle. Persze egy idő után az orrunk megszokta és már észre sem vettük, csak azoknak tűnt föl, akik először jártak itt.
Anna már meg sem tudta számolni, hogy hányszor ült ebben a váróban és hányszor reménykedett, hogy talán csoda történik és nem kell többet jönnie. A csoda mindig elmaradt. Ezen a napon már nem reménykedett. Rosszul érezte magát. Már nem vágyott arra, sem, hogy meggyógyuljon. Már csak arra vágyott, hogy végre vége legyen minden szenvedésnek. Szeretett volna az ágyában lenni és elaludni, fájdalom nélkül és soha többé föl nem ébredni.
Mikor végre beszólították a kezelőbe megkönnyebbült, bár tudta, hogy a vizsgálatok kellemetlenek és fájdalmasak lesznek. Aztán az orvos arca, aki lemondóan nézett rá mindent elárult. Hiába szenvedett annyit a daganat ott van és talán nagyobb is, mint volt.
- Kemoterápia?- kérdezte szinte sírva. Már átélte kétszer a drasztikus kezelést és már rettegve gondolt rá.
- Nincs értelme. - nyugtatta meg az orvos. - Sajnos bebizonyosodott, hogy nem használ. -
Anna szó nélkül ment ki az ajtón. Örülnie kellene, hogy nem lesz több hányinger és émelygés, de már nem örült, hisz a remény is elveszett.
A folyosóra érve már nem látott rendesen a könnyeitől amiket nem tudott visszatartani. Sírt. A folyosó végén befordulva széles mellkasba ütközött. Két kar ölelte át és ő egy pillanatra átadta magát ennek az ölelésnek.
- Bocsánat- mondta és közben a kézfejével törölte le a könnyeit. A másik kezével a zsebében matatott zsebkendőért.
A férfi, akibe beleütközött eltolta magától és az arcát fürkészte.
- Segíthetek?- a hangja mély volt és kedves.
- Alig hiszem. . - Anna kibontakozott a karjaiból és tovább akart menni, de a férfi megfogta a kezét ami fura érzéseket ébresztett benne. Ijedten nézett a férfi arcába. Markáns ötven körüli férfiarc nézett vissza rá komoly barna szemekkel. Oldalt lépett és sietve indult a szobája felé. Nem mert visszanézni, de a hátában érezte a férfi pillantását.
Az ágyban fekve újra jöttek a fájdalmak. Az agya elborult a félelemtől, az érzéstől, amin nem tudott uralkodni. A teste felett átvette az uralmat a fájdalom. Összegubózva feküdt és a könnyek folytak a szeméből. Mire a nővér odaért a következő fájdalomcsillapító injekcióval, már csak nyöszörgést hallatott. Mikor a családja megérkezett még mindig nem hatott a gyógyszer és elhaló hangon kérte meg a férjét és a gyerekeit, hogy menjenek el.
Mikor végre csillapodott a fájdalom és jött a kábulat végre tudott egy nagyot sóhajtani. becsukta a szemét és várta az álmot.
Ekkor érezte, hogy valaki megfogja a kezét. Kinyitotta a szemét és meglátta a férfit akibe a folyosón ütközött. Az ágya szélén ült és a kezét fogta. Tágra nyílt szemmel nézett rá és magyarázatot várt, de szólni nem tudott, mert a száján a kábulattól csak érthetetlen hangok tömkelege zúdult ki.
- Érted jöttem - mondta a férfi újra azon a mély megnyugtató hangon.
- Kicsoda maga?- kérdezte, de amint a férfi szemébe nézett már tudta a választ. Olyan mélységet látott amit már régen várt. Azt nem tudta, hogy ilyen lesz és most ahelyett, hogy megkönnyebbült volna megijedt.
- Nem akarok még meghalni. Élni szeretnék. - motyogta, és remélte, hogy a férfi meghallotta és megértette a szavait. Erőlködött, hogy érthetően artikuláljon. Tudta, hogy az élete múlik azon, hogy meg tudja- e értetni magát.
- Úgyis csak szenvedsz, minek akarsz élni? Minden fájdalomtól megszabadítalak. - megszorította a kezét.
Anna rémülten nézett ujra a férfi szemébe és próbálta kihúzni a kezét a szorításából. A férfi keze jéghideg volt. nem sikerült kimenekülni a szorításból.
- Élni szeretnék. Az élet olyan szép. - igyekezett meggyőzni szigorú látogatóját.
- De hát az életed szenvedés és fájdalom miért ragaszkodsz még mindig hozzá? Megnyugodnál és mindennek vége lenne. -
- Nem! Nem!- szinte kiáltott. - Élni gyönyörű. Ha tudná milyen szép. Annyi mindent nem láttam még!Annyi mindent nem próbáltam még ki!Olyan sok dolgom van még ebben a világban!- Anna könyörgött és a mélységbe veszett, amit a férfi szemében látott. Zuhant és szédült. Már nem akarta elengedni a kezet. Erősen kapaszkodott és most már ő szorította.
A férfi a kezébe fogta az arcát és a szemébe nézett. Olyan mélyen fúrta magát bele a gondolataiba, hogy érezte minden kis emlékmorzsa megmozdul és életre kel. Ujra szédülni kezdett, de most elengedte magát és engedett a zuhanásnak. Biztonságban érezte magát az emlékei társaságában.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.89 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 genius33 2013. 02. 9. szombat 14:12
Engem is megrikatott.
#7 v-ir-a 2011. 12. 15. csütörtök 22:05
nagyon szép...meghatott,
#6 vidraa 2007. 09. 23. vasárnap 09:11
Tényleg Joe Black-es... De nem sablonos...
Valami új...
#5 DaDestiny 2007. 05. 6. vasárnap 05:46
Gyönyörü a történet csak nem mondhatjuk , hogy erotikus.

#4 cooy 2007. 05. 3. csütörtök 05:03
Nagyon szép,de számomra egy kicsit morbid!
#3 JOE 2007. 05. 1. kedd 23:03
Ez nagyon szép és igazán megható volt, de nem erre az oldalra kellett volna feltenni. Úgy még talán sikerre is aspirálhatna.
#2 Holdnővér 2007. 05. 1. kedd 10:53
Szeretnék én is a Halállal szeretkezni,főleg ha úgy néz ki mint Joe Black.
#1 Törté-Net 2007. 04. 30. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?